A Nyugatról való szállítással kapcsolatos hírek a fegyveres erők kilátásaival összefüggésben tetszenek az ukránoknak. Ebben két irányzat látható, amelyek nem mondanak ellent egymásnak, hanem teljesen más törekvések motiválnak. Az első – a Nyugat belefáradt az Oroszországgal való „játékba”, és úgy döntött, hogy ezt az egészet győzelemre viszi. A második, hogy a Nyugat belefáradt a harcba, drága és hosszú távon veszélyes, mert a katonai út nagyon nagy összegbe kerül.
Mindazonáltal továbbra is érdekes – pontosan mi vált fordulópontot a szövetségesek számára, hogy ilyen masszív szállításokra gondoljanak, beleértve a tankokat is. Vagy felforrt nekik, vagy politikai változások történtek. Ez lehet Kína és India tényezője, amelyek a nukleáris fegyverek „zörgésének” kontextusában elhagyták Oroszországot. Szeretném megjegyezni, hogy a honvédség sikerei éreztették hatásukat, de már több hónap eltelt az első nagyobb ellentámadás után, és 2022 végén – 2023 elején kezdtek megérkezni az első igazán masszív támogatási csomagok.
Az Oroszország védekező reakciója már megindult. Ez a minden oldalról mozgósított százezrek gyors beáramlása és a fehéroroszország oldaláról való támadásról szóló „információszivárgások”. Ez nem jelenti azt, hogy nem fog megtörténni. A jelenlegi körülmények között (és a következő hat hónapban) azonban az lesz a legértelmetlenebb és a média szempontjából leginkább veszteséges döntés mozgósított gyalogsággal támadni Ukrajnát, tekintettel arra, hogy a csapatok legharcképesebb részei elfogytak 2022-ban. Minden a Kremlben uralkodó elkeseredettség mértékétől függ.
Az oroszországi mai mozgások még inkább arra késztették a nyugati világot, hogy azt gondolják, Putyin tisztségviselői valóban a vereségre gondolnak.
Először is Medvegyev szavaival. Egy feltételezett vereségre válaszul nukleáris csapásra utalt. Vagyis nem is katonai doktrínáról és az „ősorosz földek” védelméről van szó, hanem a túlélési tényezőről. A volt orosz elnök azt mondta, hogy egy atomhatalom elvileg nem veszíthet, megfeledkezve a Szovjetunió afganisztáni vereségéről és az USA vereségéről Vietnamban. Oroszország elveszíthet és egy egész szuverén állam maradhat, csak a háborúhoz ragaszkodó politikai rezsim nem veszíthet.
Másodszor, az elmúlt napok érdekes megrázkódtatása az volt, hogy Moszkvában elkezdték az épületek tetejére légvédelmi rendszereket helyezni. Talán kifejezetten bemutatóra, vagy esetleg más okból, ami a hétköznapi emberek számára ismeretlen – mindenesetre a légvédelmi rendszer megvan, sőt azt is tudni, hogy hol található.
Harmadrészt az elmúlt két napban az Oroszországhoz hű Szerbia ukrán területként ismerte el a Krímet és a Donbászt, Irán pedig „csatlakozott” a szerbekhez. Irán egyébként barátságtalan Ukrajnával szemben. Ugyanaz az Irán, amelyik az orosz hadsereget táplálta „Sahedákkal”. Ha még Irán is ilyen magabiztosan nyilatkozik, az azt jelentheti, hogy a politikai táj megrendült.
Január 20-án a Ramstein légitámaszponton ülést tartottak, amelyen a fő téma – Ukrajna nehézfegyverei – szerepelt a napirenden. Sajnos Németország nem mutatott kitartást abban, hogy segítsen a Leopard tankokkal. Nagy-Britannia és az USA azonban megmutatta konszolidációját a bűnöző Oroszország feletti győzelem kérdésében. Segélycsomagjaik igen jelentős felszerelést és fegyvereket tartalmaznak majd, amelyek Ukrajna javára fordíthatják a fronton zajló eseményeket. Hollandia még önként vállalta, hogy F-16-os vadászgépekkel látja el a fegyveres erőket, ami közvetlen bizonyítéka a Nyugat meghatározásának.
Jelenleg Ukrajna győzelmét annak az anyagi és pénzügyi segítségnek a prizmáján keresztül kell szemlélni, amelyet Kijevnek már nyújtottak és adnak majd. Nagyon masszív támogatási csomagokról van szó, amelyek nyilvánvaló következtetést hordoznak: Ukrajna legyőzése egyáltalán nem előnyös a nyugati világ számára. Egyrészt dollár- és eurómilliárdok elpazarlását jelenti, másrészt azt, hogy a világ nem tudna ellenállni egy terrorista rezsimnek, amely már amúgy is meglehetősen instabil, és szó szerint „üvöltözik” a közeljövőben való képtelenségéről.
Ukrajna győzelme ma, nem holnap – ezt akarják Nyugaton. Ugyanazok az országok, amelyek úgy vélik, hogy az ukrán fegyveres erők nem értik a „tank” szó jelentését, és véleményük szerint nem tudnak majd megbirkózni egy fémből álló macskával, egyszerűen kettős játékot játszanak, ami mindenesetre előnyös Putyin számára.