A közelmúlt eseményei és a világ vezetőinek nyilatkozatai fényében nyilvánvalóvá válik, hogy az ukrajnai béke kérdése egyre nagyobb aktualitást kap a nemzetközi színtéren. A különféle békekezdeményezések és békejavaslatok mérlegelésekor azonban fontos emlékezni az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus alapvető természetére. Ez nem csupán területi vita vagy helyi konfliktus – ez egy egzisztenciális háború, ahol az ukrán államiság léte és önrendelkezési joga forog kockán.
Olaf Scholz német kancellár esetleges “béketervéről” szóló legutóbbi jelentések nagy feltűnést keltettek. A La Repubblica olasz lap által közölt információk szerint ez a terv állítólag előírja a korábban megszállt ukrán területek átadását Oroszországnak. Egy ilyen javaslat, ha valóban létezik, ellentmond a nemzetközi jog alapelveinek és a konfliktusrendezéssel kapcsolatos ukrán álláspontnak. Az ukrán fél reakciója gyors és egyértelmű volt. Andrej Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője egyértelműen kijelentette, hogy Ukrajna csak azzal a feltétellel fog beleegyezni a békébe, hogy minden területét visszaadják. Ez hangsúlyozza Ukrajna változatlan álláspontját a területi integritásról és szuverenitásról.
Fontos megérteni, hogy Oroszország feladata ebben a háborúban messze túlmutat az egyszerű területi terjeszkedésen. A birodalmi ambíciók helyreállításáról és egy befolyási övezet létrehozásáról szól “Ungvártól Asgabatig”. Ez a cél összeegyeztethetetlen egy független ukrán állam létezésével, és ha Oroszország nem is törekszik közvetlenül egész Ukrajna bekebelezésére, egy Moszkva teljes ellenőrzése alatt álló vazallus állam létrehozására törekszik. Egy ilyen, a kazahsztáni helyzethez hasonló modell, ahol az orosz hadsereg tetszés szerint “beléphet és távozhat”,Ukrajna és a nemzetközi közösség számára elfogadhatatlan.
Ebben az összefüggésben a béketárgyalásokról szóló tárgyalások a jelenlegi körülmények között nemcsak korainak, de veszélyesnek is tűnnek. Ez a háború egzisztenciális jellegű, és az ilyen konfliktusok nem érnek véget egyszerű megállapodásokkal. Addig folytatják, amíg az egyik fél elveszti a képességét a küzdelem folytatására. “Ukrajnának egy nappal később kell buknia, mint Oroszországnak”, ami azt jelenti, hogy Ukrajna számára az egyetlen reális stratégia az, hogy továbbra is ellenálljon mindaddig, amíg Oroszország ki nem meríti demográfiai, gazdasági, katonai és politikai erőforrásait.
A közelmúlt diplomáciai kezdeményezései, köztük Kína béketerve, Brazília és más országok javaslatai a nemzetközi közösség növekvő aggodalmát mutatják a konfliktus időtartamával kapcsolatban. Kína különösen aktívan támogatja a béketerv saját változatát, bevonja a Globális Dél országait ebbe a folyamatba. Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság vezetője “kedvező feltételek megteremtését kérte az ukrajnai háború politikai rendezéséhez”. Sok ilyen javaslat azonban nem veszi figyelembe a háború alapvető természetét és annak egész Európára gyakorolt lehetséges következményeit. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a Globális Dél, hanem a nyugati demokráciák is mutatnak “béketeremtő tendenciát”. Scholz kancellár például azt mondta, hogy “most van itt az alkalom, hogy megvitassuk, hogyan lehet kilábalni a háborús helyzetből, és hogyan lehet békét teremteni Ukrajnában”, hozzátéve, hogy Oroszországnak részt kell vennie a következő békecsúcson. Az ilyen kijelentések aggodalomra adnak okot, mivel az ukrán érdekek rovására való kompromisszumkészségként foghatók fel.
