Az Egyesült Államok és szövetségesei keresik a módját annak, hogyan lehetne korlátozni a globális olajárak további emelkedését. Meglepő módon ennek része, hogy bár a Nyugat embargót vezet be az orosz olajvásárlásra, de közben a világ más gazdaságainak direkt meghagynák a lehetőséget, hogy Uralt importáljanak. A cél, hogy korlátozzák Moszkva bevételeit és megvédjék a világgazdaságot egy esetleges recessziótól. Lényegében egy viszont biztosítási árplafon jöhet az orosz olajra.
Janet Yellen pénzügyminiszter a héten azt mondta, hogy az Egyesült Államok „rendkívül aktív” tárgyalásokat folytat európai szövetségeseivel egy vevőkartell létrehozásáról, valamint az orosz olaj árának korlátozására irányuló erőfeszítésekről. A tárgyalások célja, hogy az orosz olaj továbbra is elérhető maradjon a globális piacokon az olyan vevők, mint India és Kína számára.
Ez paradox helyzetet teremt: miközben az EU és az USA embargót vezetett be az orosz olajra, az a gondolat a lépések mögött, hogy ha hagyják, hogy Moszkva alacsony áron eladja az olaját, akkor az segít stabilizálni a globális kurzusokat, amelyek már most is nagyjából a duplájára emelkedtek. Így egyszerre csökkennének Oroszország olajbevételei – mivel csak korlátozott piacon értékesíthetnék a termékeiket –, míg a világon nem lenne keresleti sokk, ami feljebb lökné az árakat.
„Azt hiszem, azt akarjuk elérni, hogy az orosz olaj továbbra is áramoljon a piacra, hogy a globális árakat alacsonyan tartsuk, és megpróbáljuk elkerülni a világméretű recessziót okozó és az olajárakat felhajtó kiugrást” – mondta Yellen a WSJ szerint, hozzátéve, hogy mindenképpen az a cél, hogy korlátozzák az Oroszországba befolyó pénz mennyiségét.
Yellen azt mondta, hogy az EU embargós lépései jelentősen megemelhetik a globális olajárakat, ami rávilágít, hogy a globális politikai döntéshozóknak milyen nehézséget jelent Oroszország megbüntetése és a világgazdaságot ért károk minimálisra korlátozása.
A G7, a világ hét leggazdagabb országot tömörítő csoport egyik vitatott ötlete az, hogy a biztosítókhoz forduljanak, hogy megpróbáljanak egy árplafont megállapítani. A megbeszéléseket ismerő személyek szerint az olajszállítmányokat gyakran az EU-ban vagy az Egyesült Királyságban működő társaságok biztosítják, és a tisztviselők vizsgálják annak lehetőségét, hogy ezek a biztosítók csak az árplafon alá eső, Európán kívüli országokba irányuló orosz olajszállítmányokat fedezzék. Egy ilyen lépés úgy lenne felépítve, hogy összhangban legyen az uniós biztosítási tilalommal.
A pénzügyminisztérium amerikai tisztviselői a héten Nagy-Britanniába és a kontinentális Európába utaznak, hogy a szankciókról tárgyaljanak, és Wally Adeyemo helyettes pénzügyminiszter a hét elején csatlakozott a csoporthoz, amely Londonba utazott.
Európai tisztviselők szerint a G7-ek következő találkozóin folytatódnak a megbeszélések arról, hogy miként lehetne együttműködni az Egyesült Államokkal és másokkal annak érdekében, hogy az energetikai szankciók globális hatást fejtsenek ki anélkül, hogy az olaj- és földgázárak megugrását okoznák, bár semmi jel nem utal arra, hogy az EU felülvizsgálná a hetekig tartó nehéz tárgyalások után elfogadott olajimportra vonatkozó és biztosítási szankciókat.
Egyes elemzők arra számítanak, hogy az EU lépései tartósan akadályozni fogják Oroszország olajkitermelési és -eladási képességét, ami hosszú távon jelentős felfelé irányuló nyomást gyakorol a globális olajárakra. Az oroszok komoly logisztikai akadályokba ütköznek, ha nagy mennyiségű olajat akarnak máshol értékesíteni, és végül kénytelenek lesznek bezárni a kutakat, amikor kifogynak a tárolókból – mondják ezek az elemzők.
Oroszország, amely az elemzők szerint már most is nagyjából 30 dolláros hordónkénti árengedménnyel adja el az olajat a globális referenciaárakhoz képest, jelenleg havonta mintegy 10 milliárd dollárt kap az EU-tól nyersolajért és olajtermékekért a Bruegel brüsszeli agytröszt szerint. Oroszország a háború előtt nagyjából napi 2,5 millió hordó nyersolajat exportált az EU-ba.
„Úgy gondoljuk, hogy némileg korlátozott, hogy Oroszország mennyi olajat tud csak úgy máshová szállítani” – mondta Bob McNally, a Rapidan Energy Group elnöke, aki George W. Bush kormányában dolgozott az energiapolitikán. Szerinte az orosz export akár napi 3 millió hordóval is csökkenhet. „Ez a globális olajtermelésben veszteséget jelent” – értékelte McNally a WSJ-nek.
Claudio Galimberti, a Rystad Energy vezető elemzési alelnöke szerint az oroszországi termelés még mélyebb csökkentése is 200 dollárra emelheti az olaj hordónkénti árát, ami a világ nagy részét recesszióba taszíthatja. A nyersolaj szerdán hordónként 120 dollár felett kereskedett.
Vagyis most inkább arról szólnak az EU-s és amerikai lépések és tárgyalások, hogy Oroszország eladhassa az olaját, megelőzve ezzel egy keresleti sokkot a világban, de közben lekorlátozzák, hogy mennyiért tudja azt eladni. Bár a piacuk szűkülése eleve azzal jár, hogy a vevők – főként Kína és India – lefelé húzhatja az átvételi árakat. Lévén ők kevésbé kiszolgáltatott helyzetben vannak.
#oroszország #szankció #olaj #ural #olajár #biztosítás #energia #ukrajna #eu #usa