A Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara közös felhívást intézett a döntéshozókhoz és közvetett úton a betegekhez is. A 12 pontból álló javaslatcsomagjukat egy szerdai eseményen mutatták be, ahol szóba kerültek az állami ellátórendszer problémái, az ellátási hiányosságok, a Covid-járvány hatásai, a kormányzati intézkedések következményei, vagyis értékelték az elmúlt évek egészségügyet érintő folyamatait. A megszólaló szakemberek és érdekképviseleti vezetők arra figyelmeztettek, hogy a többéves orvosi béremelés csak arra volt jó, hogy ne legyen tömeges a pályaelhagyás, a magyar egészségügyi rendszer azonban már régóta egy lejtőn van, melynek vége a szakadék. Egyre kevesebb a szakember, nincs megfelelő utánpótlás, sokakat elszív a magánegészségügyi szektor és ha így megy tovább, akkor bedől a magyar közellátás. Ennek megelőzésére fogtak össze az érdekképviseletek, és fogalmazták meg a legfontosabb tennivalókat. Úgy vélik ugyanis, hogy nincs vesztegetni való ideje a magyar egészségügy átalakításának – Portfolio.

Felborult az egészségügy rendje

Közös sajtóeseményt és akciót indított a MOK és a MESZK. Kincses Gyula, a MOK elnöke beszédében kiemelte, hogy egy egészségügy van és egy egészségügyi dolgozói kar van. A most bemutatott összefogás és együttműködés célja, hogy az állami egészségügyben mindenkinek tisztességes körülményeket biztosítsanak. Emlékeztetett arra, hogy a koronavírus-járvány hihetetlen terhelést és megpróbáltatást hoz mindenkinek, az egészségügynek, a dolgozóknak és a betegeknek egyaránt, ezért közös tanulásra van szükség. Fontos látni és láttatni, hogy mekkora terhelés van a kollégákon – fogalmazott Kincses Gyula és arra is kitért, hogy a betegek ellátásának minősége függ attól, hogy milyen ellátottsága van egy-egy intézménynek humánerőforrás tekintetében.

Meg kell értetni a betegekkel, hogy azért nem érik el a háziorvost, mert rengeteg a dolga és plusz adminisztrációs terheket kaptak és nem azért nem operálnak elsődlegesen a műtő orvosok az állami rendszerben, mert kivezették a hálapénzt, hanem mert átvezényelték őket a Covid-osztályra – fejtette ki az orvosi kamara elnöke, aki szerint

A COVID MIATT A NORMÁL MUNKARENDET BIZTOSÍTÓ STRUKTÚRÁK SZÉTZILÁLÓDTAK.

Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy a hálapénz kivezetése játszhatott-e szerepet a teljesítmény visszaesésében, a MOK elnöke úgy válaszolt, hogy az ellátási hiányosságok alapvetően a Covid-járvánnyal függnek össze, nem elsősorban a hálapénzzel kapcsolatos motivációk változásával. Svéd Tamás aeszteziológus és intenzív terápiás szakorvos, a MOK titkára válaszában elismerte, hogy a hálapénz megszüntetése okozhatott teljesítménycsökkenést, de ez egy rossz motivációs rendszer volt, amit ki kellett vezetni. Az átmeneti időszakban van teljesítménykiesés emiatt, ezt korábban is elismertük, de vannak ennél sokkal nagyobb rendszerhibák – mutatott rá. Álmos Péter, a MOK alelnöke pedig azt emelte ki, hogy azokon a területeken is ellátáshiány van, ahol korábban sem volt hálapénz. Egy korábbi kijelentésében pedig azt hangoztatta, hogy

az egészségügyben dolgozók nem dobták el a szikét és a fonandoszkópot.

Rengeteget dolgoznak, de erről a külső megfigyelőknek nincs sok információjuk, mert a rendszerben nincs átláthatóság – tette hozzá a MOK alelnöke.

Svéd Tamás később ehhez még annyit tett hozzá, hogy a kórházakra nehezedő Covid-terhelés hullámokban jelentkezik ugyan, de folyamatos. A kórházi osztályokat a hullámok között nincs idő visszaalakítani a normál ellátás érdekében, ez is befolyásolja a kapacitásokat.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy egyre többen teljesítenek szolgálatot az oltópontokon.

A szakemberek az állami egészségügyre jellemző rövid- és hosszú távú problémákról is részletesen beszéltek:

• Rövid távon érinti a rendszert a Covid-ellátás, az oltópontok, az emiatt bekövetkező átvezénylések, a béremelések és juttatások hiányosságai, a kollégák megfertőződései, ami miatt kiesnek a munkából.
• Hosszabb távon pedig a struktúraátalakítás, valamint a finanszírozás felülvizsgálatának szükségességéről beszéltek.

Balogh Zoltán, a MESZK elnöke úgy vélekedett, hogy a szakmai érdekképviseletek tudják, hogy mi lenne jó a magyar egészségügyben és milyen irányba kellene fejleszteni, de eddig ezek a szempontok nem érvényesültek kellő hangsúllyal. Ezért a MOK és a MESZK által most megfogalmazott 12 pontban található intézkedéseket el kell indítani.

Ezek nélkül nem lehet hatékony és hatásos egészségügyi rendszert működtetni

– mondta.

A legnagyobb gond: nincs elég szakember

Álmos Péter kiemelte azt is, hogy a humánerőforrás-krízis az ágazatban nem szűnt meg, sőt az elmúlt időszakban ez csak fokozódott.

