Az amerikai katonák is meglepődtek, hogy harcolnak a finnek az orosz határon. Közben a civilek hétvégén az erdőben lövöldöznek. Földes András kétrészes filmjét az orosz határról most fizetőfal nélkül nézheti meg.
A svéd NATO-csatlakozás hátráltatásának sagáját már úgy ismerjük, mint mondjuk a nagy klasszikus Jóbarátokat. Nem biztos, hogy mindenki látott minden részt, de egy-két jó poén azért a többségnek megvan.
Volt az a rész, amikor Orbán nagyon szerette volna a svéd, és akkor még finn csatlakozást is, ám sajnos a tőle teljesen függetlenül gondolkozó Fidesz-frakcióban egyesek ágáltak ez ellen.
De nagyot ment az az epizód is, amikor kiderült, hogy a svéd köztévé évekkel ezelőtt a magyar demokrácia romló állapotáról készített filmet, amin Szijjártó Péter annyira megsértődött, hogy azt a svéd kormánynál is szóvá tette, így egyúttal meg is erősítve a film állításait. És sokat szerették a magyar kormánydelegáció útját, ahol a fideszes csinovnyikok a demokrácia állapotát vizsgálták a skandináv országban.
Nem annyira világos viszont, hogy néz majd ki a terepen, ha Svédország majd mégis NATO-tag lesz. Tippünk, hogy a hatás olyan lesz, mint amit Finnországban láttunk a nyáron.
Az Oroszországgal határos országba nem sokkal a belépésük után látogattunk, hogy egyből komoly nemzetközi hadgyakorlatba fussunk bele. A finn katonaság már az amerikai erőkkel gyakorlatozott az orosz határ mellett.
A svéd és a finn haderő sok tekintetben különbözik, de a hosszú közös történelem, a kötelező katonaság, a magas technikai szint, és az orosz fenyegetettség miatti készültségük fontos hasonlóság.
Nézze meg a Finnországban készült kétrészes filmünket, amelyet most ingyen teszünk elérhetővé. Ebben a részben bemutatjuk az orosz határnál zajló hadgyakorlatot, és az ukrajnai háború hatását a békés finn vidékre.
A második fejezetben pedig kiderül, hogy miért járnak lövöldözni hétvégente az amúgy békés finn polgárok. A kötelező katonaság, és az önvédelemre nevelés megmutatja a finn társadalom ismeretlen oldalát.
De nem csak a békésnek ismert ország harciassága lepett meg Finnországban, hanem hogy mennyire más volt ott újságíróként dolgozni. Ahhoz, hogy magas rangú katonai vezetőkkel, államtitkárral, polgármesterrel interjúzhassak, elég volt egyetlen emailt írni. A válasz nem automatikus üzenet, elutasítás vagy rideg átirányítás volt, hanem egy időpont, amikorra várnak.
A hadgyakorlaton a látványosan barátságtalan kormánnyal bíró, kelet-európai újságírót is zavarba ejtő természetességgel fogadták. Mindehhez ráadásul nem kellettek különleges kapcsolatok: legtöbb helyre a nyilvánosan elérhető email-címeken keresztül jutottam el. Magyar újságíró ritkán dolgozik ilyen zavarba ejtő környezetben.