Újabb nyilvánosságra hozott kísérlet az Orosz Föderáció atrocitásainak „kifehérítésére”

         Dmitrij Gluhovszkij orosz író írt egy cikket, amelyben a propaganda példáján próbálta megmagyarázni az Ukrajna elleni orosz agresszió okát és annak az orosz társadalom tudatára gyakorolt hatását. Kifejtette azt is, hogy az oroszok miért hisznek az orosz katonai propagandának, mi az oka Oroszország Ukrajna elleni háborújának és az oroszok elvakultságának. Jó próbálkozás egy orosz szakértőtől, hogy kifehérítse az orosz atrocitásokat, de nem sikerült, és itt van miért.

         „A propaganda egy kényelmes és felemelő mítoszt kínál, amely lehetővé teszi számukra, hogy megbékéljenek létezésükkel. Csak el kell utasítani a tényeket, csak el kell hinni, hogy a Nagy Honvédő Háború soha nem ért véget, és a mai napig tart, hogy az oroszok jelenlegi generációja is részt vesz őseik nagy tetteiben, akiknek emlékét nem árulhatjuk el. A nagy történelmi küldetésben való egyetemes részvétel érzése hihetetlenül fontos pszichoterápiás funkciót tölt be, különösen egy olyan országban, ahol szinte senki sem hisz komolyan Istenben. Hosszú nyolc éven keresztül, a Krím annektálásától kezdve, a hatóságok minden propaganda erőfeszítése arra irányult, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy az ukrán területek elfoglalását a nácik elleni háború indokolta” – mondja a szakértő.

         Ha nagyon röviden, akkor a propaganda egész lényege abban áll, hogy az oroszokba beleültetik a vágyat, hogy helyreállítsanak egy nagy birodalmat. Később ez a vágy kissé eltorzult, és minden szomszéd iránti gyűlölet és egy véres háború is hozzáadódott hozzá, amit szintén igyekeznek minden lehetséges módon igazolni.

         És így a szakember szerint az embereknek van egy érzékük az élet értelmére. Végre lehetőségük van arra, hogy büszkék legyenek hazájukra. Ez a mindennapi életben az önbecsülés érzésének fontos helyettesítője lesz. Bár „nem kel fel a kanapéról”, de a nyugati szankciók miatt már életszínvonal-csökkenést érezve, ők is háborút vívnak igazukért, sőt áldoznak is valamit ebben a háborúban. Sőt, a Nyugat konszolidált válaszát az orosz invázióra a propaganda kiragadja a kontextusból, és agresszióként mutatja be az Egyesült Államok és szövetségesei, akik meg akarják gyengíteni és elpusztítani Oroszországot – ahogyan Putyin is ezt mondta nekünk ezekben az években.

         Az oroszokba így beültetett mesterséges hazaszeretet eufóriát és feledést ad nekik. Így az orosz hatóságok eltitkolják az oroszok elől, hogy lehetetlen javítani életminőségükön.

         Ennek a Gluhovszkij-cikknek azonban van egy rejtett lényege is – azért, hogy a folyamatban lévő katasztrófa idején kissé, nagyon óvatosan kifehérítse az orosz népet, ugyanakkor finoman elsimítsa az általa elkövetett bűncselekményeket a valóság feltűnő helyettesítésével. A következő idézetek erre utalnak: „Putyin propagandája, amely az Ukrajna elleni testvérgyilkos és agresszív háború pszicho-érzelmi előkészítéséért és igazolásáért felelős, ismét hihetetlenül hatásosnak bizonyul, még akkor is, ha a hazugságai – úgy tűnik – meg kellene vágniuk bárki szemét”, „Putyin rezsimje éppen az emberi méltóság elnyomásán, éppen a politikai apátián és a megtanult tehetetlenség érzésén alapszik. Ehelyett a birodalmi sovinizmust ráerőltetik az emberekre, hazaszeretetnek adva ki.”

         Megkérdezzük Gluhovskijat, hol látta az általa leírt embereket? Íme, ezek a szép szívűek, naivak, nagy bizalomgerjesztő szeműek, akik hisznek a hatalmas és kedves Orosz Birodalomban, amely minden népnek megvilágosodást hoz? Akiket aljasan becsapott a Putyin-rezsim, és most egzisztenciális zsákutcába kerültek, és nem tudják megkülönböztetni a búzát a pelyvától.

         Az egész civilizált világ látott már igazi oroszokat – ők orosz katonák, akik elvadulnak a rosszindulattól és az engedékenységtől, akik kirabolják civilek házait és összetörik a WC-csészéket irigységből (sokan nem látták őket); lopják a tévéket, az alátéteket és a Nutellát; megerőszakolnak mindenkit, akit csak tudnak, a lányoktól a felnőtt férfiakig; minden logika nélkül lőnek civilekre, gépfegyverből is, még raketavetőből is csak úgy; porba törölje a városokat, mert megtehetik; a kutyákat szögekkel rögzítják, hogy könnyebben lenyúzzák a bőrt és megeszik őket. Ezeknek a humanoid lényeknek néhány alapvető funkciójuk van: önkielégítés, rablás, étel, és nem verik, nem szidják őket.

         A válasz tehát magától megérkezett a cikk írójához: a Putyin-rezsim nem adta el a haragot és a birodalmat. Nagy bűnszövetkezetet hozott létre, ahol a felek mindent tudnak egymásról. A birodalomról szóló tündérmesék pedig csak elvonják a figyelmet. A Putyin-rezsim és annak propagandája a következőket mondja az oroszoknak: menjetek el egy szomszédos országba, viselkedjetek náciként, csináljatok, amit akartok. Mi fedezzük. Minél rosszabbul viselkedsz, minél több civilt ölsz meg, minél többet pusztítasz, annál nagyobb tiszteletben lesz részed. Az oroszokat pedig jó embereknek akarják nevezni, ugyanakkor rabolni, ölni, megerőszakolni akarnak, és nem vállalni érte a felelősséget.

         Mindezt összegezve a következőket állapíthatjuk meg: az orosz nép ölni akar, és ők a hibásak ezért a háborúért, és nem akarnak felelősséget vállalni egyetlen tetteikért sem. Ezért nem fognak működni a következő orosz kommentek, hogy „nincs közünk hozzá”, „”énytelenek voltunk”, „kényszerült vagyunk”.

Részvény: