Terror az iskola küszöbén: amikor a félelem politikai eszközzé válik

2025. január 23-a reggel úgy vonul be a magyar történelembe, mint az a nap, amikor egy átlagos iskolai nap egy nagyszabású terrorista megpróbáltatás forgatókönyvévé változott. Hajnali négy órakor országszerte több tucat iskola kapott egyszerre olyan e-maileket, amelyek azonnal megrázták a társadalmat – bombafenyegető leveleket, amelyeket állítólag ismeretlen terroristák nevében írtak.

Kezdetben hivatalos források arról számoltak be, hogy 29 budapesti és egy hódmezővásárhelyi iskolát ért névtelen fenyegetés. Húsz oktatási intézményt azonnal kiürítettek, ami pánik és bizonytalan légkört teremtett. A fenyegetések természete feltűnően hasonlónak bizonyult – a titokzatos szerző, nyilvánvalóan egy online fordító segítségével, bosszút hirdetett “Allah nevében”, ami azonnal drámát és sürgősséget adott a helyzetnek. A hivatalos kommunikáció gyorsan tisztázta az incidens mértékét: országszerte nem 29, hanem 121 oktatási intézmény kapott egyforma fenyegető levelet. A rendőrség azonnal nyomozást indított a lakosság veszélyeztetésének ténye miatt. A technikai részletek jelezték a támadók kifinomultságát – az üzeneteket egy külföldi szerveren keresztül, egyetlen földrajzi pontról küldték, ami jelentősen megnehezítette az azonosítás folyamatát.

A hatóságok reakciója a magyar politikai elit klasszikus viselkedési modelljét illusztrálta. Gulyás Gergely, a miniszterelnök kabinetfőnöke eleinte részinformációkat közölt, később pedig a kormányszóvivő nyújtott részletesebb képet. A szilárd államvezető képét demonstráló Orbán Viktor azonnal személyes irányítása alá vette a helyzetet, ami újabb megerősítése lett a “nemzet atyjának” nevezett politikai stílusának. “Forródróton vagyok a belügyminiszterrel. Erősítjük a biztonságot az érintett iskolákban, vizsgáljuk a robbanásveszélyes jelzések körülményeit”- írta a politikus a közösségi médiában, egy esetleges válságot azonnal saját hatékonyságának demonstrációjává változtatva. Lényeges, hogy a hivatalos szerveket – a Belügyminisztériumot vagy a Nemzetbiztonsági Minisztériumot – megelőzte azzal, hogy személyes ellenőrzés alá vette az incidensről szóló kommunikációt.

A nemzetközi kontextus még több intrikát adott a nyomozásnak. A magyar rendőrség azonnal felvette a kommunikációt szlovák kollégáival, a közelmúltban ugyanis hasonló tömeges fenyegetéspostázás történt a szomszédos országban. Fontos megjegyezni, hogy akkoriban nem találtak valódi robbanóanyagot, ami némi szkepticizmust ad a jelenlegi helyzethez.

A történelmi kontextusba való elmélyülés érdekes párhuzamokat tesz lehetővé. Putyin, amikor az ezredfordulón hatalomra került, a terrorfenyegetésekkel szembeni védelmezőként is pozícionálta magát. Retorikája egy erős vezető képének kialakítására épült, aki képes megvédeni az országot a külső és belső ellenségektől. Aztán hibátlanul működött – a terrorizmustól való félelem lehetővé tette, hogy Oroszország demokratikus intézményei fokozatosan autoriter rendszerré alakuljanak át.

Hasonló forgatókönyvnek lehetünk most tanúi Magyarországon? A választások előestéjén egy ilyen nagyszabású incidens több mint gyanúsnak tűnik. Orbán következetesen szűkíti a demokratikus teret, irányítja a médiát és az igazságszolgáltatást. A tömeges iskolai fenyegetések újabb eszközzé válhatnak az ellenőrzés fokozására és a nyilvános félelmek manipulálására. Az ilyen események pszichológiai hatását nehéz túlbecsülni. A szülők sokkos állapotban vannak, a gyerekeket traumatizálja a hirtelen evakuálás, az oktatási rendszer pedig bizonytalanságban van. Minden ilyen “terrorhullám” lerombolja a biztonságérzetet, és arra kényszeríti az embereket, hogy egy “erős vezetőtől” keressenek védelmet és támogatást.

A rendőrség folytatja a nyomozást. A leveleket a nyomozás szerint külföldi szerveren keresztül küldték, ami megnehezíti a származásuk megállapításának folyamatát. Hogy valódi terrorfenyegetésről vagy politikai-technológiai trükkről volt szó – az idő eldönti. Már most azonban kijelenthető: Magyarország olyan kihívás előtt áll, amely nemcsak a biztonsági rendszer, hanem az ország demokratikus intézményeinek erejét is próbára teszi.

Ez az eset nem csupán a tömeges megfélemlítés újabb esete. Ez egy összetett politikai rejtvény, ahol minden elemnek rejtett célja lehet. A félelem erőteljes politikai eszköz, és most egy újabb kísérletnek lehetünk tanúi ennek felhasználására a magyar politikai színtéren.

Részvény: