A diktatúrák mindig hírhedtek voltak arról, mennyire tökélyre fejlesztették az emberi akarat és szellem megtörését (bár demokráciákban is van ilyen, lásd Guantánamo és Amerika példája). Példának ott vannak a nácik lágerbeli rémtettei, a szovjet Gulág-szigeteken tapasztalt könyörtelen bánásmód, de a kambodzsai Vörös Khmer, a kínai maoisták, újabban pedig az Aszad-féle Szíria börtönökben fogva tartottak is iszonytató tapasztalatokról számoltak be. A venezuelai rezsim által fogva tartottak is kegyetlen bánásmódról beszéltek.
A BBC a múlt héten beszélni tudott egy Juan nevű férfival, aki megjárta az állami börtönöket, és kegyetlen bánásmóddal találkozott. A férfi nem vállalta teljes nevét, arcát, személyazonosságát, a BBC videókapcsolaton keresztül tudta felvenni vele a kapcsolatot. Dokumentumokat is mutatott, amik alátámasztják a vallomását, valamint civil szervezetek jelentéseivel is egybecsengenek.
Verések, rohadt étel, embertelen magánzárka
A tavaly július 28-i elnökválasztás után az ellenzék csalást kiáltott, mivel a kormány embereivel feltöltött választási bizottság a több mint egy évtizede regnáló elnököt, Nicolás Madurót hozta ki győztesnek. Azonban nem tették hozzáférhetővé a választóköri eredményeket, ami felvetette a csalás gyanúját. Az ellenzék szerint az ő jelöltjük, Edmundo González győzött közel 67 százalékkal, ezért a vitatott eredmény miatt tömegtüntetések kezdődtek. A biztonsági erők könyörtelenül léptek fel a demonstrálókkal szemben, húszan meghaltak, százakat tartóztattak le, így a BBC által megszólaltatott Juant is.
A férfit novemberben engedték szabadon, miután a tüntetőket korábban terroristáknak nevező Maduro arra kérte az igazságügyet, igazítsa ki a jogtalanul hozott ítéleteket, kvázi amnesztiát adva sokaknak. Juan azt mondta, a foglyokkal embertelenül bántak, sokszor rohadt ételt adtak nekik, a legveszélyesebbnek tartott embereket pedig „kínzókamrákba” zárták.
Őt az utcán kapták el Caracasban, épp valami dolga volt, a közelben pedig pont tüntettek. Egyszer csak kapucnis alakok vették körbe, terroristának bélyegezték, és megverték. A testére erősítettek egy Molotov-koktélt, leöntötték benzinnel, és ebben a gyúlékony állapotban bevitték az egyik börtönbe. Onnan több másik elfogott emberrel együtt a hírhedt Tocorón börtönbe került, a fővárostól, Caracastól 140 kilométerre. Itt fokozódtak Juan megpróbáltatásai:
„Amikor megérkeztünk Tocorónba, levetkőztettek, megvertek, sértegettek minket. Megtiltották, hogy felemeljük a fejünket és az őrökre nézzünk, le kellett hajtanunk a fejünket a padlót nézve.”
Juan egy olyan cellába került, ami alig tíz négyzetméteres volt, és öt emberrel osztozott rajta. Három emeletes ágy, egy ciszterna és fürdőszoba helyett egy slag volt a berendezés. Juan sokkal inkább érezte magát egy koncentrációs táborban, semmint egy börtönben. A vékony matracú ágyát pedig egy sírhoz hasonlította.
Testileg-lelkileg kínozták, nem hagyták aludni, és folyton sorakozóra rendelték ki őket a cella elé. Hajnali ötkor fixen sorakozó volt, majd hattól kaptak hat perc mosakodási időt. Ha valaki a cellából utolsónak maradt a mosdással, egész nap szappanos maradt.
Az étkezések viszont nem voltak rendszeresek, volt, hogy csak délben kaptak reggelit, éjjel kettőkor vacsorát, ami sokszor rohadt húscafatokból vagy lejárt szardíniából állt. Ezen kívül nem tudtak mit csinálni, beszélgetni is csak halkan próbáltak, mert ha az őrök meghallották őket, jött a büntetés. Heti háromszor tíz percet mehettek csak a szabadba.

Az őrök szerettek kegyetlenkedni, egyes foglyokat rutinszerűen vertek, másokat békaugrálásra kényszerítettek. Juan is megjárta a magánzárkát, ami egy 1 négyzetméteres lyuk volt. Itt kétnaponta egyszer kapott enni, és csak az tartotta benne a lelket, ha arra gondolt, hogy egyszer kijut innen, és elmondja a világnak, mi történt vele. Ennél is rosszabb volt az első itt meghalt fogolyról elnevezett levegőtlen lyuk, az „Adolfo ágya”. Ide csak pár percekre tuszkolták be a vétkező rabokat, és akkor engedték ki, amikor már nagyon fulladoztak és dörömböltek.
