Miközben az Egyesült Államok egyre-másra jelenti be a vámokat a világ gyakorlatilag minden országával szemben, az Európai Unió láthatóan a fordítottjára törekszik. Az USA-val folytatott tárgyalások és az uniós belső piac mélyítése mellett

Európa arra fog összpontosítani, hogy sokszínűbbé tegye a kereskedelmi partnerségeit

– foglalta össze áprilisban a stratégiájukat Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke már decemberben, a davosi gazdasági konferencián hangsúlyozta, hogy egyszerű az üzenetük a világnak: „Ha kölcsönös előnyök látszanak, készen állunk, hogy tárgyaljunk.”

Már ekkor több példával igyekezett alátámasztani a szavait: a korábbi pár hónapban Svájccal, Mexikóval és a Dél-amerikai Közös Piaccal (Mercosur) is megállapodtak. Az Argentínából, Brazíliából, Paraguayból és Uruguayból álló közös piac hasonló szervezet, mint amilyen az EU közvetlen elődje, az Európai Gazdasági Közösség volt, de az egyezséget nem csak az teszi érdekessé, hogy az Európai Bizottság szerint ez lenne a világ legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása. Többek között az Európai Parlament (EP) kutatószolgálatának 2024-es tanulmánya arra mutatott rá, hogy Latin-Amerika a kulcsfontosságú nyersanyagokban gazdag – például az akkumulátorgyártáshoz szükséges ritkaföldfémekben –, amiket az EU kifejezetten igyekszik megszerezni magának. Bár még 2023-ban kötötték, de idén januárban a ritkaföldfémekben bővelkedő Chilével is életbe lépett egy modernizált egyezség.

Von der Leyen Davosban azt is bejelentette, hogy az Európai Bizottság első útja Indiába vezet. Ott februárban jelezte: lakosságszámra még a Mercosurnál is nagyobb szabadkereskedelmi megállapodást köthetnének, Narendra Modi miniszterelnökkel abban egyeztek meg, hogy ezt igyekeznek év végére tető alá hozni. Von der Leyen a félvezetőktől kezdve a tisztának mondott iparágakon át a mesterséges intelligenciáig számos olyan kulcsfontosságú területről beszélt, amelyeknél szerinte az EU és India együttműködhet. Várhatóan az autókra kivetett vámokat is kölcsönösen nulláznák a világ legnépesebb államával, ami az elöregedési szakadék előtt álló Kínával szemben hosszú távon a világ vezető gazdasági hatalmává válhat.

De az EU nem csak ezekbe az irányokba nyitott az elmúlt időszakban:

• Energiaügyi szempontból fontos, hogy áprilisban új szabadkereskedelmi egyezményről kezdett el tárgyalni az Egyesült Arab Emírségekkel.
• Bár méretre nem nagy, és egyébként is egy már meglévő szabadkereskedelmi szerződés tetejébe érkezett, de áprilisban a tagállamok a digitális szolgáltatások kereskedelméről hagytak jóvá egy alkut Szingapúrral.
• A Mercosur dél-ázsiai megfelelője, az ASEAN egy másik tagjával, Malajziával januárban indultak újra az egyeztetések egy szabadkereskedelmi egyezményről.
• A Fülöp-szigetekkel és a világ legnépesebb iszlám többségű országával, Indonéziával, valamint kicsit távolabb Ausztráliával folyamatban vannak a tárgyalások.
• Márciusban a Dél-afrikai Köztársasággal kezdeményeztek „tiszta kereskedelmi és befektetési partnerséget”, áprilisban közép-ázsiai országokkal egyeztettek a többek között kereskedelmet is könnyítő megállapodásokról.

Az Európai Bizottság tulajdonképpen ugyanazon ügyködik, mint amin a 2000-es évek első évtizede óta. Akkortájt fulladtak ki a többoldalú tárgyalások a Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) belül, így a testület – aminek uniós jogköre, hogy kereskedelmi kérdésekben tárgyaljon – inkább kétoldalú egyezségekre összpontosított. Például 2011-ben Dél-Koreával, 2016-ban Kanadával, 2018-ban Japánnal sikerült egyezményeket aláírni.

Von der Leyen idén januárban az EP-ben kijelentette, hogy az elmúlt években 35 megállapodást kötöttek, de voltak ebben az időszakban kevésbé sikeres tárgyalások is. Az EU legnagyobb kereskedelmi partnerével, az Egyesült Államokkal például 2016-ban befuccsoltak a tárgyalások, és ugyan nyélbe ütöttek egy alkut a világ másik felén fekvő, gyéren lakott Új-Zélanddal 2023-ban, mostanság nem igazán tudtak felmutatni látványos eredményeket.

Kínával hiába zártak le 2020-ban egy, a szabadkereskedelminél gyengébb befektetésvédelmi egyezményt, a paktum viták kereszttüzében született, és az Európai Parlament azóta sem hajlandó megerősíteni a szerződést. Kína ráadásul 2021-ben kitiltott több uniós tisztviselőt és EP-képviselőt, válaszul az USA, az EU és az Egyesült Királyság hasonló lépéseire. „Ezekre a szankciókra megoldás kell”, mielőtt visszatérnek az egyezményhez hasonló ügyekre, jelezte akkor Bernd Lange, aki a 2024-ben újjáalakult EP nemzetközi kereskedelmi szakbizottságát is elnökli.

