Az EU-ból érkező pénzek helyett a magyar adófizetők pénze ömlik a Fidesz gazdasági klientúrájához – derül ki azokból a kimutatásokból, amit a G7 portálnak készített Tóth István János közgazdász, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) igazgatója. 2022 előtt nem láthattunk ekkora különbséget az EU-finanszírozású és a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló beszerzések között.
„Ha az EU-finanszírozású közbeszerzések korrupciós kockázatára nézünk, akkor szembetűnő, hogy a magyar kormány saját szempontjából zseniálisan döntött: olyan követelmény teljesítését vállalta az EU felé 2022 végén, amit már teljesített: azt, hogy 15 százalék alá szorítja az EU-s támogatású szerződéseknél az egypályázós szerződések arányát. Hiszen ez már 2021-ben 15,6 százalék volt, és 2022 decemberére már 12 százalékra süllyedt” – írja a szerző, aki a G7 portálin megjelent elemzésében ábrákkal is illusztrálja állításait. Arra keresi a választ, hogy miután az EU most már jobban odafigyel arra, mire mennek el Magyarországon az uniós támogatások, mindez hogyan csapódik le a Fidesz klientúrájának a finanszírozásában.
A kimutatásból kiderül, hogy 2023 első hét hónapjában már csökkent az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya Magyarországon. A CRCB számításai szerint közel egy százalékpontos csökkenésről van szó: 32,8 százalékról 31,9 százalékra csökkent ezek aránya. Ez csökkenő tendencia jóval korábban, már 2022 márciustól megindult – amikor már sejteni lehetett, hogy az EU lépni fog -, de tavaly december után megállt, sőt 2023 első félévét már újra az egypályázós szerződések arányának kismértékű növekedése jellemezte 27,5 százalékról 30,4 százalékra.
Ugyanakkor az EU-finanszírozású tendereket a korrupciós kockázat csökkenése, a magyar adófizetők pénzéből megvalósulókat pedig a korrupciós kockázat növekvő trendje jellemzi. A szerző emlékeztet arra, hogy ez az úgynevezett Elios-hatás: a magyar kormányzat rájött, hogy nem érdemes a korrupción keresztül kliensekhez, a politikai családhoz juttatni az EU-s támogatásokat, mert az OLAF ellenőrizni fog, és felfedi ezeket az anomáliákat.
2015 után egekbe szökött a magyar közbeszerzések korrupciós kockázata: az egypályázós közbeszerzési szerződések aránya 2022-ben 39,8 százalék volt. Ez a tendencia folytatódott 2023-ban is: az első hét hónapban már 41,5 százalékra nőtt az hazai finanszírozású közbeszerzéseken belül az egypályázós szerződések aránya.
A klientúrához tartozó, Fidesz-közeli cégek által nyert közbeszerzési szerződések 44 százalékánál csak Fidesz-közeli cég indult, és persze nyert. Az EU-s pénzek hatékonyabb ellenőrzésével az uniós forrás elapadt, és ennek nyomán erősödött a klientúra kifizetésének igénye. Ha egy Fidesz-közeli cég elindult egy közbeszerzési tenderen, akkor közel háromszor nagyobb eséllyel nyert, mint egy piacról élő, politikai kapcsolatokkal nem rendelkező magyar cég – írja a szerző.
Miközben az EU-finanszírozású tendereknél a Fideszhez fűződő politikai kapcsolatok már nem javították számottevően a klientúra cégeinek nyerési esélyeit (0,2-es érték nem szignifikáns), addig a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló tendereknél 3,13-mal magasabb a Fidesz-közeli cégek nyerési esélye a minden más megfigyelt szempontból azonos, de politikai kapcsolatokkal nem rendelkező cégek nyerési esélyéhez képest.
Tóth István János szerint 2022 előtt nem láthattunk ekkora különbséget az EU-finanszírozású és a magyar adófizetők pénzéből megvalósuló beszerzések között.