Az inflációkövető PMÁP-kötvényekből érkező kamateső, a lejáratok és a visszaváltási lehetőség sok magyar megtakarítót elgondolkodtatott arról, hogy mit érdemes tennie a pénzével. Az idei évben soha nem látott, ezermilliárd forintos nagyságrendű lakossági megtakarítás keres helyet magának a piacokon, és a szakemberek szerint ezt az összeget érdemes lehet különféle eszközök és különféle devizanemek között megosztani.

A K&H Értékpapír az ügyfelei körében kutatást is végzett az újrabefektetési tervekről, amelynek apropóján Cinkotai Norbert vezető elemző kitekintést is adott a globális befektetési piacok folyamatairól, ahol szerinte elsősorban a részvénypiacokon maradtak erősebb hozamlehetőségek, de persze itt a kockázatok is nagyobbak.

Bármit, bárhonnan, bármikor

De vajon a hazai lakossági befektetők számára miért érdemes globális befektetési áttekintést adni? Nagyjából azért, mert ami az Egyesült Államokban már megjelent, az előbb-utóbb Magyarországra is elér. Márpedig az USA-ban nagyon jól látszik a befektetések demokratizálódása, egyre többen, egyre fiatalabb korban, egyre rugalmasabban, gyakorlatilag bárhonnan, bármikor, bármilyen kis összeggel elérik a nemzetközi befektetési piacokat.

Ebben természetesen a digitalizáció a fő segítség, a különböző befektetési alkalmazásokat különösen a fiatalok nagy magabiztossággal kezelik. Így aztán kis túlzással mindenki könnyen gondolkodhat hazai és nemzetközi kötvényekben, részvényekben, befektetési jegyekben, ETF-ekben (tőzsdén kereskedett alapokban), de akár nyersanyagokban és kriptoeszközökben is.

A K&H Értékpapír meg is kérdezte az ügyfeleit, hogy mi a tervük a PMÁP-kamatokkal. A 2200 válaszadó fele vagy nem rendelkezett ilyen állampapírral, vagy nem osztotta meg a terveit, ugyanakkor azok közül, akik válaszoltak és volt is inflációkövető állampapírjuk, a csapat fele egyáltalán nem változtatna (maradna a PMÁP-ban), a másik fele viszont valamilyen változtatást tervez. Azok közül, akik hamarosan mozdulhatnak, a válaszok szerint

• ETF-t fog venni 59 százaléknyi befektető,
• más részvényekbe fektet 50 százalék,
• a korábbi állampapírt részben más állampapírra cseréli 36 százalék,
• klasszikus befektetési alapokba invesztálna 26 százalék,
• illetve befektetési célú ingatlant is keres 15 százalék.

Két fontos technikai megjegyzést azért érdemes tenni. Egyrészt a számokból látható, hogy egy ügyfél több választ is megjelölhetett, hiszen a felszabaduló összeget több instrumentum között is érdemes lehet megosztani. Másrészt, aki egy befektetési vállalkozás ügyfele, az vélhetően eleve szofisztikáltabb, nyitottabb a tőkepiacokra, ennyiben talán nem érdemes a trendeket a teljes lakosságra kivetíteni. Mindenesetre, aki valóban elindulna a kockázatosabb piacok felé, annak álljon itt néhány nagyon érdekes megjegyzés az aktuális piacról.

Donald Trumptól nem kell annyira félni

Donald Trump jött, látott, győzött és újra elnök. Itt nagyon fontos az „újra”, hiszen láttuk már elnökként, és ez annyiban biztató lehet a befektetőknek, hogy akkor rendkívül fontos volt neki a tőzsde, rendre posztolt erről, és valóban nem is voltak rosszak a hozamok az ő időszakában. Vagyis, aki a hektikusan viselkedő és rendre durvákat nyilatkozó Donald Trump miatt húzódna befektetőként sündisznóállásba, nem biztos, hogy jól teszi.