A foglyok egyébként nem választhattak maguknak ügyvédet, az állam rendelt ki melléjük. Így elejét vette, hogy elterjedjen a kegyetlen bánásmódról szóló szóbeszéd. Októberben az ENSZ így is jelentést írt a kormány kegyetlenkedéseiről, és a Nemzetközi Büntetőbíróság is vizsgálja a caracasi kormány felelősségét emberiesség elleni bűnökben.
Mindezek miatt már Stéphane Dujarric ENSZ-főtitkári szóvivő is megszólalt, szerinte a visszaélések aggasztják a világszervezetet vezető António Guterrest. „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, beleértve azt a jogot, hogy befolyásmentes véleményük lehessen” – üzente. Maduro kormánya tagad, és állítja, ellenfelei politikai célokra használják a nemzetközi szervezeteket. Márpedig az sokatmondó adat, hogy az elmúlt egy évtizedben 8 millió venezuelai hagyta el az országot a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint.
A Foro Penal civil szervezet szerint még mindig 1794 politikai fogoly van a venezuelai börtönökben. Juan azt mondta, a legtöbbjük január 10-ében reménykedett: aznap iktatták be Madurót, de a Spanyolországba menekült ellenzéki jelölt, a 75 éves Edmundo González is azt ígérte, hazatér, és ő is beiktattatja saját magát, ami az ellene kiadott elfogatóparancs tükrében eleve kemény diónak tűnt.
A Bloomberg szerint az év eleje óta legkevesebb kéttucatnyi ellenzékit vettek őrizetbe. Köztük van González veje is, akit akkor raboltak el, amikor épp kisfiait vitte iskolába. Az utcákon is fokozottan jelen vannak a karhatalmi erők, Caracasban ellenőrzőpontokat is felállítottak a főbb utakon.
González turnéja és a beiktatás napja
A több nyugati ország által legitim megválasztott elnöknek elismert González az elmúlt időszakban körutazásra indult, hogy maga mellé állítsa az amerikai kontinens országait. Joe Bidennel is találkozott, az amerikai elnök a választások győztesének nevezte őt a Fehér Házban. Caracas válasza az volt erre, hogy a legyőzött Biden-kormány meg akarja sérteni a nemzetközi jogot, és imperialista beavatkozást akar végrehajtani, amit a Fehér Ház szerdán kategorikusan tagadott.
González találkozott a megválasztott elnök, Donald Trump leendő nemzetbiztonsági főtanácsadójával, Michael Waltz-cal is. Ez azért fontos, mert Trump és emberei keményebb politikát képviselnek a balos venezuelai kormánnyal szemben. Első ciklusával szemben most az is egy szempont lehet neki, hogy a venezuelai bevándorlókat ki akarja toloncolni. Maduro mindenesetre gratulált Trumpnak a megválasztása után, és a kapcsolatok újraindítását javasolta.

Trump új kormánya azonban nem sok jót ígér Madurónak. Marco Rubiót, Trump külügyminiszter-jelöltjét igazi Venezuela-héjaként ismerik, aki a Foreign Policy szerint nem fog barátkozni Maduróval. Richard Grenell, Trump leendő „különleges küldetésekért felelős megbízottja” pedig az első Trump-ciklus idején már megpróbálta letárgyalni Maduróval a távozását, de nem sikerült. Maduro mindeközben ápolja klasszikus szövetségeit, októberben Oroszországba látogatott, alelnökét nemrég Pekingbe küldte, és kínai befektetőket fogadott – írta a lap.
González a washingtoni útja előtt ellátogatott Buenos Airesbe, ahol Javier Milei elnökkel találkozott, ezután Luis Lacalle Pou uruguayi államfővel is összefutott, majd videókapcsolaton keresztül beszélt Santiago Peña paraguayi elnökkel, kedden pedig már Panamába érkezett. Panama szerepe azért is fontos, mert korábban itteni letétbe helyezték az ellenzék által megszerzett szavazási összesítő íveket, amik szerintük igazolják González választási győzelmét. Az ellenzék heteken át, egymillió önkéntest kiképezve készült a tavalyi választásra, így tudták archiválni az eredményeket.
