Miközben Magyarország évek óta hangsúlyozza elkötelezettségét a 13 elismert nemzeti kisebbség támogatása mellett, az Európa Tanács Tanácsadó Bizottságának hatodik országjelentése jóval árnyaltabb – és több ponton kifejezetten kritikus – képet fest a helyzetről. A jelentés egyik visszatérő motívuma, hogy a kisebbségi kultúrák támogatása sok esetben szimbolikus szinten reked meg. A néphagyományok, fesztiválok és kulturális események fontosak, ám nem helyettesítik azt a társadalmi jelenlétet és elismerést, amely a kisebbségi közösségek valós szükségleteit, társadalmi hozzájárulását és problémáit láthatóvá tenné.
A Tanácsadó Bizottság szerint a magyar közbeszédben erős az a felfogás, amely a kisebbségi identitást a magánszférába utalja. Ennek következtében a többségi társadalom gyakran nem érzékeli, hogy a nemzetiségek nem pusztán kulturális „színesítő elemek”, hanem a magyar társadalom szerves részei, sajátos jogokkal és érdekekkel. A jelentés hangsúlyozza: a többségi oktatás és média felelőssége lenne, hogy aktívan elősegítse a kölcsönös tiszteletet és az érdemi párbeszédet – e téren azonban kevés előrelépést lát.
A dokumentum legélesebb kritikája a roma közösség helyzetét érinti. A romák továbbra is strukturális hátrányok egész sorával szembesülnek: korlátozott hozzáférés a minőségi oktatáshoz, magas munkanélküliség, szegregált lakókörnyezetek, egészségügyi egyenlőtlenségek és mindennapos diszkrimináció jellemzi élethelyzetüket.
Bár a hatóságok több szakpolitikai programot indítottak, a végrehajtás gyakran akadozik, a hatás pedig mérsékelt. A bizottság szerint a cigányellenesség továbbra is hozzájárul a romák társadalmi kirekesztéséhez, mégsem jelenik meg önálló prioritásként a szakpolitikai keretekben. Ez önmagában is jelzi, hogy a probléma mélysége nincs kellő súllyal kezelve – áll a véleményben.
Különösen súlyos gond az iskolai szegregáció, amely a jelentés szerint országos, rendszerszintű kihívás. A Tanácsadó Bizottság sürgeti egy átfogó, világos célokat és ütemtervet tartalmazó deszegregációs politika elfogadását, megfelelő erőforrásokkal és hatékony monitoringgal. Az eddigi lépések nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy érdemi fordulat történjen.
Az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén is jelentős akadályok állnak fenn, amelyek aránytalanul érintik a roma nőket és gyermekeket. A jelentés szerint a roma családok esetében továbbra is fennáll annak kockázata, hogy gyermekeiket anyagi okokból emelik ki a családból – ami súlyos emberi jogi kérdéseket vet fel.
A Tanácsadó Bizottság aggodalmát fejezi ki a közbeszédben tapasztalható kirekesztő retorika miatt. A jelentés külön kiemeli, hogy politikai vezetők és közéleti szereplők részéről is megfigyelhetők olyan megnyilvánulások, amelyek több csoport – köztük a romák – ellen irányulnak. Az ilyen kijelentések nem csupán egyéni vélemények, hanem a társadalmi légkört is formálják, gyengítve a kölcsönös tisztelet alapjait. (A dokumentumot még Lázár János elhíresült, a romákkal kapcsolatos kijelentése előtt készítették.) A bizottság szerint sürgős és határozott fellépésre van szükség a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények ellen, beleértve a bűnüldöző szervek célzott képzését és a meglévő protokollok következetes alkalmazását.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvasztása az alapvető jogok biztosának hivatalába átalakította az intézményi rendszert, ám a jelentés szerint a jelenlegi struktúra bonyolult és a nyilvánosság számára nehezen érthető. Ez a komplexitás veszélyezteti a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést, különösen azok számára, akik már eleve hátrányos helyzetben vannak.
Ha a kisebbségek nem tudják egyértelműen, hová fordulhatnak panaszaikkal, a jogszabályi garanciák könnyen formálissá válhatnak – figyelmeztet a bizottság.
Bár Magyarország jogi kerete támogatja a kisebbségi nyelvek használatát a közszférában, a gyakorlatban ezek a jogok ritkán érvényesülnek. A jelentés szerint a magyar nyelv általános ismeretének feltételezése és a szakképzett pedagógusok hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a kisebbségi nyelvek presztízse csökken, különösen a fiatal generációk körében.
A politikai részvétel kapcsán a Tanácsadó Bizottság úgy véli: a kedvezményes parlamenti kvóta és a nemzetiségi képviselő intézménye önmagában nem biztosítja a hatékony részvételt, különösen a kisebb lélekszámú közösségek számára. A rendszer felülvizsgálatát és a nemzetiségi képviselőkkel folytatott érdemi konzultációt javasolják.
A jelentés összegzése szerint Magyarország rendelkezik a kisebbségek védelméhez szükséges alapvető jogi eszközökkel, ám ezek tényleges érvényesülése számos területen elmarad az elvárhatótól. A Tanácsadó Bizottság világossá teszi: nem elegendő a stabil jogszabályi háttér. Valódi társadalmi szemléletváltásra, következetes végrehajtásra és a kisebbségi közösségekkel folytatott partnerségre van szükség ahhoz, hogy a jogok ne csupán papíron, hanem a mindennapokban is érvényesüljenek.
Az Európa Tanács nem uniós intézmény, hanem 1949-ben létrehozott páneurópai nemzetközi szervezet, amelynek célja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme. Keretében született meg 1950-ben az Emberi Jogok Európai Egyezménye. A szervezetnek szinte minden európai állam a tagja. A kivételek: Oroszországot 2022-ben kizárták, Fehéroroszország, Vatikánváros és Koszovó pedig nem tag.