Bár a kormánypropaganda egyik zászlóshajójává előlépett Mandiner még néhány hete is arról írt egy interjúban, hogy lengyel, magyar két jó barát – és ezen egyetlen brüsszeli zsoldos sem változtat – Szijjártó Péterhez, úgy tűnik, nem jutottak el ezek a sorok. A magyar külügyminiszter ugyanis szombati közleményében ismét keményen nekiment a varsói kormánynak, amely vezető szerepet vállal a Tettrekészek Koalíciójában, és amely vezetője, Donald Tusk pénteken a lengyel parlamentben egy torzszülött árulóhoz hasonlította Orbánt.

Szijjártó erre úgy reagált, hogy a lengyel kormány vezetői „ismét kiállították magukról a bizonyítványt”; a diplomáciai bölcsességét jelzi, hogy a „szegénységi” jelzőt kihagyta. Szerinte Varsó az, ahol lábbal tiporják a jogállamiságot, és közben kioktatnak minket arról, hogy mi Európa érdeke. Ami Szijjártó olvasatában egészen más, mint Tusk olvasatában.

„Szerintük a háború folytatása, szerintünk pedig a béke. Szerintük az öldöklés és a pusztítás, szerintünk pedig a béke megteremtése” – fogalmazott a kisalföldi Mahatma Gandhi, aki ezután Donald Trumpra vetette vigyázó tekintetét. Közleményének ebben a részében sikerült kissé félreérhetően fogalmaznia arról, mi is az Egyesült Államok és Magyarország pontos viszonya:

„A világ nagy többsége – élén az Egyesült Államokkal és benne Magyarországgal – békét akar, az Európai Unió huszonhat tagállama – benne Lengyelország – a háború folytatására szavaztak.”

Valószínűleg arra vonatkozott volna az a „benne Magyarország”, hogy a világ nagy többségében benne, de ebben a szövegkörnyezetben, nyelvtanilag mintha azt a tudatalatti vágyát fogalmazta volna meg, hogy lennénk mi a nyavalyás kanadaiak helyett az 51. tagállam. Persze akkor aligha kerülhetne sor magyar-amerikai külügyminiszteri találkozóra, és aligha készülhetett volna el minden idők diplomáciatörténetének egyik legemlékezetesebb 36 másodperces videója.