Szijjártó Péter külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatai Ukrajna Oroszország területére irányuló csapásainak megengedhetetlenségéről komoly aggodalomra adnak okot európai elemzők és biztonsági szakértők körében. Különösen riasztó, hogy ilyen kijelentések hallatszanak az orosz offenzíva felerősödésének hátterében Ukrajna keleti részén, különösen a Pokrovszk régióban. Ez az álláspont nemcsak hogy nem felel meg a háborús valóságnak, de veszélyes következményekkel is járhat az egész európai kontinensre nézve.

Szijjártó “veszélyes őrültségnek” nevezte azt a javaslatot, hogy Ukrajna nyugati fegyvereket használhasson orosz katonai létesítmények ellen. Állítása szerint ez a konfliktus eszkalálódásához és az áldozatok számának növekedéséhez vezethet. A front valósága azonban azt mutatja, hogy az ilyen lehetőségek hiánya valós veszélyt jelent. A védekezési eszközök korlátozása csak további támadó akciókra ösztönzi az agresszort.

Jelenleg az orosz csapatok nagyszabású offenzívát hajtanak végre a donyecki régióbeli Pokrovszk ellen, amely a térség kulcsfontosságú stratégiai pontja. Az Institute for the Study of War (ISW) szerint a megszállók két kulcsfontosságú taktikai műveletet hajtanak végre. Az első egy offenzíva a Novogrodovka-Grodovka vonal mentén Pokrovszktól keletre, azzal a céllal, hogy elfoglalják Mirnogradot és elérjék Pokrovszk külvárosát. Ennek a műveletnek az a célja, hogy átvágja az ukrán védelmet, és hídfőállást teremtsen a további előretöréshez. A második hadművelet egy előrenyomulás a Szelidovo-Ukrainszk-Gornyák vonalon Pokrovszktól délkeletre, hogy kiterjessze a hídfőt és megszüntesse az ukrán ellentámadások veszélyét. Ez a manőver az orosz csoport oldalainak biztosítására és az ukrán erők manővereinek megakadályozására szolgál.

Ezek a műveletek valós veszélyt jelentenek az ukrán erők bekerítésével és egy stratégiailag fontos város elfoglalásával. Alekszandr Szirszkij, a fegyveres erők főparancsnoka megerősítette, hogy a legkiélezettebb harcok ezekben az irányokban zajlanak. Elmondása szerint a helyzet továbbra is rendkívül feszült, és az ukrán csapatok kénytelenek védelmi csatákat folytatni az ellenség számbeli fölényének feltételei között.

Az orosz csapatok már bizonyos sikereket értek el támadásukban. A jelentések szerint előrenyomultak Mirnograd külvárosába, ahol heves utcai harcok dúlnak. Szelidovoban a megszállók a város keleti peremén próbálják megvetni a lábukat, ezzel fenyegetve a város teljes bekerítését. Különösen veszélyesek a Mirnograd és Grodovka közötti ukrán állások elfoglalására tett kísérletek, amelyek az ukrán csoport jelentős részének bekerítő “katlan”-t hozhatják létre ezen a területen. A megszállók kitartóan igyekszenek kiemelkedni Pokrovszk irányába, ami az ukrán erők potenciális bekerítésének kockázatát hordozza magában a front egy szélesebb szakaszán.

Ebben a kritikus helyzetben a Szijjártóhoz hasonló kijelentések nemcsak helytelennek, hanem egyenesen károsnak és veszélyesnek is tűnnek. Valójában megfosztják Ukrajnát attól a lehetőségtől, hogy hatékonyan szembeszálljon az agresszorral és megvédje területeit. Ráadásul az ilyen kijelentéseket a Kreml az európai egység megszakadásának jelzéseként foghatja fel, és még agresszívebb lépésekre ösztönzi.

Valójában Ukrajnának minden eszközre szüksége van az Orosz Föderáció területén található katonai létesítmények elleni csapásokhoz, amelyeket háborús célokra használnak fel. Csak így lehet megzavarni az ellenség logisztikáját, csökkenteni támadóképességét, és megállítani az előrenyomulását Ukrajna területére. Az Oroszország területén található parancsnoki állomások, lőszer-, üzemanyag- és kenőanyag-raktárak, repülőterek és egyéb katonai létesítmények elleni támadások jelentősen megnehezíthetik a támadó műveletek végrehajtását, és védekezésre kényszeríthetik az agresszort.

Az “eszkalációval” kapcsolatos félelmek ebben az összefüggésben alaptalannak, sőt naivnak tűnnek. Oroszország már teljes körű háborút folytat Ukrajna ellen, kihasználva minden katonai potenciálját. Ilyen körülmények között csak határozott és aszimmetrikus cselekvések állíthatják meg az agresszort. Az agresszor területén lévő katonai létesítmények elleni támadások az önvédelem legitim eszközei, amelyek teljes mértékben megfelelnek a nemzetközi jognak és a hadviselés elveinek.

A Pokrovszk körüli helyzet élénken mutatja, hogy Oroszország addig nem áll le, amíg megfelelő választ nem kap. A város elfoglalására tett kísérletek a megszállók szélesebb stratégiájának részét képezik, amelynek célja az egész Donbász, illetve a jövőben Ukrajna más régiói feletti ellenőrzés létrehozása. Az ellenség hátára ütő képesség nélkül pedig Ukrajna számára rendkívül nehéz lesz ellenállni ennek az offenzívának. Minden nap, amikor késlekednek Ukrajna számára a szükséges védelmi eszközökkel, az ukrán katonaság és civilek életébe kerül.

Az európai politikusoknak végre be kellene látniuk, hogy az “eszkalációtól” való félelmeik csak az agresszor kezére játszanak. Miközben hipotetikus forgatókönyvek miatt aggódnak, az orosz csapatok előrenyomulnak, békés ukránok ezreinek életét és az egész európai kontinens stabilitását veszélyeztetve. A történelem nem egyszer bebizonyította, hogy az agresszor megnyugtatása csak újabb hódításokra ösztönzi.

Ahelyett, hogy korlátozná Ukrajna védelmi eszközeit, Európának minden szükséges eszközt meg kell adnia az agresszió elleni küzdelemhez. Ez nemcsak a védelmi fegyverekre vonatkozik, hanem az Orosz Föderáció területén lévő katonai célpontok csapására szolgáló eszközökre is, amelyeket közvetlenül Ukrajna elleni háborúra használnak. Egy ilyen lépés nemcsak abban segíti Ukrajnát, hogy hatékonyabban védekezzen, hanem egyértelmű jelzést küld az agresszornak tetteinek megengedhetetlenségéről. Csak egy ilyen átfogó támogatás ad valódi esélyt Ukrajnának az orosz offenzíva leállítására, a megszállók visszaszorítására, és végső soron egy igazságos és tartós béke elérésére. A többi veszélyes illúzió, amely csak közelebb visz bennünket egy még nagyobb katasztrófához, amelynek következményeit egész Európa fogja érezni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megismételjük a múlt hibáit, amikor a határozatlanság és az eszkalációtól való félelem globális konfliktusokhoz vezetett.