Ukrajna aknamentesítésének kérdése, amikor Ukrajna robbanásveszélyes tárgyakkal szennyezett területét több mint 67 ezer négyzetkilóméterre becsülik, már nagyon fájdalmas kérdés. De a szárazföld mellett a Fekete- és Azovi-tenger vizének aknamentesítésének kérdése is felmerül. Ugyanakkor jelenleg erre a feladatra becsült határidők 3-5 hónapra becsülik a tengeri útvonalak aknamentesítését, de általában elmondható, hogy mindkét tenger aknamentesítése 3-5 évig tarthat. Ezt Dmitrij Pletencsuk, az ukrán fegyveres erők szóvivője jelentette be a teleton adásában. Megjegyezte, hogy már terveznek egy ilyen műveletet, és létrehozták a megfelelő parancsnokságot.
Ez természetesen az aknák jelenlegi mennyiségén alapul, amelyet az Orosz Föderáció növelhet. A szóvivő szerint azonban jelenleg csökken az Orosz Föderáció tevékenysége az aknák telepítésére irányuló kísérletekben, ami „az ukrán védelmi és biztonsági erők ellenintézkedéseihez kapcsolódik”. Szintén a kereskedelmi utak 3-5 hónapos, a teljes vízterület aknamentesítésének 3-5 éves időtartama összehasonlítható a második világháború utáni aknamentesítéssel. Ismeretes például, hogy a második világháború idején körülbelül 20 000 aknát helyeztek el a Fekete- és Azovi-tengeren, amelyek felét a Szovjetunió helyezte el. A hajózási utak aknamentesítését 1945-ben az 1946. július 1-ig tartó korlátok között határozták meg.
Ugyanakkor a második világháborús aknákat az 1950-es években a hullámok olykor partra sodorták, sőt azután is találnak szapperek nemcsak az 1940-es, hanem az első világháborús aknákat is. De pillanatnyilag azt hihető, hogy az aknamentesítési technológiák meglehetősen minőségileg fejlődtek, és a modern aknakereső merőben különbözik a 40-es évek hajóitól. Mert a sapperek ma már rendelkeznek haditengerészeti drónokkal és sokkal hatékonyabb módszerekkel az aknák felkutatására és távoli aktiválására.
Emlékeztetünk, hogy idén Törökországnak, Romániának és Bulgáriának közös misszióba kell kezdenie a Fekete-tenger vízterületének egy részének megtisztítására, és állandó járőrözést kell végezniük a területen, amely jelenleg Románia északi határára korlátozódik. Ugyanakkor Törökország flottájában a régió hat legfejlettebb Ajdin tipusú aknakereső található, és ezen országok flottáiban lévő aknakereső összlétszáma eléri a 20 egységet.
A második világháború alatt elsüllyesztett hajók még mindig hatással vannak a tengerekre és az óceánokra. Majdnem 80 év telt el, és még mindig veszélyt jelentenek a tengeri ökoszisztémákra, szennyezik a környezetet. Már most észrevehető, hogy az Orosz Föderáció teljes körű inváziója érinti a Fekete- és Azovi-tenger állapotát, és ez a hatás nagy. Jelenleg azonban a tudósoknak nincs lehetőségük megfigyelni, mintát venni a tengerekben és adatokat gyűjteni az aknák jelenléte és a hozzáférhetetlenség miatt.
A Fekete- és Azovi-tenger vizein folyó katonai műveletek közvetetten és közvetlenül érintik a tengereket. Ha közvetlen befolyásról beszélünk, akkor még nagyszámú hadihajó mozgása is veszélyt jelent a Fekete-tenger északnyugati részén. Különösen a tengeri emlősöket fenyegetik az orosz hadihajók szonárhasználata miatt. Óriási károkat okoznak a repülőgépek, helikopterek és süllyedő hajók olajtermékeinek szennyezése is. Áprilisban a tudósok több mint 1000 négyzetkilométernyi olajtermékréteget fedeztek fel a tenger felszínén.
A másik probléma a közvetett befolyás. A harci műveleteket a tengeren és a part menti területeken egyaránt folytatják, ahol az infrastruktúra károsodása veszélyt jelenthet. A Fekete- és Azovi-tenger part menti övezetében különféle objektumok találhatók, a kikötőktől a szennyvíztisztítókig, olajraktárakig és más. A háború alatt is támadják őket, mint például a Zaporozsje régióbeli Vasziljevkában, a Dnyepr folyó partján. Az orosz rakétatámadások következtében az ott található szivattyútelep megsemmisült, a tisztítatlan szennyvíz közvetlenül a Dnyepr folyóba, majd a Fekete-tengerbe kiömlött.
Ukrajnában most büntetőeljárás indult a fekete-tengeri delfinek tömeges elpusztítása (ökocid) miatt Oroszország Ukrajna elleni fegyveres agressziója következtében. Nyomozói akciók folynak, a tudósok a delfinek maradványait vizsgálják, hogy valóban van-e erre a katonai akcióknak közvetlen befolyása. Ilyen befolyás esetén a bizonyítékok felhasználhatók nemzetközi bíróságokon. Bár nehéz ennek a hatásnak a mértékéről beszélni. Az évtizedek óta monitorozást és kutatást végző tengerkutató intézetek jelenleg egyszerűen képtelenek kiválasztani a helyzet megfigyeléséhez szükséges anyagokat. De ez a hatás nem múlik el nyomtalanul, például a második világháború utáni tapasztalatok alapján. Majdnem 80 év telt el, de az Atlanti- és a Csendes-óceánon vannak olyan régiók, ahol még mindig elsüllyedt hajók fekszenek, megmérgezve a tengeri környezetet. Szeretnénk remélni, hogy a Fekete-tengerre gyakorolt hatás nem lesz ilyen katasztrofális.
A Fekete-tenger ökoszisztémája még a teljes körű invázió előtt sem volt a legjobb állapotban az antropogén terhelés, az eutrofizáció és a folyók szennyezése miatt. Vagyis a múlt században a Fekete-tenger ökoszisztémái sokat szenvedtek, de az elmúlt években volt remény a helyreállításukra, mert a tudósok megfigyelték egyes ritka élőhelyek helyreállításának jeleit és korábban eltűnt fajok megjelenését. Időbe fog telni, mire megértjük, hogy egy teljes körű háború milyen hatással lesz rájuk.
Az Orosz Föderáció tehát katonai tevékenységével közvetlenül mérgezi meg a Fekete-tengert, tönkreteszi az ökoszisztémákat és ökocidokat hajt végre, és átvitt értelemben bombákkal és aknákkal “megmérgezi” a fontos nemzetközi kereskedelmi útvonalakat. Európának oda kell figyelnie erre a problémára, mert a Fekete-tengerre gyakorolt ilyen káros hatás megjelenik Ukrajnában és minden olyan országban, amely hozzáfér ehhez a tengerhez. Emiatt kijelenthető, hogy az Orosz Föderáció egyszerre több európai ország tengeri ökoszisztémáit is tönkreteszi, újabb kíméletlen ökocídiumot hajt végre.