Az Egyesült Államok politikai színterén olyan események zajlanak, amelyek jelentősen megváltoztathatják Ukrajna jövőjét és egész Európa biztonságát. Donald Trump hatalomra való visszatérése már eddig is feltűnő változásokat mutatott a hozzáállásban az orosz-ukrán háborúhoz, és ezek a változások nemcsak Kijevet, hanem az összes európai fővárost aggasztják. Különösen fontos megérteni, hogy ezek a változások nemcsak diplomáciai formalitásokat érintenek, hanem több millió ukrán valós életét is, akik két éve ellenállnak az orosz agressziónak.
Február 12-e, szerda fordulópont volt. Donald Trump olyasmit tett, amit az elmúlt években egyetlen amerikai elnök sem – nyíltan beszélt telefonon Vlagyimir Putyinnal. Ez a beszélgetés megmutatta, hogy az új amerikai kormány kész megváltoztatni a játékszabályokat. A Fehér Ház már nem titkolja kapcsolatait a Kreml-lel, és ez egy új politika kezdetét jelentheti Oroszországgal szemben. Fontos megjegyezni, hogy az agresszorral folytatott kommunikáció ilyen nyitottsága komoly kérdéseket vet fel Ukrajna jövőbeli támogatásával kapcsolatban.
Az előző amerikai kormánnyal való összehasonlítás önmagáért beszél. Joe Biden, bár nem mindig gyors katonai segítséget nyújtott Ukrajnának, világos álláspontot képviselt: Kijevnek kell eldöntenie, hogy mikor kezdje meg a béketárgyalásokat. Biden megértette, hogy Ukrajnának erősen és ütőkártyákkal a kezében kell beszállnia bármilyen tárgyalásba. Az új kormány a jelek szerint hajlandó feláldozni ezt az elvet a gyors eredmények érdekében. A legaggasztóbb az, hogy Trump beszélgetése Putyinnal Ukrajnával való egyeztetés nélkül zajlott. Ez teljesen ellentmond annak a szabálynak, hogy “semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül”, amelyet Biden betartott. Korábban az oroszokkal folytatott bármilyen beszélgetés Ukrajnáról csak a Kijevvel való álláspont egyeztetése után kezdődött. Most úgy tűnik, Ukrajna háta mögött dőlhet el a sorsa.
Az európai diplomácia vezetője, Kaja Kallas sem fogta vissza aggodalmát. Közvetlenül kijelentette, hogy Ukrajna és Európa részvétele nélkül aláírt megállapodásoknak nincs jövője. A jelenlegi helyzet összehasonlítása 1938-cal különösen találó – akkoriban is a nagyhatalmak igyekeztek kis országok háta mögött megegyezni, és ez vezetett a Második világháború katasztrófájához.
Vlagyimir Zelenszkij egyórás beszélgetése Trumppal is jelzésértékű volt. Az Axios kiadvány szerint az ukrán elnök megpróbálta elmagyarázni amerikai kollégájának Putyin politikájának valódi lényegét. Zelenszkij hangsúlyozta, hogy Putyin csak úgy tesz, mintha békét akarna, a valóságban azonban a tárgyalásokat füsthártyaként használja. Fontos, hogy az ukrán elnökkel folytatott beszélgetés tovább tartott, mint a Putyinnal folytatott kommunikáció, de ezeknek a beszélgetéseknek a tartalma sok kérdést vet fel. Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy Trump ragaszkodott saját különleges szerepéhez a Zelenszkijjel folytatott beszélgetésében. Ragaszkodott hozzá, hogy “beszélnie kellett Putyinnal Ukrajna megmentése érdekében”. Ez az álláspont azt mutatja, hogy az új amerikai elnök saját magát tekinti a legfőbb béketeremtőnek, még akkor is, ha ez Ukrajna érdekeinek figyelmen kívül hagyásával jár.
Úgy tűnik, az új amerikai vezetés kész minden engedményt tenni a gyors “béke” érdekében. Ukrajna egyedül maradhat az agresszív szomszéddal megbízható biztonsági garanciák és NATO-tagság nélkül. Ez a megközelítés olyan, mintha a szem becsukásával próbálnánk eloltani a tüzet – a probléma nem szűnik meg, hanem csak a jövőre halasztja.
Vannak azonban biztató pillanatok is. Először is, az ilyen bonyolult konfliktusokat nem lehet egyszerű telefonhívással megoldani. Még ha Trump és Putyin egyetért valamiben, a valóság nem fog változni. Ukrajna továbbra is ellenőrzése alatt tartja területének jelentős részét, rendelkezik harcképes hadsereggel és európai partnerek támogatásával. Másodszor, Ukrajna, amely nap mint nap szembesül az orosz agresszióval, érti a legjobban a megállapodások árát. A mai események is megmutatják, hogyan változik a világrend. Az USA már nem tudja egyszerűen megmondani más országoknak, hogy mit tegyenek. Döntései egyre kevésbé következetesek és átgondoltak. Az olyan régi szervezetek, mint a NATO és az ENSZ, nem tudnak megbirkózni az új kihívásokkal. Ehelyett új szövetségek jönnek létre olyan országok között, amelyek megértik a közös fenyegetéseket, és készek közösen szembeszállni velük.
Európa kulcsszereplővé válhat ebben a helyzetben. Az európai országok, különösen az Oroszországgal szomszédos országok jól ismerik az elhamarkodott döntések veszélyeit. Emlékeznek a történelem tanulságaira, és tudják, hogy az agresszor megnyugtatása soha nem hozott békét. Éppen ezért kulcsfontosságú lehet az Ukrajnának nyújtott támogatásuk és hajlandóságuk ellenállni az Oroszországgal való gyors megállapodásra irányuló kísérleteknek.
Természetesen a helyzet továbbra is nehéz Ukrajna számára. Egyrészt az Egyesült Államok támogatása létfontosságú az orosz agresszióval szembeni folyamatos ellenálláshoz. Másrészt az új amerikai kormányzat elhamarkodott döntései veszélybe sodorhatják mindazt, amiért az ukránok az elmúlt években küzdöttek. Ebben a helyzetben különösen fontos megőrizni a hideg fejét, és nem engedni a gyors, de veszélyes döntések nyomásának.
Végső soron a legfontosabb emlékezni arra, hogy a világ vezetői közötti telefonbeszélgetések nem változtathatják meg a valóságot a helyszínen. Ukrajnának megvannak a maga érdekei, saját hadserege és saját népe, akik két éven át hihetetlen rugalmasságról tettek tanúbizonyságot. Bármilyen kísérlet, hogy Ukrajna sorsáról döntsenek a részvétele nélkül, kudarcra van ítélve, mert az ukránok nap mint nap nemcsak a földjüket védik, hanem egész Európa jövőjét is.