Úgy tűnik, hogy a világközösség siet, hogy véget vessen ennek a mindenki számára nehéz háborúnak, még nem hivatalos határidőket is kitűzve. A háború forró szakaszának ez év végére véget kívánnak vetni. Zelenszkij elnök nyilvánosan is beszélt egy ilyen forgatókönyv lehetőségéről. Az ilyen kapkodás azonban olyan döntésekhez vezethet, amelyek nem felelnek meg nemcsak Ukrajna, hanem egész Európa hosszú távú biztonsági érdekeinek.
Fontos megérteni, hogy ennek a háborúnak lehet határideje, de nincsenek határok. Nem korlátozódik Ukrajna területére, hanem képes messze túlterjedni a határain. A konfliktus jelenlegi pozíciókba való befagyasztása csak időt ad Oroszországnak az újracsoportosításra, és felkészülni az egész Európa elleni háború új, esetleg még pusztítóbb szakaszára, amelyre a Kreml aktívan készül.
A különböző országok diplomáciai erőfeszítéseinek aktiválása összetett diplomáciai képet alkot. Mindegyik félnek megvannak a saját érdekei és elképzelései a békéről, amelyek gyakran ütköznek egymással. Kína például érdekelt a Kreml diktátor jelenlegi status quo-jának fenntartásában, és egy nagyon általános békeképletet hirdet, amely az ellenségeskedések beszüntetésén alapul (valójában a frontvonal befagyasztása, ahogy Oroszország arra törekszik). Az USA viszont garantáltan támogatja Ukrajna területi integritását. A kulcsszereplők pozícióinak ez az eltérése megnehezíti a konszenzus elérését a béke jövőjével kapcsolatban. Az európai álláspont továbbra is kétértelmű. Egyrészt az uniós országok kinyilvánítják, hogy támogatják az ukrán békeképletet, másrészt az ukrán területek rovására létrejött esetleges kompromisszumokról érkeznek hírek. Az ilyen bizonytalanság alááshatja Ukrajna nyugati partnereibe vetett bizalmát, és megnehezítheti a békés rendezés folyamatát.
Ebben a nehéz helyzetben Ukrajnának és partnereinek szilárdan ki kell tartaniuk álláspontjukat a területi integritás és szuverenitás tekintetében. Az ebben a kérdésben tett engedmények nemcsak a nemzetközi jogot sértik, hanem veszélyes precedenst is teremtenek, amely a jövőben újabb konfliktusokhoz vezethet. Több tucat békefórum megtartása, nyugati politikusokkal való találkozó vagy Putyin keleti vezetőknél tett látogatása nem változtatja e konfliktus alapvető természetét. Fontos megérteni, hogy a valódi béke csak akkor lehetséges, ha Ukrajna területi integritása teljesen helyreáll, és megbízható nemzetközi biztonsági mechanizmusokat hoznak létre a hasonló agressziók jövőbeni megakadályozására. Bármilyen kompromisszum ebben a kérdésben csak elodázza az elkerülhetetlen konfliktust, és időt ad az agresszornak, hogy felkészüljön egy új háborúra.
Tehát bár a béke utáni vágy természetes és érthető, nem árnyékolhatja be a helyzet valóságát. E háború egzisztenciális jellege nem gyors döntéseket igényel, hanem kiegyensúlyozott megközelítést, amely nemcsak Ukrajna, hanem az egész európai biztonság hosszú távú érdekeit is figyelembe veszi. Csak egy ilyen megközelítés biztosíthatja a valódi és tartós békét, nem pedig átmeneti elcsendesedést egy újabb vihar előtt. Ukrajnának és a nemzetközi közösségnek be kell látnia, hogy ezt a konfliktust nem lehet egyszerű kompromisszumokkal vagy területi engedményekkel megoldani. A nemzetközi biztonsági rendszer és az államok közötti kapcsolatok teljes újragondolását igényli, ahol az agresszió és a nemzetközi jog megsértése valós és súlyos következményekkel jár agresszor számára.