A magyar hatóságok hagyományosan és rendszeresen megkérdőjelezik saját „összefüggésüket” az Európában és különösen Ukrajnában zajló valós eseményekkel. Budapest folyamatosan emlegeti, hogy „Brüsszel Magyarországnak tartozik”. Az Orosz Föderáció háborúja nemcsak Ukrajna, hanem a világ teljes jogász társadalma ellen folyik és nem kerülheti meg Kijev szomszédait.
Elsőként Gulyás Gergely és az uniós pénzekkel kapcsolatos nyilatkozatát szeretném megemlíteni. Szerinte Ukrajna mindaddig nem kap támogatást az Európai Unió költségvetéséből, amíg Magyarország nem kapja a neki járó összegeket uniós forrásokból. „Egyet biztosan állíthatok – mivel az uniós költségvetés megváltoztatása egyhangú támogatást igényel, egy EU-n kívüli ország egy fillért sem kap az uniós költségvetésből addig, amíg az uniós tagállam meg nem kapja azt, amire törvényileg jogosult.” – mondta a magyar miniszterelnök kabinetfönöke.
Gulyás Gergely felháborodását fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság indokolatlan okok miatt késlelteti az európai alapokból származó források kifizetését Budapestnek. „Nincs ok arra, hogy az Európai Bizottság továbbra is így viselkedjen” – mondja Gulyás. Kár, hogy Gulyás úr beszédében nem említette, hogy országa következetesen kijátssza a konszenzusos döntés elve alapján más EU-államokban elfogadott törvények elfogadását. Arról sem esett szó, hogy a magyar kormány nem teljesíti a reformok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit az országban, ami miatt az állam gazdasági-társadalmi intézményei rendszeresen az uniós országok rangsorának legvégére kerülnek. Ezért fagyasztják be a kifizetéseket Magyarországnak a demokratikus elvek megsértése, a korrupció és az emberi jogok megsértése miatt. Így az uniós országok arra próbálják rákényszeríteni a magyar hatóságokat, hogy térjenek vissza a demokratikus elvekhez.
Az abszurditások sorában utoljára következik Orbán szavai Ukrajna területi integritásával kapcsolatban, nevezetesen az a kijelentése, hogy „Ukrajna nem minden területe tartozik Ukrajnához”. 2023 decemberében az uniós országoknak dönteniük kell arról, hogy engedélyezik-e Ukrajnának a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ehhez a szakszervezet mind a 27 tagjának egyhangú támogatására lesz szükség. Diplomaták szerint Magyarország akadályokat tud állítani – írja a Reuters.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök szeptember 29-én azt mondta, hogy a szerinte nagyon nehéz kérdésekre választ kell találni, mielőtt az Európai Unió megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. „Nem kerülhetjük el azt a kérdést (amikor ősszel Brüsszelben tárgyalni fogunk Ukrajna jövőjéről), hogy valóban komolyan megfontolhatjuk-e egy ország tagságát, megkezdhetjük-e a csatlakozási tárgyalásokat egy háborúban álló országgal. Nem tudjuk, mekkora területe ennek az országnak, mert még tart a háború, nem tudjuk, hányan vannak, mert menekülnek. Példátlan dolog lenne elfogadni egy országot az EU-ba anélkül, hogy ismernénk a paramétereit” – mondta Orbán.
Valószínűleg szüksége van Orbán úrnak egy rövid körútra Ukrajna földrajzának történetében, és emlékeztetni kell arra, hogy Ukrajna szuverén állam. Határait a világ minden országa elismerte az 1991-es függetlenedés óta. A háború 2014-es kezdete óta az Oroszország által megszállt területek egyikét sem ismeri el a nemzetközi jog Ukrajnán kívül más állam részeként. Minden más spekuláció a demográfiai komponensről vagy a területi integritásról egészen más szubtextust jelez Orbán kijelentéseiben, mint amit nyilvánosan elhelyezhetett, abszurditásukat a „példátlan” szavakkal takarva. Korábban kijelentette, hogy országa a nemzetközi kapcsolatok egyetlen kérdésében sem támogatja Kijevet mindaddig, amíg „Ukrajna vissza nem állítja a területén a magyarok korábbi jogait”. Ezzel ismét spekulációkat terjeszt az ukrajnai nemzeti kisebbségek témájában, ami kizárólag Kijev és maguk a nemzeti kisebbségek közötti ügye.
Érdemes ismét hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor többször is orosz narratívákat terjesztett, és ok nélkül ellenezte Ukrajna segítségnyújtását az orosz agresszióval szemben, miközben meleg kapcsolatokat ápol Moszkvával. Az egyik fent említett narratívát a magyar miniszterelnök is mondta a közelmúltban, megjegyezve, hogy Magyarország kezdettől fogva másként tekintett erre a háborúra, mint a nyugati világ többi része: „Azt mondtuk, hogy ez nem a mi háborúnk. Ez egy szláv testvérháború.” Szerinte Magyarország célja a konfliktus lokalizálása, míg a nyugati világ globalizálni próbálja. Meg kell jegyezni, hogy a háború „szlávnak”, és még inkább „testvérinek” nevezése durva és spekulatív Ukrajna mint állam geopolitikai fejlődésének történetével kapcsolatban. Nem kell Kelet-Európa történelmének szakértője ahhoz, hogy megértse mindazt az álszent „testvériséget”, amelyet Oroszország a szomszédos államokra kényszerített fennállásuk során, különösen vallási alapon. Ukrajna soha nem akart szoros szövetségese lenni Moszkvával, amely a maga részéről soha nem akarta az „egyenlőség, testvériség és szabadság” elvei alapján építeni a kapcsolatokat Kijevvel. Ami a „szláv” szót illeti, minden még egyszerűbb – így távolodik el Orbán a háborútól Oroszország javára. Orbán a szomszédos államok etnikai származásával játszik mint az Orosz Föderáció és Ukrajna közötti háborúban döntő tényezővel. Ezen logika szerint, ha elméletileg egy fegyveres konfliktus lenne, amelyben Magyarországot Finnország és Észtország megtámadná, akkor az egész világnak el kellene felejtenie minden korábbi Budapesttel szembeni kötelezettségvállalását, és el kellene határolódnia attól, „finn-magyar háborúnak” nevezve?
Orbán azt is elmondta, hogy most a „legrosszabb érzése” van a háborúval kapcsolatban: „A front nem mozdul. Eközben egyre nagyobb a veszélye annak, hogy egyre több modern fegyvert fognak használni.” Elképzelhető, hogy a front Ukrajna javára mozdulna el, ha Magyarország NATO-szövetségesei mintájára engedélyezné a fegyvertranzitot egy szomszédos államnak.
Valójában a háború meghosszabbítása és a „konfliktus befagyasztása és a béke megtalálása”, amit Orbán annyira akar, valójában csak a Kremlnek előnyös. Ez lehetővé teszi az Orosz Föderáció számára, hogy megtalálja a módját a nyugati szankciók megkerülésének és a fegyvergyártás ütemének növelésének, hogy folytathassa az Ukrajna elleni háborút.
Az EU-országok kormányainak kritikusabban kellene reagálniuk a Budapestről érkező kijelentésekre, beszédekre. Magyarország rendszeresen igyekszik lerombolni az Európai Unióról és a NATO-ról alkotott képét, mint a modern államok erős és konszolidált szövetségeit, amelyek célja a béke, valamint az államok területi és jogi integritásának megőrzése – ez a fő cél, amiért a Szövetség létrejött.