A hónapok óta tervezett Irán elleni háború első taktikai célja Ali Khamenei legfőbb vallási vezető likvidálása volt. Legalábbis amerikai és izraeli források azt közölték a Reuters hírügynökséggel, hogy az USA és Izrael Khameneinek és belső tanácsadói körének szombat reggeli találkozójára időzítette a légi hadműveleteket megindítását. Bár ez ellentmond azoknak a korábbi híreknek, hogy a támadás idejét már hetekkel korábban kitűzték, elképzelhető, a tervezett akció pontos kezdetét valóban Khamenei napirendje határozta meg.A névtelenséget kérő tisztviselők szerint azért célozták elsőként Khameneit, hogy megőrizzék a meglepetés erejét, és a legfőbb vezető ne tűnjön el egy titkos bunkerben. Az elképzelés sikerült, Khamenei halálát vasárnap reggel az iráni televízió is elismerte, miután Donald Trump amerikai elnök és Izrael szombat este már kész tényként tálalta. A Khamenei teheráni rezidenciájára mért csapásban a legfőbb vezető több családtagja – köztük lánya, veje, unokája – is életét vesztette, ahogy számos vezető tisztviselő is. Köztük Mohamed Pakpur, a Forradalmi Gárda parancsnoka és Ali Samkhani, a nemzetbiztonsági tanács volt titkára, Khamenei tanácsadója. Az izraeli hadsereg közleménye szerint további magas rangú vezetőket is likvidáltak az első támadási hullámban, köztük Aziz Naszirzadeh védelmi minisztert és Abdolrahim Muszavit, a hadsereg főparancsokát.Izrael vasárnap közölte, hogy vasárnap – a háború második napján – változatlan erővel folyik tovább az iráni katonai infrastruktúra és a vezetők elleni légi hadjárat. Úgy tűnik, az amerikai-izraeli háborús taktika egyik célja, hogy oly mértékben számolják fel a parancsoki láncolatokat, ami már komoly fennakadást okoz az iráni hatalmi és katonai gépezetben. Kérdés, hogy sikerülhet-e a levegőből jelentős fennakadást okozni az irányításban és Khamenei utódlásának biztosításában. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az izraeli és az amerikai hírszerzés továbbra is igen sokat tud az iráni vezetők hollétéről és mozgásáról, amit a tavaly júniusi 12 napos háború is csak megerősített. Akkor ugyancsak tucatjával iktattak ki atomtudósokat, katonai vezetőket és Khameneihez közel álló bizalmasokat.Az iráni síita teokrácia hibrid rendszerében azonban több választott és kinevezett intézmény is jelentős alkotmányos felhatalmazással és befolyással rendelkezik ahhoz, hogy szorongatott helyzetben is megválasszák az új legfőbb vezetőt. Addig egy háromfős átmeneti tanács áll Khamenei helyére, amely vasárnap máris megalakult, azt üzenve, hogy a katonai csapások ellenére az iráni rendszer stabil.

Az alkotmánynak megfelelően a tanács tagja az elnök, Maszúd Pezeskian, a legfelső bíróság elnöke (az igazságszoltátatás feje), Golam-Hosszein Mohszeni-Edzsej és egy választott vallástudós. Az utóbbi Alireza Arafi 67 éves mullah lett, aki az alkotmányosságért felelős, 12 fős Őrök Tanácsának és a legfőbb vallási vezetőt választó Szakértők Gyűlésének is a tagja. Arafi régebb óta Khamenei bizalmasának számított, aki kormányzati és vallásoktatói tapasztalatokkal is rendelkezik. Megfigyelők szerint ugyanakkor Arafi mögött nincs számba vehető politikai bázis, így korántsem biztos, hogy ő lehet a legesélyesebb jelölt a legfőbb vallási vezetői posztra.Trump ugyan némiképp szarkasztikusan utalt rá, hogy hamarosan felhívják őt Teheránból, kit látna szívesen az ország élén, de nem kizárt, hogy a washingtoni kormányzat – ahogy Venezuela esetében is – valóban megpróbált kapcsolatba lépni olyan személyekkel, akiket alkalmasnak talál utódnak. Kérdés azonban, az amerikai kormány valóban képes-e behatolni a zárt iráni hatalmi körökbe olyan mélyen, hogy bele tudna szólni a követkető iráni vezető kiválasztásába.

Ráadásul a Trump által esetleg favorizált nevekből egy sem merült fel, olyanok viszont sokkal inkább, akik a teokratikus rezsim folytonosságát jelentenék. Khamenei állítólag készült arra az esetre, ha megölik, és három személyiséget is megjelölt, akik a helyébe léphetnének. Azt nem tudni, hogy kik ők, de két név többször is felbukkant lehetséges utódként.

