Putyin demilitarizálni akarja Japánt: az orosz külpolitikai retorika a legkonfrontatívabb lett a hidegháború vége óta.
Az Oroszország külügyminiszter-helyettese, Andrej Rudenko megígérte, hogy megteszi a szükséges intézkedéseket Japánnal szemben, amely hadgyakorlatokat tervez, és állítólag „példátlan kihívásokat teremtett Oroszország biztonsága előtt”. A Kreml külpolitikai retorikája nyíltan konfrontatívvá válik, és valójában mindenki fenyegetéséből áll, aki nem fér bele az Oroszországgal való együttélés ideális paramétereibe, vagyis nem akar maradéktalanul megfelelni megalázó diktátumainak.
Január 3-án Andrej Rudenko, az Orosz Föderáció külügyminiszter-helyettese kijelentette, hogy „Japán soha nem látott kihívásokat állított Oroszország biztonsága elé, és a Kreml fenntartja a jogot a megfelelő intézkedések megtételére”. Ez közvetlen fenyegetést jelent Japánra, és a legmagasabb szintű diplomáciai demars. Oroszország már hivatalosan is felosztja a világot barátaira és ellenségeire. A semlegesség nem létezik számára.
Az orosz hadsereg ukrajnai teljes kudarca után Putyin blokk elven próbál geopolitikai konfrontációt teremteni a világban. Az „ellenségem ellensége a barátom” elv szerint cselekszik, és fenyegetések, diktátumok segítségével próbálja megszilárdítani saját geopolitikai szövetségét, amelybe már olyan terrorista államok is beletartoztak, mint Irán és Észak-Korea. Szándékosan elrontva a párbeszédet az emberiség civilizált részével, Putyin de facto megerősíti a totalitárius rendszerek Oroszország iránti elkötelezettségét, amely külön forrásként fogja őket felhasználni az Ukrajnával való háborúra. Putyin célja, hogy mély szakadást hozzon létre az emberiség progresszív-demokratikus része és az elnyomó-totalitárius maradványok felé vonzódó része között. A Kreml diktátor világképe nem fogad el egy másik létparadigmát, és uralkodása végén mindent megtesz a szovjet totalitárius valóság – az egyetlen számára érthető és elfogadható – felelevenítéséért.
Rudenko demarse utálatos, de kiszámítható. Jelenleg Oroszország a legrosszabb nemzetközi elszigeteltségben van a bolsevik forradalom óta, és de facto a Kremlnek nincs vesztenivalója. Úgy tűnik, Putyin rájött, hogy Ukrajna lerohanására vonatkozó döntésével a mélybe taszította Oroszországot, most pedig azokat az országokat próbálja magával ráncigálni, amelyek hivatalos szinten még mindig a Kreml mellett állnak.
Putyinnak nem sikerült elfoglalnia Ukrajnát, inváziója totális megszégyenítést jelentett az orosz hadsereg számára, de úgy tűnik, a Kreml diktátorának mást is sikerült elérnie: megalkotta a blokk konfrontációjának prototípusát, amely most a legtökéletesebben nyilvánul meg 1991 óta. Ez jelenti a legnagyobb veszélyt a civilizált világra, mert Putyin egy ilyen blokk létrehozásában az Oroszország egzisztenciális ellenségének tekintett Nyugat elpusztításának eszközét látja. Éppen ezért rendkívül fontos megakadályozni egy ilyen unió teljes formában történő létrejöttét: Oroszország továbbra is harcol Törökország, India, latin-amerikai és afrikai országok kegyeiért. Ha Putyin megteheti ezt, az azt jelenti, hogy sikerült mindent kialakítania a Nyugattal való hosszú távú stratégiai konfrontációhoz – a hidegháború idején a blokk-konfrontáció mintájára. Oroszország pedig viszonylag jó forrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy el tudja látni szövetségeseit.
Jelenleg Ukrajnában formálódnak a jövő világrendjének körvonalai. A Kreml utálatos retorikájú egyéni lépései és betörései valójában nagyon szemléletesek, mert de facto nyilvánosságra hozzák a Kreml terveit. Amíg Oroszországnak nem sikerült alkalmazkodnia a háború sokkhatásához, Ukrajnában továbbra is megsemmisítheti hadseregét. Oroszországnak összetett csapást kell elszenvednie: a szankcióknak, a nemzetközi elszigeteltségnek és Ukrajna katonai támogatásának együtt kell járnia, és akkor az Oroszországgal való együttműködés még Irán számára is mérgezővé válik.