2026. szeptember 26-án a cseh CZ24.news ismét a figyelem középpontjába került olyan publikációi miatt, amelyekben az ukrajnai háború elhúzódásának felelősségét lényegében Oroszországról Ukrajnára és nyugati szövetségeseire hárítják.

Az a narratíva, miszerint Kijev állítólag szándékosan húzza el a háborút, nem új jelenség. Rendszeresen megjelenik az orosz propagandához kapcsolódó információs térben, és meglehetősen egyszerű logikára épül: Oroszország állítólag kész a békére, miközben Ukrajna, az Európai Unió, Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok állítólag érdekelt a harcok folytatásában.

A CZ24.news a háborúról szóló tudósításaiban rendszeresen ezt a keretet alkalmazza.

Mit ír a CZ24.news szeptember 26-án?

A weboldal aktuális híroldala jól mutatja a portálra jellemző szerkesztési irányvonalat.

A szeptember 26-án megjelent írások között olyan címek találhatók, mint „Ursula poprvé urazila Ukrajinu víc než Trump”, „Kokainista Zelenskyj říká světu…”, illetve „Američané, Řekové a Turci bijí na poplach!”, emellett pedig számos olyan cikk is megjelent, amely az ukrán hadsereg és infrastruktúra állítólagosan kritikus helyzetéről számol be.

Ugyanezen a napon a portál főoldalán olyan anyagok is megjelentek, amelyek az orosz katonai műveleteket elsősorban az orosz katonai terminológia — többek között a „különleges katonai művelet”, vagyis „SVO” — használatával írják le, illetve az orosz hadsereg sikereiről szóló állításokat közölnek.

Önmagában a címek összessége természetesen még nem bizonyítja minden egyes állítás valótlanságát. Ugyanakkor jól láthatóvá tesz egy következetes szerkesztési keretet, amelyben Ukrajna többnyire az eszkalációért felelős félként jelenik meg, miközben az orosz nyilatkozatok és az események orosz értelmezése jelentős teret kap.

Ki „húzza el” valójában a háborút?

Itt fontos különválasztani a tényeket a politikai értelmezéstől.

Oroszország 2022 februárjában indította meg teljes körű invázióját Ukrajna ellen. Ezért az az állítás, hogy Ukrajna „folytatja a háborút”, az orosz invázió említése nélkül alapvetően hiányos képet ad a konfliktusról.

Ukrajna természetesen elfogadhat vagy elutasíthat bizonyos tárgyalási feltételeket, ahogyan szövetségesei is támogathatnak bizonyos diplomáciai vagy katonai stratégiákat. Az azonban, hogy Kijev szándékosan folytatja a háborút, már politikai értelmezés, amelyet konkrét tényekkel kellene alátámasztani.

Éppen itt jelenik meg az ilyen narratíva egyik legfontosabb problémája.

Ha az információs képből eltűnik az orosz agresszió, az ukrán területek megszállásának ténye és az orosz katonai műveletek, a közönség könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a háború elsősorban azért folytatódik, mert Kijev nem hajlandó elfogadni a békét.

Hogyan működik ez a narratíva?

A séma meglehetősen egyszerű.

Először az ukrán vezetésre — mindenekelőtt Volodimir Zelenszkijre — irányítják a figyelmet. Ezután mellé állítják Ukrajna nyugati szövetségeseit: az Európai Uniót, Nagy-Britanniát vagy az Egyesült Államokat.

A következő lépés az, hogy mindezt egyetlen politikai blokként mutatják be, amelynek állítólag közös célja a háború folytatása.

Így létrejön egy egyszerű ok-okozati lánc:

Ukrajna → nem fogadja el a felajánlott feltételeket → a Nyugat támogatja Ukrajnát → a háború folytatódik.

Ezzel szemben jóval kevesebb figyelem jut egy másik ok-okozati láncra:

Oroszország → katonai agressziót hajt végre → folytatja a harci cselekményeket → Ukrajna ellenáll.

Éppen ez a hangsúlyeltolódás jelenti az ilyen információs narratíva egyik legfontosabb elemét.

A CZ24.news és az orosz források

A CZ24.news már hosszabb ideje használ orosz állami, illetve oroszbarát forrásokból származó anyagokat.

A dezinformációs környezetet elemző cseh szervezetek kutatásai a CZ24.news-t olyan oldalként írták le, amely rendszeresen vesz át és gyűjt össze más platformokról származó tartalmakat, köztük orosz nyelvű forrásokból származó anyagokat is. A Čeští elfové adatai szerint az oldal elsősorban aggregátorként működik, és az átvett anyagok forrásai között orosz oldalak is megtalálhatók.

2026 januárjában a cseh Voxpot külön oknyomozó anyagot közölt a CZ24 News-ról. A szerzők állítása szerint kapcsolatokat tártak fel a portál és egy, Vlagyimir Putyin rendeletével létrehozott orosz szervezet között, valamint részletesen bemutatták az orosz állami média anyagainak rendszeres felhasználását. Ez azonban a vizsgálat szerzőinek állítása, nem pedig általunk önállóan megállapított tény.

