Májusban az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatósága arról számolt be, hogy az Orosz Fegyveres Erők ukrán gabonát exportálnak a Herson, Harkiv és Zaporozhye régióból a megszállt Krím területére és az Orosz Föderációba.

         A Reuters hírügynökség június 3-án közölte Vaszil Bodnar törökországi ukrán nagykövet szavait: „Törökország azon országok listáján szerepel, amelyek felvásárolják a gabonát, amelyet az agresszor ország, Oroszország ellopott Ukrajnától.” Bodnar úr emellett a török hatóságokhoz és az Interpolhoz fordult segítségért, hogy kiderítse, ki vett részt a török vizeken áthaladó gabonaszállításban.

         Korábban az Orosz Föderáció megpróbálta Egyiptomba vinni az Ukrajnától ellopott gabonát, azonban az ukrán külügyminisztérium erőfeszítéseinek köszönhetően ez nem sikerült a megszállóknak. Ezt követően Oroszország egy hajót küldött terméssel Libanon és Szíria felé.

         Nemrég vált ismertté, hogy Oroszország ellopott gabonát szállít Szíriának. És ezt Törökország segítségével teszi. Bár ez az ország nem Ukrajna legközelebbi szövetségese, a világellenséggel való ilyen együttműködés csak negatív érzelmeket vált ki. Nyilvánvaló, hogy Törökország az ellopott gabona szállításának tranzitországa Szíriába, ahová már több mint 100 000 tonna vetőmagot szállítottak. Az a tény, hogy az ország beleegyezett, hogy együttműködjön az ilyen értékes nyersanyagok eltulajdonításának tényében, egyszerűen elképesztő. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a török hatóságok elsősorban csak a saját érdekeikben járnak el, és ez a politika a híres Atatürk elnök uralkodása óta folyik.

         De végül is, amikor a világ egy hatalmas éhínség küszöbén áll, mit lehet mondani a Putyinnal és cégével folytatott ilyen kétes együttműködésről? Lehetséges, hogy a „bajraktárok” eladásáról szóló történetek mögött álszent vágy húzódik meg egy ilyen erős geopolitikai szereplő hatalmának gyengítésére, de Oroszországgal való meglehetősen „baráti” kapcsolattartásra?

         Nyilvánvaló, hogy Törökország két székre akar ülni, ami egy szintre helyezi Magyarországgal és Németországgal. Ám ha a két európai ország azt próbálja színlelni, hogy „aggód” a Kreml politikája miatt, akkor a török hatóságok egyenesen ellenállnak Svédország és Finnország NATO-ba való belépésének. Az, hogyan ez érintené Oroszország hatalmi pozícióját könnyen érthető, ezek után az Erdogan kijelentései a „csendben ülni a helyén” még furcsábban hangzanak.

         Ezért soha ne bízzon korlátlanul Törökországban. Ez az ország játssza abszolút saját játékát. De mik neki a céljai – sejtheti. De még látni kell, hol ér véget az együttműködés vonala, és hol kezdődik a „szövetséges” segítségnyújtás zónája.

#Torokorszag #Ukrajna #gabona