Az eset viszont mutatja, hogy Donald Trump amerikai elnök vámháborúja az EU-n belül és a lehetséges partnerei oldaláról is segítheti a nyitottabb gazdaságpolitikát: szerdán bejelentették, hogy Kína elengedi a szankciókat az EP-képviselők ellen. Az ország és az EU között amúgy is erősödni látszik a párbeszéd: Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság kereskedelemért felelős tagja márciusban Pekingben tárgyalt a kínai kormánnyal, Von der Leyen áprilisban, az amerikai vámok kivetése után telefonon egyeztetett Li Csiang kínai kormányfővel.

„Számtalan egyeztetésem van világszerte az állam- és kormányfőkkel, akik együtt akarnak dolgozni velünk az új világrenden, mindenki több kereskedelmet kér Európával”

– fordította ki Von der Leyen áprilisban a Zeitnak Trump szavait. Az USA elnöke nem sokkal korábban kijelentette: a világ vezetői sorban állnak, hogy „nyalhassák a seggemet”. Von der Leyen a vámokról szóló viták pozitív mellékhatásának tartotta a megnőtt érdeklődést az EU felé. Várhatóan a május közepére tervezett brit–uniós csúcstalálkozó zárónyilatkozatában is új stratégiai partnerséget hirdetnek a szabad és nyitott kereskedelem mellett.

A lelkesedésre az EU-n belül is szükség van. A kereskedelempolitika ugyan kizárólagos uniós hatáskör, vagyis csak az Európai Bizottság tárgyalhat róla, és nem is kell egyhangú beleegyezés a tagállamoktól a kizárólag szabadkereskedelmi egyezményekhez, de a szerződések ritkán vegytiszták. Például a Kanadával kötött egyezményt hivatalosan még mindig csak ideiglenesen alkalmazzák a lassú ratifikációk miatt.

A tagállami vezetők már Trump újraválasztása után napokkal, a tavaly novemberi budapesti csúcstalálkozójukon kiadott nyilatkozatukban kiálltak az „ambiciózus, szilárd, nyitott és fenntartható kereskedelempolitika” mellett, ami „védi és előmozdítja az EU érdekeit, gazdasági diverzifikációját, valamint rezilienciáját. Fokozni fogjuk gazdasági biztonságunkat a nyitott gazdaság megőrzésével és nemzetközi partnerségek kiépítésével párhuzamosan” – ígérték.

Mondani könnyű, de a jóváhagyás társadalmi ellenállásba ütközhet. Például a Greenpeace környezetvédelmi szervezet rémálomnak, az Amazonas esőerdeinek pusztítását ösztönző, újragyarmatosító alkunak nevezte a Mercosurral kötött egyezséget. A gazdák egy része attól tart, hogy a szerződés miatt majd beözönlenek a dél-amerikai agrártermékek, amik kijjebb szorítják őket az uniós piacról és letörik az árakat.

A tavalyi gazdatüntetések után nem csoda, hogy a francia kormányzat az egyik legkevésbé lelkes az egyezmény iránt. Trump vámjai ébresztőt fújtak, nyilatkozta április elején Laurent Saint-Martin francia kereskedelmi miniszter, aki elismerte annak fontosságát, hogy sokszínűbbé tegyék az EU kereskedelmét, például a Mercosurral leegyeztetett alkuval, de azt is kijelentette, hogy a megegyezésnek elfogadhatónak kell lennie, a mostani állás szerint pedig nem az. Az Euronews úgy értesült, hogy az Európai Bizottság plusz gazdatámogatással teheti emészthetőbbé az egyezséget.

A testület a szerződések formáján is alakíthat. Az EP kutatószolgálatának tanulmánya alapján az egyik minta a kanadai lenne, egyetlen vegyes szerződéssel, bár a tanulmány figyelmeztet, hogy a vegyes szerződéseknek megvan az a kockázatuk, hogy akár egyetlen uniós tagállam kormánya is blokkolhat. A szingapúri modellben egy kizárólag uniós és egy vegyes egyezményre bontanák az alkut, a chileiben pedig hasonlóan szednék szét két részre, de az uniós egyezmény ideiglenes, a vegyes pedig végleges lenne. Bár ezt nem teszi hozzá a tanulmány, az egyezségek áterőltetése aligha tompítaná egyes kormányok és civil szervezetek, pláne társadalmi csoportok aggodalmait.

A magyar kormány általában a szabad kereskedelem elve mellett áll. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter többek között tavaly novemberben szükségesnek tartotta az ilyen megállapodásokat, de úgy látta, az EU nem áll jól a kérdésben. A magyar kormány viszont közben igyekszik kihasználni, amikor például a gazdák elégedetlenek az uniós intézkedésekkel. Így az sem kizárt, hogy a még Trump vámjaiért is az Európai Bizottságot hibáztató kormány ismét brüsszelezésre igyekszik kihasználni az alkalmakat a 2026-os választás előtt.