Az is fontos, hogy a CZ24.news már 2022-ben szerepelt azon oldalak között, amelyeket a cseh domainregisztrátor, a CZ.NIC ideiglenesen blokkolt, miután az orosz teljes körű invázió megkezdése után konzultált az állami biztonsági szervekkel. A CZ24.news ezt követően maga is többször beszámolt a blokkolásról.

Miért fontos mindez?

A probléma nem önmagában az, hogy egy médiafelület bírálja az ukrán kormányt vagy a nyugati kormányokat.

A kormányok, államfők és nemzetközi szervezetek kritikája a nyilvános vita természetes része. Ugyanígy legitim kérdés lehet a katonai támogatás hatékonyságáról, a tárgyalási stratégiáról vagy egyes politikai döntésekről beszélni.

A probléma akkor jelentkezik, amikor ugyanaz az értelmezés rendszeresen megismétlődik, miközben a lényeges kontextus fokozatosan eltűnik.

A CZ24.news esetében éppen ilyen tendencia figyelhető meg: Ukrajnát rendszeresen negatív jellemzőkkel mutatják be, a nyugati államokat olyan erőkként ábrázolják, amelyek állítólag a konfliktus folytatásában érdekeltek, miközben az orosz nyilatkozatok jelentős teret kapnak az események magyarázataként. A szeptember 26-i aktuális hírfolyam ezt jól szemlélteti.

„Ukrajna nem akar békét” — mi marad a háttérben?

Amikor egy olvasó azt az állítást látja, hogy Ukrajna állítólag „nem akar békét”, érdemes feltenni néhány egyszerű kérdést.

Milyen békéről van szó pontosan?

Milyen feltételeket javasolnak?

Ki terjeszti elő ezeket a feltételeket?

Tartalmazzák-e a harci cselekmények beszüntetését, a csapatok kivonását, biztonsági garanciákat és a megszállt területek jövőbeli státuszára vonatkozó megállapodást?

E kérdések megválaszolása nélkül a „béke” szó egy konkrét diplomáciai fogalomból könnyen érzelmi érvvé válik.

Éppen ezért az az állítás, hogy „Ukrajna nem akar békét”, önmagában szinte semmit sem magyaráz meg.

Sokkal fontosabb az egyes felek konkrét javaslatait, feltételeit és cselekedeteit vizsgálni.

Régi narratíva új köntösben

Az Ukrajnát a háború „elhúzásával” vádoló állításnak van még egy fontos sajátossága: lehetővé teszi, hogy a háború kezdetéért viselt felelősség ne kerüljön a középpontba.

Ha sikerül meggyőzni a közönséget arról, hogy a fő probléma Kijevnek a harcok befejezésére való hajlandóságának hiánya, akkor a kezdeti kérdés — ki indította el a teljes körű háborút — fokozatosan háttérbe szorul.

Ezzel maga a kiindulópont változik meg.

Ahelyett, hogy az olvasó azt kérdezné, „miért folytatja Oroszország a háborút Ukrajna ellen?”, azt a kérdést kapja:

„Miért nem hajlandó Ukrajna befejezni a háborút?”

Első pillantásra a különbség csekélynek tűnhet. Valójában azonban a háború két alapvetően eltérő értelmezési keretéről van szó.

Mit mutat szeptember 26-a?

A CZ24.news legutóbbi publikációi azt mutatják, hogy az Ukrajnát a béke legfőbb akadályaként bemutató narratíva továbbra is fontos része a portál szerkesztési irányvonalának.

Ezzel párhuzamosan az oldal aktívan használ olyan anyagokat és megfogalmazásokat, amelyek megfelelnek az orosz információs keretnek: az orosz katonai műveleteket az „SVO” kifejezéssel írják le, az orosz hadsereg sikereiről szóló állításokat közölnek, az ukrán vezetés pedig rendszeresen válik erősen negatív, személyeskedő retorika célpontjává.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a CZ24.news minden egyes híre automatikusan hamis lenne. Az olvasó számára azonban fontos figyelembe venni a forrást, a kontextust, az információ tálalásának módját, valamint azt is, hogy milyen alternatív tények maradtak ki az adott történetből.

Az információs háború nem mindig nyilvánvaló kitalációk formájában jelenik meg.

Néha sokkal egyszerűbben működik: egy valós eseményt vesznek alapul, hozzáadnak egy egyoldalú értelmezést, elhagyják a kontextus egy részét — és az olvasó végül teljesen más képet kap az eseményekről.

Éppen ezért különösen óvatosan kell kezelni azt a narratívát, miszerint „Ukrajna és a Nyugat szándékosan elhúzza a háborút”.

A tárgyalásokról, Kijev döntéseiről, Brüsszel, London vagy Washington álláspontjáról természetesen teljesen legitim vitát folytatni. A háború elhúzódásának okaira azonban nem lehet érdemi választ adni, ha az elemzésből kihagyjuk magát az orosz agressziót és Oroszország jelenlegi katonai tevékenységét.

A kritikus gondolkodás nem azzal kezdődik, hogy „kinek higgyünk?”, hanem azzal, hogy „milyen tények maradtak ki ebből a történetből?”