Jelentős átalakulást hoz 2023 az európai agrárpolitikában, hiszen a támogatások kifizetéséhez ökológiai, fenntartható termelést előmozdító vállalásokat kell végrehajtaniuk a gazdáknak. Várhatóan tovább élesedik a politikai-ideológiai vita arról, hogy a hús fogyasztásáról leszokjon-e Európa, és a környezeti, éghajlati célok érdekében beáldozható-e a jólét. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint az élelmiszerinfláció még velünk marad, hatásai az évtized közepéig érezhetők maradnak.
Az infláció és a hús fogyasztása lesz rövid távon a slágertéma az Európai Unió élelmiszerpolitikájában, de továbbra is napirenden maradnak a mezőgazdaság fenntarthatóságával kapcsolatos kérdések, valamit az orosz-ukrán háború hatásai.
Brüsszel várakozásai szerint közép távon már nem kell magas inflációval számolni, ám az elkövetkezendő egy-két évben a lakosság beáll egy olcsóbb, de változatlan mennyiségű élelmiszer fogyasztásra. Mindezt érdemben befolyásolhatja az új Közös Agrárpolitika, amely 2023-tól lép a gyakorlatban is életbe.
A politika döntené el, mennyi hús kerül az asztalra
A jövő év egyik nagy kérdése, hogy az uniós és nemzeti támogatások mennyire bizonyulnak hatékonynak a válság elkerüléséhez. Szinte az összes élelmiszeripari ágazatban gondot okoz az energiaköltségek növekedése és a munkaerőhiány.
A legnagyobb kihívást tavaszra a műtrágya ellátás megteremtése jelentheti, ellenkező esetben a terméshozamok drasztikusan visszaesnének. Az EU műtrágya-előállítását jelenleg a magas energiaárak fékezik, az ellátást emellett az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók is nehezítik.
Az egyik legnagyobb politikai és ideológiai vitát az állattartás fenntarthatóságának kérdése okozza.
Noha a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának legnagyobb részét valóban a haszonállattartás okozza, összességében a közlekedés, vagy az ipar súlyához képest nem jelentős a szennyezés.
A zöldpártok szerint le kell számolni a húsfogyasztással és az állati fehérjék helyett a fenntarthatóbb, növényi eredetű fehérjékre kellene áttérniük az embereknek. A zöldek radikális klímapolitikáját ráadásul óriási állatvédő lobbi is segíti. Szintén nehéz helyzetbe hozza az állattartókat a tovább szigorodó állatjólét, amennyiben az import termékekre nem vezet be korlátozásokat az EU.
Ideológiai vita Európa éléskamrájában
A zöld álmokból a realitás felé mozdult el a német kormánykoalíció, ám a legbefolyásosabb német gazdaszövetség, a Deutscher Bauernverband (DVB) szerint még mindig vannak érzékeny területek. Németországban a kormánykoalíción belül a zöldpárt felel a mezőgazdaságért és az élelmiszeriparért.
Jelenleg a nyáron bemutatott élelmiszerreform tervezete borzolja a kedélyeket a kontinens legnagyobb mezőgazdasági termelő országában. A DVB összességében az egészséges táplálkozásra ösztönzést és szerepének növelését az oktatásban jónak tartja. Azt a tervet ugyanakkor elutasítják, hogy a lakosságot a politika szoktassa le a húsfogyasztásról, például az ágazatot terhelő különadók bevezetésével, ezzel megdrágítva a hagyományos húsféléket.
A német gazdák szerint a zöldpárti, állattartást ellenző lobbit egyelőre fékezik az üzleti érdekek, ugyanakkor bármilyen radikális lépéssel csak azt érnék el a politikusok, hogy az állattartó cégek más EU-s országba, vagy az unión kívülre helyeznék át tevékenységüket.
A gazdaszövetség bírálta az agrárpolitikai döntéseket, mivel szerintük a háború által jelentősen megváltozott geopolitikai helyzethez még mindig nem igazodnak a kormányzati döntések. Ahogy fogalmaztak:
kevesebb ideológiára, és több realitásra van még szükség ahhoz, hogy a német és az európai mezőgazdaság ne járjon úgy, mint a német foci.
Megváltozik a gazdák élete
Jövőre lép életbe az új uniós Közös Agrárpolitika, amely a várakozások szerint fenntarthatóbbá teszi a kontinens élelmiszer-előállítását. Az évekig elhúzódó egyeztetések és az átmeneti évek után 2023-tól már új elvárásoknak kell megfelelnie a tagállamoknak és a gazdáknak: a támogatások feltétele lesz az ökológiai vállalások teljesítése. A háború miatt néhány kötelező vállalás alól egyelőre mentesülnek a gazdálkodók.
Az új támogatási rendszer mellett továbbra is kérdéses marad a Farm to fork stratégia végrehajtása.
Az élelmiszerrendszert és a táplálkozási szokásokat megreformálni hivatott stratégiában egyebek mellett a növényvédő szerek drasztikus csökkentése, az antibiotikum használatának csökkentése és a növényi alapú fehérjeforrások támogatása szerepel, miközben a hagyományos állati fehérjék fogyasztását visszaszorítaná.
A probléma az átmenettel van: a tervezetben foglalt, 2030-ig kitűzött korlátozások – alternatíva híján – akár 50-80 százalékos élelmiszerár-emelkedéssel is járhatnak, miközben az EU nettó exportőrből élelmiszer-importőrré válna. Az erről szóló bizottsági hatásvizsgálat szerint minden az aktuális politikai döntésektől függ, végrehajtása ilyen rövid idő alatt ráadásul a tagállamok szerint sem lehetséges.
Nem vágyik rovarra és műhúsra a lakosság
Az Európai Bizottság legfrissebb, e hónapban publikált, 2032-ig szóló jelentésében még nem számol az élelmiszer-stratégiákban foglalt radikális intézkedésekkel. A középtávú előrejelzés szerint ugyanakkor csökken az állattartás, mivel a sertéshús és a marhahús iránti kereslet visszaesik. Összességében is azzal számolnak, hogy a fejenkénti, évi átlagos 66 kilogrammos húsfogyasztás 1,5 kilogrammal csökken a következő tíz évben.
A vöröshúsok visszaszorulása ebben az évtizedben még a baromfihús iránti igény növekedését eredményezi. Továbbra sem lesz még érdemi piaci jelenléte az olyan innovatív élelmiszereknek, mint a laboratóriumi hús, vagy a növényi alapanyagokból készült, de az állati eredetű hússal szinte azonos küllemű és ízű vegán megoldások. Noha az európai élelmiszerek között több rovarféle is engedélyt kapott az emberi fogyasztásra, térnyerésük szintén nem várható.
Az előrejelzés szerint 2032-re
- a tejtermelés 2 százalékkal csökken,
- 9,1 százalékkal csökken a szarvasmarha tartás,
- 10 százalékkal esik vissza a sertéstartás.
A baromfitartás növekedését hozhatják ezek a változások, ami azért is borítékolható, mert Európa jelenleg sem önellátó szárnyas húsból és tojásból, jelentős importra szorul.
Nem lesz többé étolajválság
A bizottság azzal számol, hogy a szántók és legelők területe érdemben nem változik a 2030-as évekre. A búza és az árpa termesztése némileg visszább szorulhat, de az olajosmagvak szerepe nőhet. Elsősorban napraforgóból és szójából tehát több teremhet a kontinensen, így ezekből a növényekből is önellátó lesz az EU.
A szántóföldi növénytermesztésbe vont terület nem változik érdemben a következő évtized elejére sem, miközben
- a gabonafélék súlya az emberi táplálkozásban 3,9 százalékkal nő, de
- az állati takarmány alapanyagigénye 6,1 százalékkal visszaesik.
- Az olajosmagvak termesztése 9,1 százalékkal nő.
- Visszaesik a fehérjenövények és a hüvelyesek behozatala.
Európa jelenleg nettó agrárexportőr, ezt a szerepet középtávon az intenzív termelést felváltó innovatív megoldásokkal lehetne fenntartani. A tejtermelés várhatóan némileg visszaesik, de még így is globális tejtermék-nagyhatalom marad a kontinens.
Kétséges a klímacélokért tett erőfeszítés
Brüsszel már nem először mutat rá arra, hogy a 2020-as években lezajló élelmiszer-reform 2-15 százalék között csökkentheti a mezőgazdaságban az üvegházhatású gázok kibocsátását. Szakpolitikai intézkedések nélkül is csökkenne a kibocsátás, köszönhetően a technológiai fejlődésnek és a fenntarthatóbb gazdálkodási módoknak.
A tanulmányok ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, az EU-ban elért eredmények a kibocsátás növekedését hoznák a világ más részein. Globálisan nő az állattartás szerepe, illetve a népességnövekedés és a globális jövedelmek emelkedése is a nagyobb agrárkibocsátást jelzi előre. Ráadásul a fejlődő országokban továbbra sincs jele a fenntarthatóságnak.
A tengerentúlon más a szemlélet
Az Egyesült Államok is rendszeresen bírálja az Európai Unió élelmiszerreformját.
Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) szerint az uniós zöldcélok indokolatlan korlátozásokat hoznának, ami az egész világgazdaságra kedvezőtlenül hatna.
Az innovációra viszont nem fordít kellő hangsúlyt az Európai Unió.
Amerika is elmozdult a fenntarthatóság irányába, ugyanakkor a Demokrata és Republikánus párt között egyetértés mutatkozik abban, hogy az európai modell helyett az agrárinnováció, és a kutatás-fejlesztés csökkentheti a mezőgazdaság kibocsátását, ráadásul növekvő hozamok mellett.