2024. augusztus 22-én éjszaka az ukrán fegyveres erők merész hadműveletet hajtottak végre, amely jelentősen befolyásolhatja a háború menetét. A célpontok Volgográd megyében orosz marinovkai légibázis és számos más, az Orosz Föderáció területén található stratégiai objektum voltak.

A “Marinovka” légibázis 450 km-re található a frontvonaltól, ami megnehezíti a hagyományos fegyverek támadását. Az ukrán drónok azonban túllépték ezt a távolságot, bemutatva az ukrajnai fejlesztők lenyűgöző képességeit.

A “Marinovka” sajátossága az, hogy ez az egyetlen repülőtér Ukrajna közelében, ahol speciális menedékhelyeket építettek a repülőgépek számára. Az építkezés 2024 elején fejeződött be, de amint a támadás megmutatta, ezek a szerkezetek hatástalannak bizonyultak a modern fegyverekkel szemben. Az augusztus 19-i műholdfelvételek szerint 14 Szu-24-es felderítő és 15 Szu-34-es frontbombázó tartózkodott a bázison. Ezeket a repülőgépeket aktívan használták Ukrajna területére irányuló csapásokra, különösen nagy robbanásveszélyes légibombákkal korrekciós modulokkal.

Lenyűgöző a támadás mértéke: hivatalos orosz adatok szerint 28 drónt “fogtak el”, ebből 13 Volgográd régióban. Ennek az “elfogásnak” a hatékonysága azonban kérdéses, mivel a csapás következményei arra kényszerítették a hatóságokat, hogy felkészüljenek a legközelebbi Oktjabrszkoje falu kiürítésére, és ideiglenesen bezárják a bázistól 40 km-re lévő Gumrak polgári repülőteret. Bár egyik UAV sem talált más célt a repülőtér épületein kívül.

A NASA tűzfigyelő szolgálata rögzítette a gyulladást a repülőgép parkolójában, ami arra utalhat, hogy közvetlen találatot érte a berendezés. A parkoló és a lőszerraktár távolsága mindössze 350 méter, ami robbanásveszélyt jelent, és növeli az ellenség lehetséges veszteségeit.

Ez a hadművelet a fegyveres erők rendszerstratégiájának része, hogy semlegesítse az orosz légierő potenciálját. Korábban a morozovszki és lipecki légitámaszpontokon hajtottak végre hasonló csapásokat. Külön kiemelendő a “Szavaszlejka” bázis elleni augusztus 16-i támadás, ahol egy MiG-31K, két IL-76-os megsemmisült, és nem hivatalos adatok szerint akár hat MiG-31 is megsérült.

Ukrajna sikerei a pilóta nélküli technológiák fejlesztésében és alkalmazásában jelentős érdeklődést váltanak ki a nemzetközi közösségben. Az ukrán mérnökök számos innovatív rendszert hoztak létre, amelyek képesek legyőzni az ellenség bonyolult légvédelmi és elektronikus hadviselési rendszereit. Különös figyelmet keltenek a raj-intelligencia technológiák, amelyek lehetővé teszik nagyszámú drón működésének összehangolását összetett, többlépcsős műveletek során. Ez jelentősen növeli a csapások hatékonyságát és csökkenti az ukrán hadsereg kockázatát.

A szakértők megjegyzik, hogy az ilyen műveleteknek nemcsak taktikai, hanem stratégiai jelentősége is van. Erőforrások újraelosztására kényszerítik az orosz parancsnokságot, jelentős összegeket költenilégvédelmi rendszerekre, és légitámadások fenyegetése miatt folyamatosan lábujjhegyen tartani csapatait.

Fontos megjegyezni, hogy az iráni Shahed drónokat használó orosz támadásokkal ellentétben, amelyek Ukrajnában rendszeresen sújtottak civil objektumokat, az ukrán UAV-okat soha nem használták civilinfrastruktúra ellen az Orosz Föderáció területén. Ez bizonyítja az ukrán drónok nagy pontosságát és azt, hogy Ukrajna egyértelműen megfelel a nemzetközi humanitárius jog normáinak.

Ukrajna következetesen ragaszkodik ahhoz a stratégiához, hogy kizárólag olyan katonai célpontokat sújt le, amelyeket közvetlenül az Ukrajna elleni hadműveletek végrehajtására használnak. Ez a megközelítés nem csak a fegyveres erők magas szintű háborús etikáját bizonyítja, hanem maximalizálja a hadműveletek hatékonyságát azáltal, hogy az erőfeszítéseket valódi stratégiai jelentőségű objektumokra összpontosítja.

Az UAV-ok használatának taktikáinak ez a különbsége élénken szemlélteti az Ukrajna és Oroszország közötti háború lebonyolításával kapcsolatos megközelítési különbségeket. Míg az orosz támadások gyakran a civilek megfélemlítését és a kritikus infrastruktúra megsemmisítését célozzák, az ukrán csapásoknak egyértelmű katonai célja az ellenség harci potenciáljának gyengítése és saját területének védelme. Egy ilyen stratégia nemcsak katonai szempontból hatékonyabb, hanem jogot ad Ukrajnának az erkölcsi fölény és a nemzetközi támogatás megőrzésére is.

Általában elmondható, hogy a “Marinovka” elleni támadás azt mutatja, hogy Ukrajna sikeresen fejleszti az aszimmetrikus harci eszközöket, amelyek képesek kiegyenlíteni az ellenség számbeli előnyét a repüló- és más típusú fegyverek terén. Ez kulcsfontosságú tényezővé válhat az erőviszonyok megváltoztatásában, és közelebb hozhatja a konfliktus Ukrajna számára elfogadható feltételekkel történő békés rendezésének kilátásait.