A moszkvai rakéták már „kopogtatnak” Lengyelország ajtaján: hogyan próbálja a Kreml megfélemlíteni Európát

         Pawel Yablonsky, a lengyel külügyminisztérium helyettes vezetője kijelentette, hogy az orosz fegyveres erők rakétája 15 km-re esett le az ukrán-lengyel határtól. Vagyis a NATO-tag ország területétől alig másfél tucat kilométerre robbant fel a rakéta. A fegyveres erők katonái és civilek is nap mint nap meghalnak hasonló lövedékektől.

         Meglepő, hogy az orosz-ukrán háború 160. napján még mindig vannak olyan állampolgárok Európában, sőt politikusok, akik nem ítélik el az Oroszország által 8 évvel ezelőtt indított fegyveres konfliktust. Egyes EU-országok kormányainak képviselői nyilatkozatot tettek az ukrán földek átadásáról az ellenségnek a háború kibékítése és befejezése érdekében.

         Az olyan országoknak köszönhetően, mint Lengyelország, az USA, Nagy-Britannia, amelyek hazánknak a legtöbb katonai, műszaki és gazdasági támogatást nyújtják, az ukránok nemcsak szuverenitásukat, hanem egész Európa békéjét is meg tudják védeni nap mint nap. Szlovákiában, Magyarországon és más szomszédos országokban nyugodtan mehetnek dolgozni, pihenni a parkokban és erdőkben, és általában békében élhetnek mindaddig, amíg az ukrán önkéntesek a hátsó és a frontvonalban vannak, amíg az ukrán fegyveres erők hatékonyan védelmet tartanak, és helyenként ellentámadást folytatnak. Az Oroszország agressziója soha nem ismert határokat, és soha nem is fog tudni, ha most határozottan nem verjük vissza.

         A lengyel határ közelében egy rakétával kapcsolatos precedens nem új, és természetesen nem is az utolsó, amíg a háború folytatódik. Ukrajna erőddé vált Európa közepén. Állampolgáraink nem szavakkal, hanem tettekkel védik az emberi jogok, a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméinek felsőbbrendűségét. A háború azonban nem hagy esélyt a stabil gazdasági helyzetre és a katonai felszerelések és fegyverek mennyiségére. Az ukrán katonák fegyverekkel való mindennapi utánpótlásának szükségessége egy percre sem szűnt meg. Míg a NATO-országok katonáinak hónapokra van szükségük ahhoz, hogy megtanulják az olyan mint a „HIMARS” eszközök használatát, az ukrán fegyveres erők több tucat ellenséges főhadiszállást és raktárt semmisítettek meg fegyverekkel és készletekkel az Ukrajna területén azok használatának első hónapjában.

         Az ukrajnai háborúval kapcsolatos semleges álláspont és a „be nem avatkozás” politikája ott ér véget, ahol az Oroszország provokatív politikája és a Kreml lábnyoma olyan geopolitikai konfliktusokban kezdődik, mint a közelmúltban a balkáni válság. Az Ukrajnának nyújtott segélyek növelése mellett az európai országok képesek lesznek Oroszország súlypontját a nemzetközi befolyásáról a kudarcba fulladt „különleges hadművelet” következményei elleni küzdelemre fordítani, amely a népirtás eszközeként kezdődött és folytatódik az ukrán nép ellen.

         Ukrajnának megsegítés most befektetés az Európai Unió, a NATO és más olyan blokkok békés jövőjébe, amelyek nem avatkozhatnak be közvetlenül a háború menetébe. Nemcsak az oroszbarát narratívák „elnyomásához” kell hozzájárulni az egész világon, hanem minden lehetséges eszközzel meg kell erősíteni az ukránbarát tevékenységeket: gazdasági, technikai stb. Az európai vezetőknek, akik továbbra sem vesznek részt aktívan az ilyen folyamatokban, csak egy gondolatot kell érteniük: ha lehetőséget adnak Oroszországnak, hogy kiterjessze tevékenységét Ukrajna határain kívülre, akkor már nem lesz idejük mély aggodalmának kifejezésére.

#NATO #HIMARS #EU

Részvény: