Oroszországot gyakran nevezik “agyaglábas kolosszusnak”, mert az ország aszimmetrikusan gyenge gazdasággal rendelkezik, amely főként az erőforrás-potenciáljára épül, azaz nyersanyag jellegű. 2022. február 24-e után azonban célszerűbb összehasonlítani az orosz gazdaságot a “Titanickal”, amely ellenállhatatlanul halad a vége felé.

Élelmiszerhiány egy mezőgazdasági országban, rekord benzinárak, oroszok százezrei fagynak, fával fűtenek egy gáztermelő országban, és végül egy olyan ország katonai és civil repülésének összeomlása, amely egykor vezető technológiával rendelkezett. Ezek csak néhány a problémák közül, amelyek elképzelhetetlenek voltak Oroszországban a háború kezdete előtt. Éppen ezért az orosz propaganda erőfeszítései Ukrajna teljes körű inváziójának kezdetétől fogva a lakosság számára mítoszok létrehozására irányultak: az orosz hadsereg legyőzhetetlenségéről, a veszteségek hiányáról a soraiban, és végül az orosz gazdaság stabilitásáról és hajthatatlanságáról.

Munkájukat Putyin bőkezűen megfizeti, hogy meggyőzzék az Orosz Föderáció lakosságát, hogy nincsenek problémák, és az úgynevezett különleges hadművelet “a terv szerint halad”. A száraz statisztikák ennek az ellenkezőjét mutatják: a nyugati szankciók lassan, de folyamatosan hatnak, érintik az orosz gazdaságot és a hadiipart, bár az Orosz Föderáció továbbra is körforgalommal importál kettős célú termékeket, amelyeket rakéták és drónok gyártásához használnak.

A Yale School of Economics professzora, Geoffrey Zonnefeld feltárja az orosz gazdaság valós állapotát a nyugati szankciók intézkedései után, amelyek az üzlet kiáramlásához vezettek: a külföldi tőkével együtt a legújabb technológiák egy része is elhagyta Oroszországot. Az orosz olaj- és gázszektor is megsínylette a modern olajtermelési és -feldolgozási technológiákhoz való hozzáférés elvesztését. Különösen a Roszneft kénytelen volt további 10 milliárd dollárt költeni tőkebefektetésekre, ami 10 dollárral növelte minden olajhordó költségét. Közvetlenül a háború kezdete után a magántőke kiáramlása Oroszországból elérte a 253 milliárd dollárt.

Először is, a nyugati szankciók erős hatással voltak az Európába irányuló orosz exportra. Az Orosz Föderáció Jegybankja szerint az orosz export volumene 2023-ban 422,7 milliárd dollárra csökkent, ami 169,4 milliárd dollárral (csaknem 30%-kal) kevesebb, mint egy évvel korábban. Ennek oka elsősorban az energiaárak csökkenése az Orosz Föderáció ukrajnai inváziója után. 2022-ben az Urals orosz olaj fő márkájának hordó ára 76,1 dollár volt, 2023-ban pedig 63 dollárra esett. Hasonló helyzet alakult ki a gáz esetében is, ahol Oroszország elvesztette fő exportpartnerét – az EU-t, aminek következtében a gázexport 40%-kal csökkent. A Roszsztat adatai szerint az Orosz Föderációból származó nyersanyagexport 35%-kal esett vissza 2022-23-ban. Az energiaexport csökkenése inflációt és további áremelkedést okozott minden árukategória esetében, az élelmiszerektől a benzinig. Az Orosz Föderáció hivatalos inflációja 2023-ban 7,42%, de a benzin ára 7,23%-kal, a tojás ára 61,35%-kal emelkedett. A tényleges infláció az országban már régóta meghaladta a 10%-ot, de az orosz jegybank vezetője, Elvira Nabiullina 2024 áprilisáig tartja a rubel árfolyamát, valószínűleg azért, hogy elkerülje Putyin választási kampányára gyakorolt negatív hatást. A választások után meredek drágulás és a lakosság életszínvonalának csökkenése várható.

Annak ellenére, hogy Oroszország példátlan szankciócsomagot kapott, amely egyértelműen negatív hatást mutatott gazdaságára, amit a fenti adatok is alátámasztanak, az orosz hadiipar teljes összeomlása még nem fenyeget. Számos katonai programot kellene jelentősen csökkenteni vagy bezárni, de Moszkva magabiztosan megkerüli a bevezetett korlátozásokat azzal, hogy csúcstechnológiás alkatrészeket importál Kínán és más országokon keresztül.

A szankciók ellenére Oroszország hozzáfér ezekhez a technológiákhoz, szövetséges országokon keresztül “tranzitként” importálja azokat. Ha például Örményország hat hónapon belül 560%-kal növeli az elektronikai cikkek behozatalát, nehéz elhinni, hogy ezt az ő igényeinek megfelelően teszik. Szergej Kuzan, az Ukrán Biztonsági és Együttműködési Központ vezetője szerint 2022-ben az orosz hadiipari komplexum a 512 rakétát állított elő. 2023-ban azonban ez a szám 1060 db volt. Különösen az X-101/X-555 rakéták gyártásában az orosz hadiipar havi legalább 100 darabot érte el. Ugyanezeket a rakétákat a legnagyobb számban használták az ukrán városok tömeges rakétacsapások során 2023.12.29-én és 2024.02.01-én. A szankciók “hatékony” hatása nyilvánvaló.

Tehát ezek a statisztikák cáfolják azt az állítást, hogy a nyugati szankciók megsemmisítették az orosz hadiipari komplexumot, megfosztva azt a fejlett technológiáktól: az Orosz Föderációban a “szürke import” megakadályozására szolgáló mechanizmus létrehozása és a szankciósértőkkel szembeni másodlagos szankciók bevezetése az orosz ipari komplexum gyengítésének egyik legfontosabb feladata. E probléma figyelmen kívül hagyása csak felbátorítja Putyint, aki határozatlan idejű konfrontációra készül. Oroszországnak nincsenek olyan fegyverei, amelyek nem használnak nyugati technológiákat, ezért az ilyen áruk tranzitjának leállítása tönkreteheti az orosz fegyveres erők haditechnikai potenciálját.