A Robert Lansing Intézet (RLI) információi szerint Európa szívében egy alternatív geopolitikai érdekekre épülő hálózat formálódik, amely képes lehet aláásni az Európai Unió Oroszország elleni szankciós politikáját. Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki nyíltan szimpatizál a Kremllel, egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal, és ezzel egy olyan együttműködési platformot épít, amely ellentétes Brüsszel irányvonalával.

Formálisan mindez stratégiai gazdasági együttműködésként jelenik meg – kereskedelem, beruházások, logisztika –, de a felszín alatt egy jól felépített mechanizmus rejtőzik, amely lehetővé teszi Oroszország számára a nyugati korlátozások kijátszását.

Budapest – Asztana – Taskent: a Kremlt szolgáló gazdasági tengely

Magyarország és a közép-ázsiai országok ambiciózus együttműködési programba kezdtek: közös alapokat, speciális gazdasági övezeteket és jövőbeli energetikai-ipari klasztereket hoznak létre. Az egyik kulcsprojekt a Transzkaszpi szállítási folyosó fejlesztése, amely összeköti Európát Kínával Kazahsztánon keresztül. A projektben részt vesz a kazah KTZ Express, a magyar LAC Holding, valamint a kínai Hszian kikötője.

A valódi cél azonban Magyarország geopolitikai újrapozícionálása. Orbán távolodni próbál Brüsszeltől, és Budapestet az úgynevezett keleti gazdasági blokk részévé kívánja tenni.

Lojalitás kereskedelemért: Orbán politikai valutája

A legértékesebb, amit Magyarország Moszkvának kínál, az az intézményi támogatás. Orbán rendszeresen blokkolja az EU-ban a Kremlnek kedvezőtlen döntéseket. Cserébe pénzügyi előnyökhöz, politikai támogatáshoz és belpolitikai stabilitáshoz jut, ami kedvez a lojalitáson alapuló üzleti környezetnek is.

Magyarország és Oroszország egy párhuzamos rendszerként működik, ahol a pénzügyi áramlások megkerülik az európai szabályozást, gyakorlatilag ellenőrzés nélkül.

Közép-Ázsia: új platform a szankciók megkerülésére

Bár Kazahsztán és Üzbegisztán hivatalosan nem támogatták a háborút, a szankciókhoz sem csatlakoztak. Akárcsak Orbán, ezek az országok is egyensúlyoznak a Nyugat és Oroszország között, és így semleges közvetítőként tudnak fellépni.

Egy példa: a Kazahsztánból Oroszországba irányuló mikrochip-export 2021-ben még csak 245 ezer dollár volt, 2022-re viszont elérte a 18 millió dollárt. A mechanizmus egyszerű: nyugati – például magyar vagy német – technológiát vásárolnak fel, majd közvetítőkön keresztül „kazah” árunak álcázva továbbítják Oroszországba.

A szárazföldi kereskedelem is erősödik Oroszország és Közép-Ázsia között, köszönhetően az Eurázsiai Gazdasági Unió vámmentességének – az áruk szabadon átléphetik a kazah vagy kirgiz határt, és így bejutnak az orosz piacra.

Magyar technológia orosz kézben?

Nem kevésbé aggasztó a stratégiai technológiák esetleges átadása a speciális gazdasági övezetekben megvalósuló közös projektek révén. Átcímkézés, közös gyártás – mindez lehetőséget ad arra, hogy orosz cégek olyan termékekhez jussanak hozzá, amelyek formálisan nem esnek szankciók alá.

Érdemes megjegyezni: Kazahsztán és Kirgizisztán már nem teszi közzé részletes vámstatisztikáit, ezzel ellehetetlenítve az átlátható ellenőrzést.

Banki támogatás a Kremlnek: OTP Bank és MOL

Magyar pénzügyi és energetikai vállalatok is aktívan részt vesznek ebben a rendszerben. Az OTP Bank üzbegisztáni leányvállalata révén Oroszország nemzetközi pénzmozgásokat tud végrehajtani, megkerülve az EU pénzügyi korlátozásait. Eközben a MOL továbbra is importál orosz olajat, élve az uniós szabályozás bizonyos kivételeivel.

Így Magyarország gyakorlatilag Oroszország logisztikai és pénzügyi hídfőállásává válik az EU-n belül, miközben megnyitja az utat a kínai befektetések előtt is.

Kettős játék: fenyegetés az európai egységre

Ez a stratégia nemcsak az EU szolidaritását kérdőjelezi meg, hanem példát is mutat más autoriter rezsimek számára: a szankciók kijátszhatók, ha megfelelő partnereket találnak.

Ebből a konstellációból csak Moszkva és Orbán profitál. Magyarország – amely egyre inkább elszigetelődik – pedig veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy Európa „orosz előőrsének” tűnjön.

Elérkezett az idő, hogy az Európai Unió világos, határozott és egységes választ adjon.