A 2026. április 12-i magyarországi parlamenti választások közeledtével Viktor Orbán kormánya egy olyan reformtervezetet készít elő, amelynek célja a földalap újraosztásának befejezése a hozzá közel álló személyek javára. Annak érdekében, hogy legitimálják a földek elvételét a gazdáktól az Orbánhoz kötődő oligarchák tulajdonában lévő agrárholdingok javára, a Mezőgazdasági Minisztérium szakértői jelentést készített, amely a földek kényszerű konszolidációjának szükségességét hangsúlyozza.
A 2026. március 3-i AM/FFO/113/2026 számú dokumentum, amelyet a minisztérium a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága számára készített, indokolja a „széttagolt tulajdonosi modell” feladását a legfeljebb 2500 hektáros stratégiai földtömbök javára. Ez azzal fenyeget, hogy véglegesen megszilárdul a „nemzeti oligarchák” monopóliuma az ország vidéki térségeiben. A tervezett reform részeként módosítani kívánják a 2013. évi CXXII. törvényt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról, különösen a magántulajdonban lévő földek 300 hektáros korlátjának eltörlésével.
Orbán új földpolitikája a „nemzeti élelmiszerstratégia” elsőbbségére épül a magántulajdonosi érdekekkel szemben, és már nem támaszkodik a „családi gazdaságok támogatására”, amely korábban a Fidesz ideológiájának alapját képezte. A föld erőforrássá válik, amelynek hatékonyságát szigorú állami audit alá vetik, és a legjelentősebb újítás az, hogy a tulajdonjog többé nem tekinthető feltétlennek. Amennyiben egy gazdaság nem felel meg a „technológiai modernizáció” kritériumainak, ez jogalapot ad a bérleti jog automatikus megszüntetésére és a földek „hatékony befektetők” – azaz agrárholdingok – kezelésébe adására, ami gyakorlatilag lehetővé teszi a legértékesebb és legjövedelmezőbb földek jogszerű kisajátítását.
A „földreform” fő haszonélvezői Orbán közvetlen környezetéhez tartozó személyek lesznek, és ez a folyamat várhatóan tovább erősödik. Ennek egyik legszembetűnőbb példája Lőrinc Mészáros üzleti birodalma, amelynek Talentis Group cége több tízezer hektár földet működtet, és évente több mint 10–12 millió euró uniós támogatásban részesül.
A tervek megvalósítására egy olyan rendszer készült, amelyben az agrárholdingok a támogatások 80%-át kapják, míg a gazdákat tudatosan pénzügyi csapdába terelik. Az EU közös agrárpolitikája (CAP) és a budapesti kezdeményezések együtt egy zárt rendszert hoznak létre, amelyben az oligarchák a piaci árnál 20–30%-kal alacsonyabb áron vásárolják fel az állami földeket (ahogyan az a „Földet a magyar gazdáknak” aukciók során történt), majd ezeket fedezetként használják fel kedvezményes banki hitelekhez. Az állam emellett megtakarítást tervez a célzott gazdatámogatások megszüntetésével, amelyek összege már 2027-ben eléri a 180 millió forintot.
A gazdák kiszorításának gazdasági indoklása a költséghatékonysági mutatókon alapul, ahol a kisgazdaságok eleve hátrányban vannak: a dokumentum szerint 27%-kal maradnak el a nagy holdingoktól. A jövőben a hatékonysági kritériumokat úgy határoznák meg, hogy bármely gazdaság „technológiailag nem megfelelőnek” minősülhessen az állami audit során.
A kormány emellett a monokultúrás mezőgazdasági modellre kíván áttérni, elsősorban kukorica és napraforgó exportcélú termesztésével. Várakozásaik szerint ez évente további 480 milliárd forint devizabevételt hoz, ami állítólag stabilizálja a forint árfolyamát. Ennek ára azonban a belső piac igényeinek figyelmen kívül hagyása lesz, ami az élelmiszerárak növekedéséhez és a választék csökkenéséhez vezethet.
Az „hatékonyság” mögött valójában a magyar vidék tudatos leépítése húzódik meg. Az agrárholdingok térnyerése már most 10–15%-kal csökkentette az aktív vidéki lakosság számát, mivel a családi gazdaságok kiszorítása a helyi szövetkezetek megszűnéséhez vezetett. A korábbi földtulajdonosok alulfizetett alkalmazottakká váltak vagy emigrációra kényszerültek. A legelők elvesztése miatt az állatállomány 30–50%-kal csökkent, mivel a takarmányköltségek drasztikusan megemelkedtek.
A reform ökológiai következményei sem kevésbé súlyosak. Az exportorientált kukorica- és napraforgó-termesztés kimeríti a Pannon-medence talajait, és a gyakori aszályok mellett hosszú távon akár 20–30%-os terméskiesést okozhat. Orbán kormánya ezeket a kockázatokat figyelmen kívül hagyja, a gyors tőkefelhalmozást helyezve előtérbe.
A földek újraelosztása már korábban megkezdődött, amint azt József Ángyán vizsgálatai is mutatják. 2010-ben államtitkárként a családi gazdaságok védelmét célzó stratégia megvalósítására nevezték ki, azonban 2012-ben lemondott, miután nyilvánosan bírálta a kormányt, amiért az állami földeket „oligarchikus csoportoknak” juttatja. Becslése szerint Fejér megyében az állami földek 80%-a mindössze 8–10 család kezébe került, országos szinten pedig az agrárholdingok mintegy 44 ezer hektárt koncentráltak.
Ennek következményeként a vidéki Magyarországon egy zárt oligarchikus rendszer alakult ki, ahol a földek 40%-át a tulajdonosok 1%-a birtokolja. A választások után ez a folyamat várhatóan tovább erősödik, és a gazdák végleg elveszíthetik ellenőrzésüket a föld felett.