Az EU-s források felhasználására vonatkozó jogvita az elmúlt napok talán leghevesebb témája. Az arénán Magyarország és Lengyelország az EU-Bírósággal szemben. Ugyanis először Lengyelország, később Magyarország is keresetet nyújtott be a jogállamiság elveinek megsértése esetén az uniós költségvetés védelmére szolgáló feltételrendszer ellen. Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok véleménye szerint viszont el kell utasítani a két ország által benyújtott keresetet. Az említett főtanácsnok kiemelte, hogy az EU-s rendelet tljesen megfelelő kapcsolatot követel meg a kötltégvetés végrehajtása és az államiság megsértése között.
Hogyan kezdődött a konfliktus?
Egy évvel ezelőtt a legnagyobb rezonánst a hétéves költségvetés (2021-2027) témája váltotta ki. Akkor sikerült egy bizonyos kompromisszumhoz jutni. Ám ez komoly változást hozott a tagállamok számára. Egyrészt létrehozták az Európai Helyreállítási Alapot, melynek célja a koronavírus járvány miatt bekövetkezett gazdasági károk enyhítése, másrészt pedig a jóváhagyott költségvetés jogi kerete megalapozta azt a mechanizmust, amely felhatalmazza az unió döntéshozóit arra, hogy befagyasszanak vagy elvonjanak bizonyos tagállamoktól forrásokat megadott jogállamisági kritériumok alapján. Az az mintegy 1800 milliárd euró felhasználásáról van szó. A jogállamisági kritériumokkal összefüggő változások elsősorban Magyarországot és Lengyelországot érintik. Mindkét tagállam nettó értelemben jelentős támogatást kap az uniós költségvetősből. Az igazat megvallva többet kap, mint amennyit befizet. Ez a nézeteltérések legalapvetőbb oka. Ismert dolog, hogy az EU-s költségvetéshez a tagállamok gazdasági lehetőségeikhez megfelelően járulnak hozzá. Ennek bizonyos részét osztja az Únió megfelelő módon. A gazdaságilag kevésbé fejlett államok felzárkóztatása céljából az egy főre jutó alacsonyabb nemzeti jövedelemmel rendelkező tagállamok többet kapnak vissza, mint amennyit befizetnek. Az Uniós döntéshozók nemcsak az egy főre jutó bruttó jövedelmet vették figyelembe a hétéves költségvetés tervezésénél, hanem a 2020-as válság okozta gazdasági károkat is. Ennek eredményeként néhány dél-európai ország különösen jól járt az új költségvetéssel, bár Közép-Európa sem szenvedett kárt.
Azt, hogy egy tagállam mennyire járt jól az új uniós költségvetéssel, úgy lehet megítélni, hogy a bruttó transzfereket az előző ciklusban realizált nettó egyenlegéhez hasonlítjuk. Azért az előzőhöz, mert a jelenlegi EU-s költségvetés bevételi oldala pontosan nem ismert, mivel az, hogy az egyes tagállamok az időszak alatt végül mennyit fizetnek majd be, számos dologtól függ. Ha a közös költségvetésbe való be- és kifizetés arány érdemben nem változott az előző időszakhoz képest, akkor azt látjuk, hogy például Görögország nagyon jól járt. Lengyelország esetén a helyzet nagyjából változatlan, azonban Magyarország az előző ciklushoz képest biztosan kevesebb nettó forráshoz jut majd.
A megbeszélések során a tagállamok beleegyeztek, hogy a jogállamisági mechanizmusnak nem lesz visszamenőleges, tehát a 2014–2020-as költségvetésre érvényes hatása, valamint abban, hogy mind a két tagállam megtámadhatja a rendeletet az Európai Bizottság előtt és ha az Európai Bíróság ítéletet hoz ebben az ügyben, akkor a jogállamisági eljárásról szóló kézikönyvbe belefoglalják annak releváns megállapításait.
A jogállamisági mechanizmus lényege az, hogy az EU pénzügyi érdekeit hivatott védeni. Abban az esetben lehet használni, ha a jogállamisági elvének sérelme veszélyezteti az uniós források felhasználását. Ilyen esetekben a tagállamnak járó juttatások csökkenthetők, felfüggeszthetők, sőt visszavonhatók. Az eljárás 7–9 hónapos és végig az Európai Bizottság döntő befolyása alatt áll. Igazából ez az, ami magyar és a lengyel kormány legnagyobb problémája, hiszen a bizottsági szankciós javaslatot nem lehet megvétózni, rendkívül komoly tagállami támogatásra van szükség egy eljárás megállítására.
Magyarország és Lengyelország a törvényben rendelkezésükre álló határidő egyik legutolsó napján adta be a keresetet az Európai Bizottsághoz. A Bíróság elnöke gyorsított eljárást rendelt elő. Az ügy jelentőségét az is megerősíti, hogy nem kisebb vagy nagyobb bírói tanács hozza meg az ítéletet, hanem az összbírói kar, vagyis a tanács mind a 27 bírótagja. A jogi kifogások kilenc pontban vannak felsorolva a lengyel-magyar beadványban. Október 11-én és 12-én a bíróságon tárgyalás tartott, ahol az érintettek még egyszer közölték álláspontjaikat. A magyar–lengyel féllel ellentmondásban álló országok és intézmények kérték a kereset elutasítását, a vita során néhány komoly bírálat is elhangzott a magyar és a lengyel jogállamisággal kapcsolatban. Szóhoz hozva, az Európai Parlament folyamatosan nyomás alatt tartja, sőt be is perelte az Európai Bizottságot, mert nem indítanak eljárást a magyar és a lengyel kormánnyal szemben. A Bizottság azt mondja, hogy kivárják az ítéletet, a Parlament szerint pedig erre nincsen szükség, mert január óta alkalmazható a jogszabály.
Az is érdekes ebben a kérdésben, hogy az Európai Bizottság küldött egy levelet Budapestre és Varsóba. A levélből kiderült, hogy a jogállamisági kifogások nem függenek össze sem a homofób elemeket tartalmazó törvénnyel, sem a migrációval, de inkább a korrupciós helyzettel és az igazságszolgáltatás kormányzati befolyásolásával mind a két érintett országban.
Tehát az egyik oldalon Magyarország és Lengyelország, a másikon pedig Európa nagyobb része. Eddig úgy néz ki, hogy a két tagállam érveit alaptalannak fogják számítani.
Fürge hír