González útja zárásaként tért volna haza Venezuelába, és Maduróval párhuzamosan magát is be akarta iktattatni elnökként, de végül nem indult útnak a Dominikai Köztársaságból, mondván nincsenek meg ehhez a feltételek. Diosdado Cabello venezuelai igazságügyi miniszter előre jelezte, Gonzálezt azonnal őrizetbe vennék. A fenyegetéseknek is szerepük lehetett abban, hogy González végül Dominikán maradt.
Maduro beiktatása egy caracasi katonai akadémián és a nemzetgyűlésben végül rendben lezajlott, ő pedig beszédében azt mondta, a nép fia, aki a népért cselekszik, majd megfenyegetett minden, ellene áskálódó hatalmat.
Az ellenzék szerint Maduro gyakorlatilag (ön)puccsot hajtott végre, átlépte a vörös vonalat, és lábbal tiporja az alkotmányt a beiktatással. Az Egyesült Államok a szerinte nem legitim beiktatásra azzal reagált, hogy 25 millió dollárt ajánlott fel annak, aki kézre keríti Madurót, sőt több minisztere fejére is díjat tűztek ki (a demokráciát féltő szólamok mellett amiatt is, mert rengeteg drog áramlik Amerikába Venezuelából, a Maduro-rezsim pedig megtűri, sőt Washington szerint támogatja ezt). A britek is szankciókat léptettek életbe 15 venezuelai kormánytisztviselővel szemben, miközben David Lammy külügyminiszter csalásnak minősítette Maduro választási győzelmét – írja a BBC. Az Európai Unió és Kanada a demokrácia hiányára hivatkozva ugyanígy tett.
Eközben Gustavo Petro, Kolumbia baloldali elnöke, aki szoros kapcsolatokat tartott fenn Maduróval, jelezte, nem megy el a beiktatásra a letartóztatások miatt. Az El País szerint végül csak a nicaraguai és kubai államfők mentek el a meglepően szerény eseményre. Petro arra szólította fel Madurót, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat. Márpedig a cikk szerint erről szó sincs, sorra tuszkolják be kisbuszokba csuklyás figurák az ellenzéki politikusokat, civil aktivistákat és rokonaikat.
A szóbeli hadakozás fura leágazása lett, hogy Maduro egy beszédében már arról beszélt, az észak-amerikai gyarmatosítással szemben „bolivári felszabadítást” hajtana végre. Ennek első célpontja az Egyesült Államok társult állama, Puerto Rico lenne, amit brazil csapatokkal foglaltatna el (bár a brazil kormánnyal se jó Maduro viszonya). Ezért a Puerto Ricó-i kormányzó, Jenniffer González-Colón az amerikai kormány segítségét kérte. A sztorit megíró Hill hozzátette, a novemberi elnökválasztás idején tartott népszavazáson a szigetlakók zöme támogatta az Egyesült Államokhoz való erősebb csatlakozást, de úgy tűnik, ez nem érdekli az amerikai kongresszust.
Hadjárat az ellenzékiek ellen
Mindenesetre Gonzáleznek azért sem egyszerű a dolga, mert a Washington Post szerint a caracasi kormány 100 ezer dolláros (kb. 40,3 millió forint) vérdíjat tűzött ki a fejére, és több város tele van a körözési plakátjaival. Enderson Sequera elemző azt mondta a Postnak, Madurót valószínűleg be fogják iktatni – így is lett. Ahhoz, hogy ez másképp történjen, nagy külső és belső nyomás kellett volna, valamint egyfajta szakadás a fegyveres erőkön belül. Sequera szerint az Egyesült Államok is segíthetne azzal, hogy ejti a körözést fontos venezuelai kormánytagok ellen, így ők könnyebben ott mernék hagyni Madurót.

Maduro nem tűnik békülékenynek Amerika felé, múlt hét kedden a Fox News szerint bejelentette, hogy elfogtak egy hétfős csoportot, köztük két amerikai állampolgárt, akiket zsoldosoknak nevezett. A csapatban volt még két kolumbiai és három ukrán is. Maduro azt állította, hogy az elmúlt hetekben már 125 külföldi zsoldost vettek őrizetbe, akik meg akarják dönteni a hatalmát. Az amerikai külügy tagadta, hogy az elfogott polgáraik ilyesmire készültek. Az elfogások Maduro – Iránéhoz hasonlatos – túszdiplomáciájában is szerepet játszhatnak: volt már rá példa, hogy elfogott amerikaiakat cserélt el az Egyesült Államokban bebörtönzött szövetségesére. Szakértők szerint
Maduro arra is játszik, hogy a kormánya megdöntésére törekvő zsoldosok története legitimációként szolgáljon az ellenzékiek elleni hadjáratához.
