A National Security Journal jelentése szerint a hatodik generációs vadászgépek fejlesztése új kihívások elé állítja az Egyesült Államok légierejét.

Ezekben a percekben is „öldöklő” versenyfutás zajlik az Egyesült Államok é Kína között, hogy melyik nagyhatalom lesz képes előbb kifejleszteni és hadrendbe állítani a világ első hatodik generációs vadászgépét. Washington 2025 elején jelentette be, hogy az F-47-essel szeretnék megnyerni ezt a viadalt, amelyet a Boeing hadiipari óriás fog kifejleszteni. A légierő viszont egy teljesen új típusú kihívással szembesül nem sokkal ezt követően: pontosan hány darab vadászgépre van szükségük. A probléma azért kifejezetten fontos, mivel a jövő vadászgépének is nevezett katonai repülőgépek már több pilóta nélküli drón irányítóközpontjaként fognak funkcionálni egyben, ez pedig megtöbbszörözi az erejét egyetlen vadászgépnek. Elméleti szinten mindez azt jelentené, hogy egyetlen vadászgép akár egy egész század erejét fogja képviselni.

Az amerikai következő generációs légi dominancia (NGAD) program kifejezetten arra a logikára épül, hogy egy vadászgép több „hűséges szárnysegéd” drónnal lesz ellátva. Mindez viszont teljesen átírja a légierő szükségleteit, de ez folyamatosan változik több tényezőtől függően. 2023-ban Frank Kendall, a légierő korábbi minisztere még úgy számolt, hogy egy vadászgéphez öt drón fog csatlakozni. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy egyetlen F-47-es hat darab vadászgéppel érne fel, bár megoszlanak a vélemények, hogy a pilóta nélküli eszközök pontosan ilyen feladatot kapnának. Egyes megközelítés szerint kezelhetnek felderítést, elektronikus támadást, fegyverek célba juttatását és a vitatott légtérbe való magas kockázatú behatolásokat is. A koncepció ugyanakkor vitathatatlanul át fogja alakítani a légierő méretére vonatkozó gondolkodást is. Korábban még azzal számoltak, hogy minimum 200 darab következő generációs vadászgépre lesz szükség az Egyesült Államokban. Mindez azt is jelentené, hogy legalább 1000 darab autonóm drón is kelleni fog.

Ugyanakkor ezek a számok abban az esetben tarthatóak, ha a drónok egy esetleges összecsapás során jó túlélőképességgel bírnak, vagy ha gyorsan pótolhatóak. A lap viszont megállapítja, hogy az Egyesült Államok jelenleg nem rendelkezik akkora drónipari bázissal, hogy képes legyen az igényeket gyorsan kielégíteni. Ezek a korlátok régóta ismertek, amelyek magát a hatodik generációs vadászgépekről alkotott képet is átfesthetik. A másik szempont, hogy a legnagyobb riválisok – kifejezetten Oroszország és Kína – milyen ütemben haladnak a saját fejlesztéseikkel. Moszkva az ukrajnai invázió óta bizonyította, hogy képes nagy mennyiségben drónokat előállítani, ám ezek meg sem közelítik az amerikai fegyverek minőségét. Ugyanakkor ez a taktikai megközelítés is ért el komoly eredményeket. Sokkal nagyobb kihívásnak vélik Kínát, amely gyorsan fejlődik az autonóm drónok fejlesztésében. Arról csak találgatások vannak, hogy Peking pontosan mennyi ilyet gyártana le, valamint ők hogyan állnak a hatodik generációs vadászgépük fejlesztésével, de az egészen biztos, hogy Washington ettől fogja függővé tenni, hogy mennyi vadászgépet fog üzemeltetni.