A kínai gazdaság 2060-ig várhatóan nem fogja utolérni az Egyesült Államok gazdasági erejét, sőt, az is lehet, hogy ez soha nem fog megtörténni. Legalábbis ha figyelembe vesszük a legalapvetőbb folyamatokat, amelyek a munkaerőpiacon és a hitelezésben megfigyelhetők, akkor erre a következtetésre juthatunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyengébb lehet az a háttér, amire a pekingi vezetés nagyhatalmi ambícióit építi.
AKínai Kommunista Pártban harmadik elnöki ciklusára is megválasztott Hszi Csin-ping azt akarja, hogy Kína a következő évtizedben közepes jövedelmű fejlett országgá váljon, ami akkor érhető el, ha az ország GDP-je évi ötszázalékos ütemben növekszik. A gazdaság néhány alapvető mutatója – a társadalom elöregedése, az óriási eladósodás és a termelékenység lassuló növekedése – arra utal, hogy ennek a tempónak jó, ha a felét elérhetik – írja Richir Sharma, a Rockefeller International kutatóintézet elemzője a Financial Timeson megjelent cikkében.
Azt a forgatókönyvet, hogy Kína gazdasági növekedése 2,5 százalék lesz a következő években, még senki sem számolta végig, pedig érdekes lehet. Ha ugyanis ebből indulunk ki, akkor feltételezve, hogy az Egyesült Államok gazdasága a kínaihoz hasonló infláció és stabil árfolyam mellett 1,5 százalékos éves növekedést produkál, Kína 2060-ben veheti át a világ legnagyobb gazdaságának pozícióját az USA-tól, ha egyáltalán valaha átveszi.
A hosszú távú növekedéshez arra van szükség, hogy egyre több munkaerő növekvő tőkeháttérrel egyre hatékonyabban dolgozzon. Kína népessége viszont csökken, a termelékenység a korábbinál lassabban növekedik, így a gazdaságában a bővülés forrása a fenntarthatatlan nagyságú tőkebeáramlás. Eközben Kína közepes jövedelmű feltörekvő ország, és a magas bázis miatt ilyenkor szokott ezeknek az országok a GDP-növekedése lelassulni.
Egy főre eső jövedelem
Kína egy főre eső jövedelme 12,5 ezer dollár, ami a hasonló amerikai adat ötöde. A világ 38 fejlett országa túllépett már ezen a szinten a második világháború utáni évtizedekben. Várakozások szerint ezek közül csak 19 állam fog 2,5 százalékkal vagy ennél gyorsabban növekedni a következő tíz évben, amit főként a növekvő munkaerőnek köszönhetnek majd. Csak kettő, Litvánia és Lettország számíthat zsugorodó munkaerőre.
Kína persze kivétel – ez az ország, amelynek a legnagyobb esélye van az évi 2,5 százalékos éves növekedési tempó elérésére annak ellenére, hogy csökken a munkaképes korú lakosság. Ez egyébként 2015-ben kezdődött és évi 0,5 százalék a tempója. A nagyobb gond az adósság. Az említett 19 ország, amely a várakozások szerint eléri a 2,5 százalékos tempót, átlagosan az állam, a vállalatok és a lakosság tartozásait is beleértve a GDP 170 százalékának megfelelő adósságot görget maga előtt . Egyikük adóssága sincs a közelében sem a kínai adatnak.
Drámai növekedés
A 2008-as pénzügyi válság előtt Kína teljes adóssága a GDP 150 százaléka volt, majd beindult a hitelboom, aminek eredményeként 2015-re ez az arány 220 százalékra ment fel. Ennek normális esetben már fékeznie kellett volna a gazdaságot, de Kína esetén ez csak azt jelentette, hogy évi 10 százalékról hat százalékra mérséklődött a növekedés tempója. Ez részben a technológiai szektor erősségének volt köszönhető, részben az újabb hitelfelvételeknek. Mostanra az állam, a vállalatok és a lakosság eladósodása elérte a GDP 275 százalékát.
Miközben a főként az ingatlanszektorban landolt, hitelből finanszírozott beruházások tartották a GDP bővülési tempóját, a termelékenység növekedési üteme felére, 0,7 százalékra csökkent az elmúlt évtizedben. A hatékonyság ma már úgy áll, hogy nyolc dollár beruházásra van szükség egy dollárnyi GDP-növekedés eléréséhez. Ez kétszerese az egy évtizeddel ezelőtti adatpártnak és a legrosszabb a nagy gazdaságok összehasonlításában. Ennek tükrében a 2,5 százalékos GDP-növekedési ütem elérése jó teljesítmény lenne.
Elvetélt jóslatok
Egyes közgazdászok 2014-ben azt állították, hogy a kínai GDP vásárlóerő-paritáson már világelső. Ezek a közgazdászok azzal számoltak, hogy a jüan alapvetően alulértékelt és erősödni fog a dollárral szemben, ami megmutatja a kínai gazdaság valós erejét. Ehelyett a kínai valuta leértékelődött és az ország gazdasága még mindig harmadával kisebb, mint az USA-é. Így a 2,5 százalékos jóslat csak akkor teljesülhet, ha semmilyen rendkívüli körülménynem jön közbe.
Elsősorban az jöhet szóba, hogy Kína és kereskedelmi partnereinek viszonya romlik, vagy a pekingi kormány belenyúl olyan jól működő szektorok tevékenységébe, mint a magántulajdonban lévő technológiai ágazat, vagy nem nő még tovább az adóssághegy. A 2,5 százalékos tempónak van egy hatása Kína nagyhatalmi terveire is. Nevezetesen kisebb anyagi erő áll majd ezek mögött. Ezért a brit üzleti lap cikkírója arra számít, hogy Kína szerényebb szerepet játszik majd a világon a jövőben, mint amire manapság számítanak a szakértők.