Ennek vannak számbeli lecsapódásai, hogy kevesebb a szakember, mert például átmennek a magánegészségügybe. És relatív is lehet ez a szakemberhiány, mert például a sebészek máshol teljesítenek szolgálatot az állami rendszerben, és így a műtéti várólisták is növekednek. Arról is beszélt, hogy a bérrendezéssel az orvostársadalom kapott egy nagy lehetőséget, melynek köszönhetően az orvosok nem hagyták el tömegesen az állami rendszert, de érzékelhető, hogy a magánellátást is sokan választják. Közben pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy az alapellátásban is óriási problémák vannak.

Meglátása szerint nem lehet a GDP 4-5%-ának megfelelő forrásból olyan egészségügyet fenntartani, ami más országokban magasabb összegből áll elő. Egyúttal hiányolta, hogy nincs bevonva a szakma a struktúra átalakítás folyamatába.

A járványkezelés megmutatta, hogy mi a legnagyobb probléma az egészségügyben: szakmai döntések helyett politikai döntések születnek – vélekedett.

ELHANGZOTT AZ IS AZ ÉRDEKKÉPVISELETI VEZETŐK RÉSZÉRŐL, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGY ELINDULT EGY LEJTŐN, MELYNEK A VÉGE EGY SZAKADÉK.

Svéd Tamás úgy fogalmazott:

NEM LESZ FIGYELMEZTETŐ AKCIÓ, MERT HA ÍGY MEGY TOVÁBB, AKKOR EGYSZERŰEN BEDŐL A KÖZELLÁTÁS.

Sok szakember nyugdíjba vonul, kiöregednek, nincs megfelelő utánpótlás, sokan elhagyják a pályát idő előtt, mert nem megfelelőek a körülmények, sokan pedig a magánellátásba vonulnak. Jelenleg egy mintegy 180 ezres közösség alkotja az egészségügyben dolgozók csoportját Balogh Zoltán elmondása szerint. Arról is beszélt, hogy korábban 10-ből 8 kolléga kérte a tovább foglalkoztatását a nyugdíj elérésekor, most azonban 1-2 ilyen eset jellemző a 10-ből.

A szakdolgozók esetében megvalósított béremelés sem olyan hatású, aminek minden kolléga örül – hangzott el. Egyes intézmények ugyanis a béremelést beépítik a szakdolgozók bérébe, de ezzel párhuzamosan megszüntetnek egyedi bérkorrekciókat, amit intézményi jogkörben adtak eddig. Sokaknak így valójában nem jut magasabb fizetés a gyakorlatban a központi béremelés ellenére. Nem kizárt ugyanis, hogy az intézményvezetők a bérekre kapott központi forrásokból építik le a kórházi adósságokat.

Álmos Péter szerint az egészségügyi dolgozók azért is választják a magánellátást, mert az kiszámítható pályaképet ad, nem így az állami rendszer. A béremelés szerinte nem oldott meg minden problémát.

12 pont

Javaslatcsomagot is letett az asztalra a két szervezet, ami egyfajta újabb segélykiáltásnak is nevezhető értékelésük szerint.

1. A szakdolgozók bérének érdemi emelése az orvosok béréhez arányaiban illeszkedő módon. Ez növeli a szakdolgozók társadalmi megbecsülését és biztosítja az utánpótlást.
2. Kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, ehhez szakdolgozói életpályamodell bevezetése.
3. A járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése. Fontos, az őszinte, szembenéző és nyilvános elemzés a hibák feltárása, és jövőbeni elkerülése érdekében.
4. Szükség van a járványkezelés adatainak széleskörű nyilvánosságra hozatalára, úgy a lakosság járványtudatosságának javítása, mint a megalapozott szakmai döntések meghozatala érdekében.
5. A közegészségügyi – járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítása.
6. Az egészségügy depolitizálása, szakpolitikai kérdésként kezelése. A szakmai intézmények döntéseire nem nehezedhet politikai utasítás, nyomás.
7. Az ellátórendszer szerkezetének és finanszírozásának hozzáigazítása a megváltozott szükségletekhez és szakmai, tudományos fejlődéséhez. Az elkerülhetetlen financiális és szerkezeti átalakítás transzparens előkészítése, a titkosított reformtervek publikussá tétele.
8. Az új finanszírozási és szabályozási rendszernek az értékalapú egészségügy elvein kell alapulnia, beleértve a minőségkontroll elindítását és a protokollok és minimumfeltételek megújítását és naprakészen tartását.
9. Az ügyeleti rendszer és az ügyeleti bérezés rendbetétele a folyamatos betegellátás érdekében, mind az alapellátás, mind a kórházi ellátás terén, a MOK és a MESZK által javasolt elvek érvényesítése.
10. A műszak átadás-átvétel idejének anyagi ellentételezése a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók számára.
11. A 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetése a szakdolgozók körében. Továbbá az egészségügyi ágazati gyógyszer program elindítása: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket.
12. A közfinanszírozott és a magánegészségügy szabályozott együttműködését kell megvalósítani. Egy, közös egészségügyre van szükségünk, a közellátás megfelelő szinten tartásával, a köz- és magán jól szabályozott, egymást segítő együttműködésével.

A fentiek érdekében azonnali szakmai párbeszédre, tárgyalások megkezdésére és intézkedésekre van szükség, mind a járványkezelés hatékonyságának javítása, mind pedig

a közellátás működőképességének megtartása érdekében

– olvasható a felhívásban.

Mindezek deklarálását erkölcsi kötelességünknek tartjuk egyrészt a járvány során elhunyt több, mint 40 000 honfitársunkkal, másrészt minden jelenlegi és eljövendő betegünkkel szemben – teszik hozzá.