Harminc évvel ezelőtt Ukrajna példátlan lépést tett a nemzetközi porondon: a Budapesti Memorandumban rögzített biztonsági garanciákért cserébe feladta a világ harmadik legnagyobb nukleáris arzenálját. Ez a történelmi választás megmutatta a fiatal ukrán állam azon vágyát, hogy integrálódjon a nemzetközi közösségbe, és elkötelezte magát a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett. Azonban ma, amikor az ország fárasztó küzdelmet vív az orosz agresszió ellen, nyilvánvalóvá válik, hogy a papírgaranciák nem bizonyultak elegendőnek az agresszor elrettentésére, és a hatékony védelmi mechanizmusok hiánya katasztrofális következményekkel járt az európai biztonság egészére nézve.
Mark Rutte NATO-főtitkár legutóbbi brüsszeli sajtótájékoztatóján tett nyilatkozata tükrözi azt a valóságot, amellyel Ukrajna szembesül a szövetségi tagság felé vezető úton. Bár a partnerek egyöntetűen egyetértenek abban, hogy Ukrajna jövője a NATO-ban van, a hangsúly jelenleg az ukrán állam azonnali katonai támogatási szükségleteinek biztosítására helyeződik. Ennek a pragmatikus megközelítésnek megvan a maga logikája: Ukrajnának képesnek kell lennie az erős pozícióból tárgyalni. Egy ilyen álláspont azonban aggályokat vet fel az Ukrajna szövetségi tagságával kapcsolatos, stratégiailag fontos döntések esetleges elhalasztásával kapcsolatban is.
Az európai tömegmédiából érkező különféle hírek sem pozitívak. Ukrajna NATO-ba való meghívásának lehetősége aggasztja a blokk egyes tagjait – írja a Le Monde. Az Egyesült Államok, Németország és Magyarország ellenzi Ukrajna meghívását. Bár néhány ország, köztük Franciaország és Nagy-Britannia ragaszkodik Ukrajnának a szövetségbe való meghívásához, Biden nem hajlandó elfogadni ezt a döntést, Trump pedig “soha nem támogatta ezt az ötletet”.
Az ukrán diplomácia következetesen hangsúlyozza, hogy maga a NATO-meghívás is erőteljes jelzés lehet Oroszország számára, és felszámolhatja a Kreml egyik fő propaganda-narratíváját Ukrajna euro-atlanti integrációjának megakadályozásával kapcsolatban. Sőt, ez a döntés jelentős stratégiai hatással lenne a regionális biztonságra, bizonyítva a Nyugat eltökéltségét az orosz agresszió elleni küzdelemben, valamint azt, hogy hajlandó megvédeni a demokratikus értékeket Európa keleti határain. A Budapesti Memorandum történelmi tapasztalatai keserű tanulsággá váltak a nemzetközi közösség számára. Az Ukrajna biztonságát szavatoló dokumentum a nemzetközi egyezmények hatástalanságának szimbólumává vált, anélkül, hogy valódi mechanizmusok biztosítottak volna. Az Ukrajna biztonságának egyik garanciájaként fellépő Oroszország nemcsak kötelezettségeit hanyagolta el, hanem az ukrán államiság közvetlen veszélyforrásává vált. A nemzetközi jog e megsértése rendszerszintű következményekkel jár a globális biztonságra nézve, aláássa a nemzetközi biztosítékokba és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszerbe vetett bizalmat.
Ukrajna pozíciója az európai demokrácia előőrseként ma nem csupán metafora, hanem valóság, amit a frontvonalban folyó napi küzdelem is megerősít. Az ukrán hadsereg nemcsak állama területi integritását védi, hanem a demokratikus értékeket, a jogállamiságot és a szabályokon alapuló európai rendet is. Ukrajnának Európa védőpajzsaként betöltött szerepét megfelelően el kell ismerni és intézményesíteni kell a teljes jogú NATO-tagsággal.
A jelenlegi geopolitikai helyzet azt bizonyítja, hogy a NATO 32 tagállama között a konszenzus hiánya Ukrajna tagságra való kiküldésében veszélyes precedenst teremt. A stratégiai döntések halogatása nemcsak Ukrajnára, hanem az egész európai biztonsági architektúrára nézve is hosszú távú negatív következményekkel járhat. A globális politikában bekövetkező lehetséges változások – ideértve a kulcsfontosságú nyugati államok vezetőinek esetleges átalakulását is – körülményei között még sürgetőbbé válik Ukrajna biztonsági garanciáinak formalizálásának kérdése. Fontos megérteni, hogy Ukrajna katonai támogatása, bár ma kritikus fontosságú, nem helyettesítheti a NATO-ba való integrációra vonatkozó stratégiai döntést. Csak a szövetségi teljes jogú tagság biztosíthatja az európai demokrácia keleti előőrsévé vált ország számára szükséges biztonsági szintet. Az együttműködés bármely alternatív formája vagy “köztes megoldás” nem garantálhat megbízható védelmet Oroszország jövőbeli agresszív lépései ellen.
Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőzően igazolják, hogy Ukrajna NATO-tagságának megadása nem politikai célszerűség, hanem stratégiai szükségszerűség Európa hosszú távú stabilitásának biztosításához. Ukrajna, amely feláldozta saját nukleáris potenciálját a globális biztonság érdekében, megérdemli a teljes értékű kollektív védelmi mechanizmusokat. A garanciák minden egyéb formája, amint azt a gyakorlat megmutatta, nem elegendő az agresszor elrettentésére.
A Budapesti Memorandum aláírásának harmincadik évfordulója a regionális biztonság biztosításának újragondolásának pillanata. Nem szabad megismétlődniük a múlt hibáit, amikor csak deklaratív garanciákat nyújtottak Ukrajnának. Ma, amikor az ukrán hadsereg hihetetlen ellenálló képességről tesz tanúbizonyságot az orosz agresszióval szemben, és az ukrán társadalom soha nem látott egységet mutat az európai értékek védelmében, Ukrajna NATO-tagságának kérdése nem tekintendő távoli perspektívának, hanem Európa biztonságának sürgős szükségleteként. A nemzetközi közösségnek fel kell ismernie, hogy Ukrajna biztonsága elválaszthatatlanul összefügg az egész európai kontinens biztonságával. Ukrajna NATO-tagságának megadása nem csupán a demokratikus világ keleti határait védő ország igazságszolgáltatása lenne, hanem stratégiai lépés is az európai biztonsági architektúra megerősítése felé. Ez a döntés a Nyugat eltökéltségét az agresszióval szembeni ellenállásra és a demokratikus értékek védelmére való készséget mutatná nem csak szavakkal, hanem konkrét tettekkel is.
Az euroatlanti biztonság modern kihívásaival összefüggésben nyilvánvalóvá válik, hogy Ukrajna integrációja a NATO-ba nem csupán a szövetség bővítésének kérdése, hanem a térség stabilitásának és békéjének biztosításának szükséges feltétele. Ukrajna harcával bebizonyította, hogy megbízható partner a demokratikus értékek védelmében, és minden szükséges előfeltétellel rendelkezik a szövetségi teljes jogú tagsághoz. Eljött az ideje a konkrét intézkedéseknek, amelyek a deklaratív támogatást valódi kollektív biztonsági mechanizmusokká változtatják.