Szerbia és Koszovó vezetői támogatták az Európai Unió által javasolt „A kapcsolatok normalizálásának útján” című megállapodást. Ezt Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője jelentette be a február 27-i brüsszeli tárgyalások után.
Borrell szerint azonban ez egyelőre csak készenlét a megállapodás végrehajtásának megkezdésére, ami további tárgyalásokat igényel. A szerb és a koszovói fél ugyanakkor megígérte, hogy nem folyamodnak olyan egyoldalú intézkedésekhez, amelyek feszültségekhez vezethetnek, és veszélyeztethetik a megállapodás megkötését – hangsúlyozta Borrell.
A Szerbia és Koszovó vezetői által elfogadott megállapodás 11 cikkből áll. Kimondja, hogy a felek megállapodtak abban, hogy „egyenlőségi alapon normális, jószomszédi viszonyt alakítanak ki egymással”, „elismerik egymás okmányait (útleveleit) és nemzeti jelképeit”, „a közöttük fennálló vitás kérdéseket kizárólag békés úton oldják meg”, nem zárják el egymás útját az Európai Unió felé.
Ezen túlmenően a megállapodás szövege kimondja, hogy Szerbia nem fogja kifogásolni Koszovó tagságát semmilyen nemzetközi szervezetben, így az ENSZ-ben sem, és mindkét fél „vállalja, hogy konkrét mechanizmusokat és garanciákat hoz létre a szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására Koszovóban.”
A fent leírt események, ami a Szerbia és Koszovó közötti konfliktus enyhülésének előhírnöke lett, finoman elemezhetőek.
Szerbia kénytelen kompromisszumot kötni Koszovóval, mivel már nem számít Oroszország támogatására. Korábban Szerbiának szüksége volt az Orosz Föderáció segítségére, hogy minden Koszovóval kapcsolatos kérdést blokkoljon az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Emiatt Szerbiának sok engedményt kellett elfogadnia az Orosz Föderáció javára. Most ez a függőség megszűnik, és leegyszerűsödik a Belgrád által Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésének kérdése.
2022-ben Oroszország volt az, amely a szerbiai és koszovói helyzetet táplálta az Ukrajna elleni teljes körű háború kudarcai miatt. Megerősítették, hogy az észak-koszovói szerb félkatonai alakulatok tagjait az orosz-szerb humanitárius központ támogatta.
Szerbia ezenkívül visszavonhatja azon döntését, hogy leállítja a külföldi partnerekkel, köztük a NATO-országokkal folytatott katonai gyakorlatokat és kiképzéseket. Erre utal, hogy a Közgyűlés (szerb parlament) koszovói kérdésben tartott ülésével egy időben hivatalos látogatást tett az USA-ban Milan Mojsilović, a szerb hadsereg vezérkari főnöke. A NATO-tagországokkal folytatott hadgyakorlatok engedélyezése nagyon erős jelzés lesz, hogy Belgrád a továbbiakban nem tekinti partnerének az Orosz Föderációt a katonai szférában.
A „koszovói kiegyezés” alapjaiban változtathatja meg a balkáni erőviszonyokat, jelentősen sértve az Orosz Föderáció érdekeit, mert Szerbiának már nem lesz szüksége az Orosz Föderáció segítségére. Ez nemcsak megkönnyíti Belgrádnak az oroszellenes szankciók bevezetését, de Szerbia külpolitikai orientációját is Oroszországról nyugati szövetségesek felé tolhatja el. Ha a koszovói kompromisszumot jóváhagyják, Oroszországnak nem lesz lehetősége megakadályozni Szerbia „átállását” az Európa-párti nézetek oldalára.
Megemlíthető, hogy a Koszovóval kapcsolatos kompromisszumok elleni februári belgrádi nagygyűlés is teljes kudarcot vallott. Csupán néhány tucat ember jelent meg, hogy tiltakozzanak a koszovói kérdés ellen – ez meggyőzően bizonyítja, hogy a szerb társadalom összhangban van a Pristinával fenntartott kapcsolatok normalizálásával.
A „koszovói kompromisszum” helyzete világossá tette, hogy a hűséges szövetségesek elfordulnak Oroszországtól. Moszkva visszavonhatatlanul elveszítheti befolyását a Balkán felett, ami csak „lefegyverzi” őt a geopolitikai arénában. Az „orosz béke” csatlosai nemrég Szerbia és Magyarország volt. Egy ilyen brüsszeli „pofon” után azonban számítanunk kell arra, hogy Budapest Moszkvát „mentő szalmaszálként” fogja számítani? Valószínűleg az EU mielőbb megteszi a megfelelő lépéseket a magyar kormány felé annak érdekében, hogy Európában mindenhol biztosítva legyen a béke. És egy ilyen függeléknek, mint Transznisztria, minden esélye megvan arra, hogy visszatérjen Moldova ellenőrzése alá, amelynek hivatalos hatalma erre a területre is kiterjed – az is, akárcsak Donbász, saját időben az orosz ambíciók és a moszkvai pestis áldozata lett.