Donald Trump visszatérése a Fehér Házba alapjaiban fogja megváltoztatni az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseit, ezzel párhuzamosan radikális változásokat is ígér a világ fő válsággócaiban.

Kampányában Donald Trump gyakran konkrét részletek nélkül utalt arra a külpolitikai irányvonalra, amelyet követni akar, és amelynek fő sarokkövei a be nem avatkozás és a kereskedelmi protekcionizmus elvein alapulnak. A volt elnök ismételt győzelme a leghangsúlyosabb törésvonalat mutatja Washington valószínű külpolitikai megközelítésében.

Bár azt sokan elmondták, hogy az egyetlen, amiben Trump esetén biztosak lehetünk, az éppen a kiszámíthatatlansága, a kampányban tett megjegyzéseiből és az előző hivatali időszakában elért eredményeiből néhány megközelítésmódra talán lehet előzetesen következtetni – közölte a BBC. 

Oroszország, Ukrajna és a NATO

A kampány alatt Donald Trump többször is azt állította, hogy ha ő lenne hivatalban, „egy nap alatt” véget tudna vetni az Oroszország és Ukrajna közötti háborúnak. Konkrétumokat azonban soha nem mondott.

A Trump két korábbi nemzetbiztonsági vezetője által májusban írt kutatási dokumentum szerint az Egyesült Államoknak folytatnia kellene az Ukrajnának nyújtott fegyverszállításokat, azonban a támogatást attól kellene függővé tennie, hogy Kijev megkezdi-e a béketárgyalásokat Oroszországgal.

Az oroszoknak a Nyugat azt kínálná, hogy késlelteti az Ukrajna által prioritásként kezelt NATO-csatlakozást. A szerző tanácsadók szerint Ukrajnának nem szabad feladnia a reményt, hogy visszakapja a nemzetközi közösség által ratifikált teljes területét, de a jelenlegi frontvonalakat figyelembe véve kellene tárgyalnia.

Trump demokrata ellenfelei, akik kritizálják túl közeli kapcsolatát Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, azt mondják, hogy ez a megoldás Ukrajna számára a megadással ér fel, és egész Európát veszélyezteti. A volt elnök következetesen arról beszél, hogy az ő számára a háború befejezése és az amerikai erőforrások pazarlásának befejezése az elsődleges. 

Néhány nappal a választások után a nyugati sajtóban bombaként robbant, hogy Donald Trump egyik vezető tanácsadója szerint a következő amerikai kormányzat prioritása Ukrajnával kapcsolatban a béke elérése lesz, nem pedig az, hogy segítsen visszaszerezni az Oroszország által a közel három éve tartó háborúban elfoglalt területeket.

A BBC-nek adott interjúban Bryan Lanza, aki Trump 2016-os elnökválasztási kampánya óta szolgál politikai tanácsadóként, részletesen beszélt azokról a határozott jelzésekről, amelyeket a most megválasztott elnök küldött az ukrán elnöknek, Volodimir Zelenszkijnek – közölte a The Guardian. 

Lanza így fogalmazott:

Amikor Zelenszkij azt mondja, hogy csak akkor lesz béke, ha a Krím visszakerül hozzánk, akkor van egy hírünk Zelenszkij elnöknek: a Krímnek annyi.

Trump átadás-átvételért felelős csapatának egyik tagja később azt állította, hogy Lanza nem a megválasztott elnök nevében beszélt.

Bryan Lanzának a kampányra volt szerződése. Nem dolgozik Trump elnöknek és nem beszél a nevében

– mondta a névtelenséget kérő forrás a Reuters szerint. 

A NATO-nak jelenleg 32 tagja van, s Trump már régóta szkeptikus a szövetséggel szemben, azzal vádolva Európát, hogy potyautasként használja ki az Egyesült Államok védelmi garanciáját.

