Európa egész nyugati része lélegzetvisszafojtva várta Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédét a Valdai Nemzetközi Vitaklub 19. ülésének plenáris ülésén. Valójában Putyin beszéde a Valdai Fórumon, amelyet október 27-re hirdettek meg, nagy nyilvánosságot kapott: az orosz média egy hangon kürtölte, hogy Putyin beszéde elhomályosítja még legendás 2007-es müncheni beszédét is, ahol Putyin első ízben vázolta fel Oroszország politikai irányvonalát a nyugati világgal konfrontáció felé.
A Putyin által hangoztatott tézisek elemzése arra utal, hogy Oroszország elnöke lényegében semmi újat nem mondott. Tehát Putyin beszéde megismételte az általa hagyományosan hangoztatott összes hangsúlyt, és részletes változata volt annak a beszédének, amely szeptember 30-án történt, amikor négy, de facto Oroszország által megszállt ukrán régiót bevontak az Orosz Föderációba. Fő: minden, ami Oroszországban történik, mint mindig, a Nyugat és az Egyesült Államok a hibás, ők megpróbálják „lesöpörni Oroszországot a világ politikai térképéről, és általában teljesen letagadják mint államot, a Nyugatnak hamis értékei vannak, Nyugaton nincs egység, a Nyugat csak a pénzre gondol, nem az emberiség valódi problémáinak megoldására. „A hagyományos értékek nem a posztulátumok állandó gyűjteménye, nem. Ez egy rendkívül fontos közös alap, amelyre a jövőnket kell építenünk.” – mondja az Orosz Föderáció elnöke.
Putyin mindenki szerencsétlenségére nem mondott semmit Oroszország Ukrajna elleni háborújáról, csak ismételgette az általa terjesztett téziseket, miszerint Ukrajna mesterséges állam, és csak Oroszország (ami Putyin szerint létrehozta Ukrajnát) lehet Ukrán biztonságának igazi kezese. „A Nyugat nyílt elismerése az ukrajnai puccs finanszírozásában leplezetlen durvaság” – mondja Vlagyimir Putyin.
Putyin nem felejtette el megismételni kedvenc tézisét Oroszország békés szándékairól, valamint az olaj- és gázeladási készségről Európának. Putyin beszéde során nyolcszor megismételte a tézist a tárgyalások és a konszenzusra jutás szükségességéről.
Milyen következtetés sugallható a Putyin beszéde alapján.
Először is, egy ilyen nagyon aljas beszéd azt jelenti, hogy Oroszország elveszíti a hegemón pozícióját, Putyin pedig a császári pozíciót. Nincs már az az agresszió és bravúr, amellyel Putyin február 21-én kikiáltotta az L/DNR függetlenségét, február 24-én pedig de facto hadat üzent Ukrajnának azzal a céllal, hogy teljesen elfoglalja. Még konkrét fenyegetés sem hangzott el. Az orosz hadsereg hírhedt ereje nem is mítosznak bizonyult, hanem szappanbuboréknak, amelyet még a modern nyugati fegyverek korlátozott készletével is sikerült áttörni.
Másodszor, az orosz gazdaság valóban süllyed a szankciók nyomása alatt, amit Putyin szánalmas felhívásai is tanúsítanak az ázsiai világ egyesítésére, közös pénzügyi és politikai intézmények létrehozása érdekében. A Kreml kétségbeesetten próbálja leplezni, de már télen minden második orosz meg fogja érezni a Nyugattal való konfrontáció költségeit.
Harmadszor, az orosz propaganda kizárólag a hazai közönség számára működik. Legfőbb hibája és gyenge pontja a Szovjetunió és vezetőinek reklámozása, rájátszva a nosztalgia érzésére, a lakosság teljes megtévesztésére, ami az internet korszakában már nem működik.
És a legutolsó: Putyin valójában már nem nyíltan kér, hanem könyörög a Nyugatnak a tárgyalásokról, ami békét jelent. Esélyért könyörög magának, hogy megbocsássonak. Szárazan jöjjön ki a vízből. Már megértette, milyen szakadékba tart Oroszország, és ez milyen katasztrofális következményekkel járhat akár rövid távon is. Nincs semmi kifogása a technológiailag fejlett, összetartó és modern Nyugattal, amely teljes szolidaritását fejezte ki Ukrajnával szabadságának és szuverenitásának védelmében. Ezért fő, bár nem közvetlenül hangoztatott narratívája olyan tárgyalások kérése, amelyek késleltetik az Oroszországhoz közeledő katasztrófát.
Úgy tűnik, valahol a 2022-es „naptári tervben” az orosz elnöknek szánt „Valdai” „győztesek konferenciája” volt. Putyinnak be kell számolnia nagyszerű eredményeiről: Ukrajna „három nap alatt” elfoglalása, az „egypólusú világ” végső legyőzése, a Szovjetunió újjáéledése stb. Győztesként pedig neki kell diktálnia a geopolitikai menetrendet. Egy probléma. Ahhoz, hogy „nyertes” legyél, valóban nyerni kell, és az, hogy a Kreml vezetőjének ezzel komoly gondjai vannak, még idén tavasszal mindenki számára világossá vált, amikor nem tudta elfoglalni Kijevet.