Az utóbbi napokban egyre több CDU-s politikus vetette fel, hogy hiba a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantén fenntartása a szélsőjobboldali Alternative für Deutschlanddal (AfD) szemben, hiszen a radikális párt ennek is köszönheti erősödését. A kereszténydemokrata CDU egyik frakcióvezető-helyettese szerint az AfD-nek parlamenti bizottsági helyeket kéne adni, egy másik pedig amellett érvelt, hogy úgy foglalkozzanak vele, mint a többi ellenzéki párttal. Mit jelent a német politika jövőjére nézve, hogy elkezdtek kiesni a téglák a tűzfalból?

Egyre inkább úgy tűnik Németországban, hogy ha nem is teljesen fog eltűnni, de mindenesetre elkezdték lebontani a szélsőjobboldali Alternative für Deutschlanddal (AfD) szembeni, a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantént. 

A radikális párttal korábban egy mainstream párt sem volt hajlandó együttműködni, azonban az utóbbi időben a legnagyobb kormánypárt, a jobbközép-kereszténydemokrata CDU több politikusa is felvetette, hogy

a jövőben enyhíteni kellene az AfD-vel szemben kialakított politikai karanténon, és az Alice Weidel, Tino Chrupalla kettőse által vezetett párthoz másképpen kéne viszonyulnia a többi német pártnak.

Először a CDU korábbi egészségügyi minisztere, jelenleg a párt bundestagbeli frakciójának alelnöke, Jens Spahn beszélt erről a Bildnek adott interjújában, ahol Spahn többek között arról is beszélt, hogy a mainstream pártok képviselőinek ki kellene akasztaniuk a legutóbbi, február 23-i szövetségi választások eredményeit, hogy mindennap szembesüljenek azzal, hogy vissza kell szerezniük a választók bizalmát.

Mekkora nagy blokkot – csaknem egy negyedet – foglal most el az extrém jobboldal, és egyébként a populista szélsőbal is a másik oldalon, és hogy milyen kicsivé vált ehhez képest a középső rész. Ha ezt mindennap észben tartja az ember, akkor szerintem megvan a megfelelő irányvonal arra, hogy mi a feladat

– fogalmazott Spahn, aki elmondta, a Bundestag összetétele jelentősen megváltozott, mivel több millió német szavazott a radikális pártra – a választásról írt elemzésünk az alábbi linken olvasható –, amit nem szabad a pártoknak figyelmen kívül hagyniuk.

A CDU politikusa szerint ugyan az AfD nem fog tudni alelnököt adni a Bundestagnak, hiszen jelöltjét a Bundestag többsége biztosan nem szavazná meg, de úgy kellene bánni a radikális párttal, mint minden más ellenzéki párttal, így azt nem zárná ki, hogy pártja például AfD-s képviselőket szavazzon meg néhány parlamenti bizottság élére.

Ugyanígy látja a párt egy másik frakcióvezető-helyettese, Johann Wadephul is. Az RND-nek arról beszélt, hogy az AfD azért tudott eddig mártírhelyzetből kampányolni, mert kizárták a parlament ilyen működéséből, miközben a radikális párt már Németország második legnagyobb pártja – igaz, már vannak olyan közvélemény-kutatások, amelyek szerint előzi az uniópártoknak is nevezett, a választásokat megnyerő CDU/CSU pártszövetséget.

Ezért én amellett lennék, hogy AfD-s jelölteket válasszunk a bizottsági elnöki pozíciókra, ha korábban nem tűntek fel negatív értelemben

– jelentette ki Wadephul.

Már a választás során elkezdődött az AfD normalizálása

Ugyan a két CDU-frakcióvezető-helyettes nyilatkozataival nem mindenki ért egyet még a párton belül sem – Roderich Kiesewetter például Wadephullal egy időben arról beszélt, hiba lenne az AfD normalizálása, hiszen szerinte a párt nem demokrata párt, és alá akarja ásni a német demokráciát –, viszont az AfD elfogadása már a kampány során megkezdődött kül- és belföldön egyaránt. Orbán Viktor magyar miniszterelnök fogadta kancellárjelöltjét, és Elon Musk is nyilvánosan kiállt a párt mellett.

Azzal, hogy a párt története során először állított kancellárjelöltet Alice Weidel személyében, a kancellárjelölti viták során a többi jelölttel egy színpadon állhatott, kezet fogott velük, érveit végighallgatták, noha az AfD-vel való közös kormányzást mindenki kizárta.

Ráadásul a párt támogatottsága azóta még inkább nő, mivel sok választó szerint a koalíciós tárgyalások során Friedrich Merz leendő kancellár sokat engedett az SPD-nek, amivel több, a kampány során tett ígéretét szegte meg – ilyen például az adósságfék megkerülése, valamint hogy a leendő kormány nem olyan mértékben próbálja csökkenteni a szövetségi kiadásokat, mint ahogyan azt a kampány során Merz ígérte.