Az egyik Khamenei fia, Modzstaba, akiről egyaránt keringenek olyan megállapítások, hogy pragmatikus, illetve olyanok is, melyek szerint keményvonalas. A másik Ali Laridzsani, a Nemzetbiztonsági Tanács titkára. A veterán politikus bizonyosan komoly szerepet játszik az érdekcsoportok közötti közvetítésben. A Forradalmi Gárda tisztje és nukleáris főtárgyaló is volt, és bár Khamenei bizalmasának számított, pragmatikusnak tartják őt. Az amerikai hírszerzés (CIA) ugyanakkor úgy vélte, hogy az utód inkább a gárda soraiból kerülhet ki, ami viszont azt jelentené, hogy a vallási teokrácia a katonai uralom felé tolódna el.Khamenei távozásával azonban mindenképpen lezárult egy fejezet. A több mint 36 évig uralmon lévő vallási vezető kezdettől fogva mélységesen bizalmatlan volt a Nyugattal szemben, külpolitikáját alapvetően az USA- és Izrael-ellenesség határozta meg. Az azeri apától és perzsa anyától az északkeleti síita zarándokközpontban, Meshedben született. Apja prédikátor volt, a család vallásos szellemben élt, a fiú vallásiskolába járt. Khamenei már fiatalon megtapasztalta a sah rendszerének elnyomását, többször volt börtönben, és a saját önéletrajza szerint meg is kínozták.

Az iszlamista forradalom második évében, 1981-ben elnökké választott Khamenei nem várt utódként követte Ruhollah Khomeini ajatollahot a legfőbb vallási vezető pozíciójában 1989-ben az utóbbi halála után. Mentora árnyékából nőtte ki magát, a Forradalmi Gárdát és a több százezer önkéntesből álló Baszidzs félkatonai vallásrendőrséget fokozatosan a saját és a mullahok rendszerének szolgálatába állította. A vezetése alatt a gárda egyre inkább elnyomta az elégedetlenkedőket, a gazdasági nehézségek és a szigorú vallási szabályok – így a nők kötelező fejkendőviselete – ellen tüntetőtek. Ha kellett, a gárda könyörtelenül lemészárolta az utcákra vonulókat, mint legutóbb decemberben és januárban.

A gárda elitegysége, az Al-Kudsz Erők kiépítette az ellenállás tengelyét, amelynek fő feladata az Izrael elleni fellépés és terror volt, egyszersmind Irán meghosszabbított katonai képessége arra, hogy fenyegesse és szükség esetén megtámadja Izraelt és a térségbeli amerikai érdekeltségeket, támaszpontokat. A tüntető irániak egyre inkább megkérdőjelezték, hogy miközben Irán milliárdokat költött a csatlósaira a libanoni Hezbollahtól a palesztin Hamászon át a jemeni hutikra, az otthoni gazdasági válság szegénységbe taszította a középosztályt.

A rendszert vasököllel ellenőrző Khamenei nem ismerte a visszakozást, a ritka engedmények egyike volt, amikor rábólintott a 2015-ös atomalkura. Az USA-val szembeni gyűlöletét csak növelte, amikor Trump 2018-ban – első elnöksége alatt – felmondta a megállapodást. A vesztét is az okozta, hogy a legutóbbi tárgyalásokon is képtelen volt a kompromisszumra, egyáltalán nem bízott az amerikaiakban, és talán nem hitte el, hogy Trump háborút akar.A halálának megerősítése után Teheránban 40 napos gyászt rendeltek el, és Pezeskian elnök bosszút hirdetett. Irán fokozta a térségbeli támadásait, Izraelben, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Szaúd-Arábiában is újabb robbanásokról érkeztek hírek. Dubaiban a nemzetközi repülőtér, a város ikonikus szállodája, a Burdzs al-Arab és a Palm Dzsumeirah mesterséges sziget is károkat szenvedett. A háború második napján először Ománt is csapás érte. Irán a jelek szerint igyekszik keményen visszavágni, és elemzők szerint a következő 24 óra döntő lehet abban, hogy a konfliktus tovább eszkalálódik-e.

Trump „soha nem látott erővel” fenyegette meg Iránt a válaszcsapások esetére. Szakértők szerint, ha fokozódik is a szembenállás, mindkét fél hamarosan kifogyhat a munícióból – a rakétákból –, ha a jelenlegi ütemben fogyasztja azokat. Iránban több száz lehet a halálos áldozatok száma, Izraelben eddig kilencen vesztették életüket, az Egyesült Arab Emírségekben pedig hárman. Közben Iránban – a megosztottság jeleként – egyszerre vonultak fel Khameneit gyászolva, és ünnepelték a halálát. Több helyen sírtak és nevettek az örömtől, énekeltek, táncoltak, és ledöntötték Khamenei szobrát.