Még az az – egyébként valószínűtlen – forgatókönyv is szóba került, hogy az Egyesült Államokat kiléptetné a NATO-ból. Számos szövetséges szerint a volt elnök kemény álláspontja csak egy tárgyalási taktika, hogy rávegye a tagokat, fizessenek többet a közös kasszába. Amerika védelmi kiadásai ugyanis nagyobbak, mint az utána következő tíz államé összesen, beleértve Oroszországot és Kínát is. A NATO vezetői mindazonáltal komolyan aggódnak amiatt, hogy Trump győzelme mit jelent a szövetség jövője szempontjából, és hogy az ellenséges államok vezetői ebből mit szűrnek le a szövetség elrettentő képessége szempontjából. 

A Közel-Kelet

Ahogy Ukrajna esetében, úgy a Közel-Keletre utalva is megígérte Trump, hogy „békét” hoz, azaz véget vetne az Izrael és a Hamász közötti gázai háborúnak, valamint az Izrael és a libanoni Hezbollah közötti háborúnak –, de nem részletezte, hogy miként.

Többször mondta, hogy ha ő lett volna hatalmon Joe Biden helyett, akkor a Hamász nem támadta volna meg Izraelt, mert ő „teljes körű nyomást” gyakorolt volna a csoportot finanszírozó Iránra.

Valószínűleg Trump meg fog próbálni visszatérni ahhoz a politikához, amelynek keretében kormánya kivonta az Egyesült Államokat az iráni atomalkuból, szigorúbb szankciókat alkalmazott Iránnal szemben, és megölte Kászem Szulejmáni tábornokot – Irán legfontosabb katonai parancsnokát.

A Fehér Házban Trump erősen Izrael-párti politikát vitt, Jeruzsálemet ismerve el Izrael fővárosaként. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Trumpot „a legjobb barátnak nevezte, akit Izrael valaha is a Fehér Házban látott”. Kritikusai szerint azonban politikája destabilizáló hatással volt a térségre.

A palesztinok bojkottálták a Trump-kormányzatot, mert Washington nem támogatta a Jeruzsálemre vonatkozó igényüket. Még jobban elszigetelődtek, amikor Trump közvetítésével megkötötték az úgynevezett „Ábrahám-megállapodásokat”, amelyekről úgy tűnt, hogy normalizálni tudják a diplomáciai kapcsolatokat Izrael és több muzulmán ország között. Tették ezt anélkül, hogy Izraelnek el kellett volna fogadnia, hogy maga mellett a jövőben létrejön egy független palesztin állam. Az érintett országok Izrael elismeréséért cserébe hozzáférést kaptak fejlett amerikai fegyverekhez. A történelmi lehetőség a Hamász Izrael elleni támadása, és az ezt követő gázai háború miatt dőlt dugába. 

Kína és a kereskedelmi háború

Amerika Kínához való viszonya külpolitikájának stratégiailag legfontosabb területe – amely döntő hatással van a globális biztonságra és kereskedelemre.

Hivatalba lépésekor Trump „stratégiai versenytársnak” nevezte Kínát, és védővámokat vetett ki az Egyesült Államokba érkező egyes kínai importtermékekre. Peking válaszul szintén vámokat vezetett be. 

Történtek erőfeszítések a kereskedelmi vita mérséklésére, de a koronavírus-járvány ennek útját állta. Bár a Biden-kormányzat arról beszélt, hogy felelősségteljesebb Kína-politikát folytat, valójában a Trump-korszakban bevezetett importvámok közül sokat megtartott.

A kereskedelempolitika szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy a hazai szavazók mit gondolnak az amerikai munkahelyek védelméről a feldolgozóiparban. Annak ellenére, hogy a hagyományos amerikai iparágakban, például az acéliparban a munkahelyek hosszú távú csökkenése nagyrészt a gyárak automatizálásának, a termelés megváltoztatásának, valamint a globális versenynek és az offshoringnak köszönhető.

Trump korábban dicsérte Hszi Csin-ping kínai elnököt, aki egyszerre „briliáns” és „veszélyes”, valamint rendkívül hatékony vezető, aki „vasököllel” irányít 1,4 milliárd embert. 

A volt elnök októberben arról beszélt, hogy ha visszatérne a Fehér Házba, nem kellene katonai erőt alkalmaznia Tajvan kínai blokádjának megakadályozására, mert Hszi elnök tudja, hogy ő egy „őrült”, és ha ez megtörténne, bénítóvámokat vetne ki a kínai importra.