A Motley Fool neves amerikai befektetési oldal megnézte például, hogy az elmúlt évtizedek egyes elnöki időszakai alatt hogyan tejesített az S&P 500 tőzsdeindex, majd azt találta, hogy Bill Clinton idején (1993-2001) ment a legjobban a piac, évi 15,2 százalékkal drágult az index. Ám közvetlenül utána a második legjobb periódus az első Trump-éra (2017-2021) volt évi 14,2 százalékkal.

Az 1957-től indított, összesen 13 elnököt elemző összeállításból kiderül, hogy mindössze két elnök, a Watergate-ügybe belebukó Richard Nixon (1969-1974) és George W. Bush idején volt tőzsdei visszaesés, utóbbi volt a legrosszabb éra, ami persze nem meglepő, hiszen a 2001-2009-es elnökség vége éppen a Nagy Pénzügyi Válsággal esett egybe.

Cinkotai Norbert szerint az amerikai tőzsdén a gazdasági trend mindent visz. Vagyis még egy olyan változatos időszakban, mint az elmúlt 10 évben, amikor beütött a covid, tombolt az energiaválság és kirobbant az orosz-ukrán háború, az amerikai tőzsde emelkedő trendje háborítatlan volt, évente átlagosan 10 százalékkal emelkedett az említett S&P 500-as index.

A hosszabb trendek szerint nincs erős összefüggés a tőzsdék teljesítménye és aközött, hogy demokrata vagy republikánus éra van az Egyesült Államokban.

És bár a hírek tele vannak a meghatározó személyek, mint például Donald Trump amerikai elnök, Elon Musk Tesla-főnök, Christina Lagarde ECB-vezető, illetve Jerome Powell FED-elnök mondataival és intézkedéseivel, hosszabb távon nem annyira szignifikáns a gazdaság irányítóinak személye sem.

Nyertes és vesztes ágazatok

Azt azért természetesen nem lehet megkérdőjelezni, hogy az elnök személye például az egyes ágazatok kilátásait befolyásolhatja. Csak éppen nem feltétlenül úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

Donald Trumpnak van egy olyan imázsa, hogy ő az olajszektor nagy barátja. Csak éppen, ha gőzerővel támogatja a kitermeléseket, azzal lehet, hogy a nagyobb kínálat nyomás, az olajár lemegy és az olajcégek nem járnak olyan jól. Ez történt az első Trump-érában is.

Ami most látszik, hogy az elnök belengetett büntetővámai miatt az autóipart és a klímaváltozással szembeni közönye miatt a megújuló energiapiacot nem látják az elemzők perspektivikusnak. Az olajipar megítélése inkább semleges, ahogy az ingatlanszektoré is, ahol ugyan van is lendület, de a várt magas hozamkörnyezet kevésbé segít.

Pozitívabbak a várakozások a légiközlekedés területén, részben pont az olcsóbb kerozin, részben pedig a megindult iparági konszolidáció miatt. Az elemzők az egészségüggyel, a bankszektorral, az építőiparral és a chipgyártókkal is pozitívak, utóbbit ugyanis Trump stratégiailag fontos ágazatnak tartja, vélhetően támogatja is majd az amerikai gyártókapacitások versenyképességét.

USA versus Európa

Az elmúlt időszakban másról sem hallunk, mint arról, hogy Európa nem eléggé versenyképes. Ezt a véleményt alátámasztják a tőzsdei mozgások is, hiszen az utóbbi egy éves időszakban összességében nemcsak a dollár erősödött az euróval szemben, de az amerikai tőzsdék értékeltsége is ellépett az európai tőzsdéktől.

Az S&P 500 árazása alapján az amerikai papírok P/E-je 22-es, ami azt jelenti, hogy a részvények árfolyamában átlagosan az éves nyereség 22-szeresét kell megfizetni, a német DAX-é 14-szeres, a magyar BUX-é 6,5-7-szeres.

Vagyis a tőkepiacok valóban pozitívabbak voltak az Egyesült Államokkal, mint az EU-val, de az elmúlt napokban azért már volt némi korrekció. Ebben van egy természetes folyamat is, ha az euró olcsó a dollárral szemben, az segíti az európai exportot. De az optimizmusban az is szerepet játszhat, hogy a világ harmadik legfontosabb nemzetgazdaságában, Németországban megvolt a választás, és a leendő új kormány segíthet a béna kacsa korábbi koalíció gazdaságpolitikai kudarcait kijavítani.

A magyar piac és az arany is lehet vonzó

Egy magyar befektető fókuszába természetesen a forintalapú részvények, vagy szélesebben a regionális papírok is benne lehetnek. A régió továbbra is vonzó, mert nagyon olcsó. A Budapesti Értéktőzsdén jól is indult az év, sőt, az elmúlt évtizedben nem volt ilyen erős évkezdet, mint most januárban.

Az orosz-ukrán háború mostanában sokakat távol tartott a régiótól, ha a helyzet javulna, az biztosan segítene a környék piacainak is. Itt azt is fontos megemlíteni, hogy bár az elmúlt években a magyar részvények sokat drágultak, ez nem az árazások változása miatt történt A blue chipek (OTP, Richter Gedeon, Mol, Magyar Telekom) valóban jól teljesítettek, vagyis az eredményeik nőttek, egy nyugodtabb periódusban az árazás is emelkedhetnek, ami újabb löketet adhat.

Cinkotai szerint az arany továbbra is vonzó maradt. A nemesfém ugyan sokat drágult, de azok a tényezők, amelyek segíteni szokták a szárnyalását, mint az infláció, a geopolitikai kockázatok, lakossági, ipari vásárlások, továbbra is velünk vannak.

Ráadásul az elmúlt években a jegybankok is sokat vásároltak a tartalékaik kezelése miatt, nem látni olyan hatást, amely szerint ezek az okok hirtelen megváltoznának és eltűnnének a vevők az arany piacáról.

Kockázatok és mellékhatások

A sok felsorolt potenciális felhajtóerő mellett azért nem szabad úgy tenni, mintha Donald Trump visszatérése miatt ne lennének erős kockázatok is a piacokon.

A belengetett vámpolitika negatívan érintheti a globális gazdasági együttműködést, a világkereskedelmet, a geopolitikai helyzet valóban pozitív irányba is változhat, de azért ezt egyelőre hiba lenne biztosra venni, vagy beárazni. Az mindenképpen jó hír, hogy csökkent az amerikai recesszió esélye, fél éve ezt 30 százalékra mérték, immár csak 22,5 százalékra, de azért ez is tekinthető magas értéknek. A piac további növekedéséhez nagyon kellenének a jegybankok kamatcsökkentései, vagyis egyfajta kockázat az is, ha a FED és az ECB kénytelen ebben lassítani.

Ha pedig a kockázatok felsorolásánál tartunk, az infláció viszonylag magas szintje, az eszkaláció egyes geopolitikai ütközőzónákban, de Donald Trump kiszámíthatatlansága is mindenképpen kockázat.

A magyar befektetők mindenesetre most jó sok dilemmával szembesülnek, amikor a magas állampapírpiaci reálhozamok után hirtelen alacsony reálhozamokat látnak. Kérdés lehet, hogy vajon a befektetők továbbra is keressék a 18-20 százalékos hozamokat? mert lehet ez a taktika, de ehhez immár érdemben nagyobb kockázatot kell vállalni, vagy fogadják el az alacsonyabb hozamokat?

Úgy is kérdezhetnénk, hogy mennyire kell átsúlyozni a portfóliókat, kötvényből, részvénybe és más kockázatos eszközbe? Illetve most már arról is véleményt kell alkotni, hogy a befektető mit vár a devizapiacon. Egészen más befektetési stratégia válhat be ugyanis, ha tartósan 400 alatt marad a forint, vagy ha visszatérünk 410-415-ös sávba.