Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, attól való félelmében, hogy elveszíti hatalmát, minden eszközt megragad annak megtartására.

A recesszió, a forint leértékelődése, az infláció növekedése, a magas költségvetési hiány, az európai partnerek bizalmi válsága és az uniós finanszírozás részleges blokkolása közepette a magyar miniszterelnök egy átfogó összeesküvést jelent be az állam ellen. Állítása szerint az ukrán titkosszolgálatok összehangolt kampányt folytatnak annak érdekében, hogy meghiúsítsák a Magyarországon tartott népszavazást Ukrajna EU-tagságáról.

Orbán szerint ez a különleges művelet a magyar ellenzék aktív részvételével zajlott. „Ilyen még nem történt a mi emlékezetünkben” – hangsúlyozta, és azzal fenyegetőzött, hogy a magyar titkosszolgálatokat is beveti ellenük.

Ez a kijelentés nem csupán propaganda, hanem annak jele, hogy Orbán Viktor rendszere minden eszközt bevet a hatalom megtartása érdekében – az információs provokációktól a jogalkotási korlátozásokig.

Orbán Viktor hatalommegtartási módszertana

Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan Orbán Viktor is autoriter rendszert épít, demokratikus intézményeket látszatstruktúrákkal helyettesítve, a médiát ellenőrzés alatt tartva, a titkosszolgálatokat politikai ellenfelek elleni harcra használva, és a parlamentet a civil társadalom elnyomására alkalmazva, az orosz modell mintájára. Bár a mértékek különböznek, a lényeg ugyanaz: hatalom minden áron.

2017-ben Orbán kormánya már alkalmazta azt a módszert, amelyet korábban Oroszországban is széles körben használtak: az általa ellenőrzött parlament elfogadta a „külföldi finanszírozásról” szóló törvényt. Ez különösen a Soros Alapítvány és más, a rezsimet kritizáló nem kormányzati szervezetek ellen irányult. Az Európai Unió élesen elítélte a törvényt, és az EU Bírósága megállapította, hogy az megsérti az uniós jogot. Ez azonban nem állította meg Orbánt. Éppen ellenkezőleg, az Európai Bizottság nyomását a „szuverenitásért folytatott harc” igazolásaként használta fel.

A demokráciától való általános eltávolodás része az a nemrégiben a parlament elé terjesztett törvényjavaslat is, amely a „közélet átláthatóságáról” szól. Elfogadása esetén a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogosult lenne feketelistára tenni azokat a szervezeteket, amelyek külföldi finanszírozásban részesülnek, beleértve az EU-s támogatásokat is, ha az ügynökség ezeket a csoportokat Magyarország szuverenitására veszélyesnek ítéli.

A Bloomberg szerint Donald Trump amerikai elnöki beiktatása után Orbán megígérte, hogy „húsvéti tisztogatást” hajt végre a külföldről finanszírozott civil szervezetek körében. Ennek a törvénynek az elfogadása valószínűleg tovább élezi a Magyarország és az Európai Unió közötti szembenállást, amely már eddig is az EU-s finanszírozás milliárdjainak befagyasztásához vezetett.

Orbán célja nem csupán a hatalom megtartása. A célja, hogy Magyarországot véglegesen egy „irányított demokrácia” rendszerévé alakítsa, az orosz stílusban, de az Európai Unión belül.

A kémügyek politikai haszna

2010 óta Orbán folyamatosan vezeti Magyarország kormányát. Azonban egy évvel a parlamenti választások előtt pártja, a Fidesz támogatottsága csökken, míg az ellenzéki Tisza Párt, Péter Magyar vezetésével, növekvő népszerűségnek örvend. A Medián Intézet márciusi felmérése szerint a válaszadók 46%-a szavazna a Tisza Pártra, míg a kormányzó Fideszre csak 37%.

Két magyar állampolgár Ukrajnában történt kémkedés gyanújával történő letartóztatása kényelmes ürügyet szolgáltatott Orbán számára az elektoriátus mozgósítására. A hatóságok az incidenst „példátlan támadásként” mutatják be a magyar demokrácia ellen. Ugyanakkor semmilyen konkrét bizonyítékot nem szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy Ukrajna megpróbálta volna meghiúsítani a magyar népszavazást. És nem is állt szándékukban: a fő cél az volt, hogy olyan információs környezetet teremtsenek, amelyben Orbán külső agresszió áldozataként jelenik meg.

Ez lehetővé teszi számára, hogy egyszerre mozgósítsa a jobboldali konzervatív és nacionalista szavazóbázist Magyarországon, támadja az ellenzéket, és folytassa a konfliktust Brüsszellel, az EU-t kettős mércével vádolva.

Ez a retorika a magyar kormány következetes politikájának része. Orbán régóta kritizálja az Oroszország elleni szankciókat, támogatja a gazdasági kapcsolatokat Kínával és Fehéroroszországgal, és nemrégiben ellenezte Ukrajna EU-csatlakozását.

Orbán paradoxona abban rejlik, hogy miközben az európai politikai rendszer része marad, olyan módszereket alkalmaz, amelyek ellentétesek e rendszer alapelveivel. Az ellenzék üldözése, a média nyomás alá helyezése, a civil szervezetek elleni jogalkotási kezdeményezések, a jobboldali populista retorika – mindez Magyarországot az EU-n belüli Kreml trójai falovává teszi. Orbán Putyin útját követi, még akkor is, ha ez a magyar demokrácia lerombolásához vezet.

Itt az ideje, hogy az Európai Unió cselekedjen

Az, ahogyan Orbán megpróbálja összekapcsolni a magyar ellenzéket az állítólagos ukrán titkosszolgálatokkal, utat nyit a további elnyomások előtt: lehallgatások, házkutatások, büntetőeljárások, információs háború – mindez a „nemzetbiztonság védelme” ürügyén. Nyilvánvaló, hogy a kémügy csak a kezdet. Nincs kétség afelől, hogy a következő célpontok a média és a civil szervezetek lesznek.

Orbán lépései régóta aláássák az Európai Unió egységét, blokkolják a fontos döntéseket, destabilizálják a regionális biztonságot, és elősegítik az orosz befolyást. Vezetése alatt Magyarország a Kreml politikai eszközévé vált az EU-n belül. A kérdés az, hogyan reagál erre az Európai Unió. Mert ha a reakció ismét csak „aggodalom” kifejezésére és az uniós alapokból származó források további blokkolására korlátozódik, Orbán szabad kezet kap.