A területi követelésekkel kapcsolatos magyar álláspont nyílt kifejezése a modern külpolitika rossz szokása. Ez azonban nem akadályozza meg a magyar politikusokat abban, hogy időről időre nyilvánosan kifejtsék saját véleményüket a földek történetiségéről, különös tekintettel Kárpátalja vidékére.
Idén november 11-én Toroczkai László magyar országgyűlési képviselő, a Mi Hazánk Mozgalom jobboldali radikális párt alapítója Twitteren gratulált Lengyelország függetlenségének napjához. Világszerte megszokottnak és rutinnak tűnhet a politikusok számára, de a magyar politikus tweetét egy 1939-ben készült fotóval illusztrálta, ahol egy lengyel és egy magyar fog kezet egy határoszlop mellett Kárpátalján, a mai Ukrajna területén. A köszöntő szövege kiegészült azzal a kívánsággal, hogy a lengyelek „találjanak újra a közös lengyel-magyar határon”.
🇵🇱🇭🇺 Today is Polish Independence Day. God bless Poland! Let's meet again at the common Polish-Hungarian border! pic.twitter.com/grnrJFC6oF
— Toroczkai László (@ToroczkaiLaszlo) November 11, 2022
A közösségi oldal felhasználóinak reakciója nem kényszerítette magát várakozásra. „Lengyelország tiszteletben tartja szomszédaink területi integritását. Remélem, Magyarország soha nem fogja megtámadni szomszédait” – kommentálta a tweetet Marek Tatala lengyel üzletember.
Régóta hagyománnyá vált, hogy a magyar politikusok egyszer-egyszer megfogalmaznak téziseket a „kárpátaljai magyarságról” és az „ukrán elnyomás” alóli felszabadulásuk nagy szükségéről. Ez a retorika egy másik kelet-európai ország – az Oroszország – politikusaira jellemző, amelynek hadserege már több mint nyolc hónapja ontja az ukrán vért Ukrajna földjének fiktív „történelmisége” miatt, megtévesztve az egész világot, hogy azok tartoznak Oroszországhoz.
A Toroczkai László esete egy bizonyos szintű politikai hangulatról tanúskodik az országban, mert amikor a jobboldali radikális politikusok megengedik maguknak, hogy büntetlenül kinyilvánítsák az idegen területek behatolását, annak nagy felfordulás lehet a vége. Nem beszélve az ilyen kijelentések hasonlóságáról a harmincas évek végén Németországban kormányzó párt retorikájával.
Toroczkai László a 2006-os budapesti szlovákellenes tüntetés szervezőjeként ismert, amelyen szlovák nemzeti jelképeket égettek el. Emiatt a tettéért öt évre eltiltották Szlovákiába való beutazástól. Teltek az évek, de Toroczkai nézetei valószínűleg nem változtak, ahogy a jobboldali radikális magyarok százai vagy akár ezrei sem.
A XXI század demokratikus és toleráns Európájának központjában elfogadhatatlan az olyan radikális nézetek létezése, amelyek egy-egy lakossági csoportnak a területi igényekhez való hozzáállását deklarálják. A magyar hatóságok vagy vakok, vagy konkrétan nem büntetik meg az olyan figurákat, mint Toroczkai, ami csak arra készteti a lakosság tömegeit, hogy ez az ország megfelelő politikája.
Ha azonban megnézzük, hogy a magyar iskolások mit tanulnak a történelemből, akkor bizonyos következtetéseket vonhatunk le a budapesti politika fejlődési irányáról. Az új történelemtankönyvekben a propaganda jelei kezdtek felfedezni. Konkrétan kiderült, hogy az oktatási program Ukrajnát is elérte – az országos gyűlölet új tárgyát, amelyet Orbán csapata szurkol. Például úgy tűnik, magyar szerzők megfosztották Ukrajnát a krími hegyek feletti szuverenitásától, és azt mondják a gyerekeknek, hogy a Kárpátok Ukrajna egyetlen hegytömbje, „melynek lábánál a történelmi magyar városok találhatók: Ungvár (Uzsgorod), Munkács (Mukacseve), Hust”, tanulják a magyar iskolások. A magyar nyelvű tankönyv „ukrán” része rengeteg pontatlanságot vagy szándékos akcentust tartalmaz, amelyek arra késztetik a kisiskolás fiút, hogy Ukrajna egy mesterséges államalakulat, Oroszországgal való konfliktusa pedig messziről fakad.
Az ilyen tankönyvek a magyarországi jobboldali radikális erők tevékenységének eredményei. A szomszéd demonstratív megvetése és a területére való igénylés minden olyan politikai dogma jellemzője, amelyet olyan politikusok hirdetnek, mint Toroczkai. A budapesti politikai helyzet oldalról szemlélve minden bizonyítékot ad ahhoz, hogy megerősítően beszéljünk az ország „jobboldali radikális pestisjárvány” általi elfoglalásáról, ami nagyon káros hatással lehet a civilizált EU-ból Magyarországhoz való viszonyulásra. Az EU-alap forrásaival kapcsán sürgős problémákkal küzdő Budapest ilyen radikális felhívásokkal csak mélyíti gazdasági sírját. Ez a propagandaprogram egyébként némileg hasonlít az orosz mintára.
A szomszédos állammal létezve, amely egy véres terrorista rezsim ellen harcol, Magyarország kifejezetten megteremti a feltételeket ahhoz, hogy Ukrajnának jogos követelései legyenek az Európában ma is a geopolitika két székén ülő Budapest politikai tevékenységével kapcsolatban. Egyet azonban biztosan kijelenthetünk: a kétpólusú álláspont a nagyszabású háborúk körülményei között nem kevesebb felelősséggel jár, mint az agresszor állam felelőssége.