A most elfogottakkal együtt az AP szerint már 10 amerikai raboskodik Venezuelában. Egyikük a 62 éves David Estrella, aki Kolumbiából kelt át a határon szeptemberben, hogy parfümmel, ruhákkal és cipőkkel lepje meg venezuelai barátait. Azonban 2024 szeptembere óta nem tudni róla semmit, sem a vádakat, sem az ügyvédje nevét, és a családjával se léphetett kapcsolatba. Attól tartanak, akár meg is kínozhatták. A Foro Penal szerint jelenleg 13 országból származó 47 külföldi sínylődik venezuelai börtönökben – argentinok, ecuadoriak, spanyolok és csehek is.
Az argentin nagykövetségre is menekült tíz hazai ellenzéki, ezért a venezuelai hatóságok nem engednek be ételt, elzárták a vizet és az áramot is. Argentína ugyan megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Venezuelával múlt márciusban, erre Brazília vette át az épületet, amit Caracas nem fogadott el.
Vannak, akik Aszad rezsimjéhez hasonlítják
Madurót tehát végül beiktatták a következő hatéves ciklusra, miközben ezt számos ország nem fogadja el. Legutóbb, a 2018-as választás után is hasonló volt a helyzet, az ellenzék szerint a jelöltjük, Juan Guaidó győzött, akit aztán elismertek a nyugati államok. Maduro mégis kitöltötte a ciklusát, Guaidónak pedig menekülnie kellett. Bár Sequera szerint most annyiban más a helyzet, hogy az ellenzéknek bizonyítéka van arra, hogy 8 millióan szavaztak Gonzálezre, ezért erősebb a legitimációja.
Azért is kérdéses, mi lesz, mivel Maduro eddig minden krízisből valahogy erősebben tudott kijönni, a hadsereg és a rendőrség sem fordított neki hátat. Pedig az ország a folyamatos politikai válság mellett évek óta súlyos válságba süllyedt gazdaságot és hiperinflációt is megélt. Persze ingatag a rendszere, ahogy Michael Shifter, a washingtoni Interamerikai Párbeszéd korábbi elnöke is mondta az AP-nek, részben Bassár el-Aszad bukott szíriai rezsimjéhez hasonlítva Maduróét:
„Ezek a rezsimek nagyon kiszámíthatatlanok, és bármelyik pillanatban megbukhatnak, még akkor is, ha elég erősnek tűnnek. Ha ez összeomlik, akkor belsőleg fog összeomlani.”
Venezuela utcáin hetek óta a félelem uralkodik a CNN összefoglalója szerint. Sok mindent elmond a katonai elhárítás Instagram-oldalára kitett videó is, amin egy izmos kéz erőszakosan kopogtat egy ajtón, azt üzenve, „bármikor érted jöhetünk”. A Maduróhoz lojális erők mindenkit fenyegetnek, akinek egy kicsit is nem tetszik az államfő sokadszori újraválasztása.
María Corina Machado ellenzéki politikus – aki megnyerte korábban az ellenzéki előválasztást, de aztán eltiltották az indulástól – vezetésével így is nagy tüntetésekre készültek múlt csütörtökön, bár ezek végül nem lettek átütő erejűek. Machado azt állította, nem kell félni, hisz a biztonsági erőkből sokan szívesen hátat fordítanának Madurónak. Nem véletlen, hogy több erőszakszervezet embereit is kivezényelték az utcákra.
Machadót végül el is fogták a rendőrök, miután rálőttek a motoros konvojára. Hamar szabadon engedték, de az ellenzék szerint előtte arra kényszerítették, hogy részt vegyen egy videó készítésében. Emiatt Donald Trump dörgedelmes posztban figyelmeztette a Maduro-rezsimet, hogy az ellenzék vezetőinek hajuk szála se görbülhet.
Machado amúgy meglepően optimista, még decemberben azt nyilatkozta az Atlanticnek, hogy alapvető változást hozott Venezuelában a demokráciáért való küzdelem. Persze ezzel párhuzamosan a rezsim egyre brutálisabbá és könyörtelenebbé vált, az ellenzékiek otthonait megjelölték, majd zaklatásukra biztatták az embereket, és a rendszer rengeteg ellenfelét csukták le, még gyerekeket is. Ez szintén Aszad rendszerére emlékeztet.
Még fontosabb, hogy a hadsereg sem egységes Machado szerint. A katonák a júliusi választások után nagyon sok helyen hagyták, hogy szabadon dolgozzanak az ellenzék választási megfigyelői, és amikor egyes helyeken hangosan felolvasták a Maduro elnöknek kedvezőtlen eredményeket, a katonák olykor örömujjongásban törtek ki. Ez nem csoda, számos katona ismerősi körében lehetnek olyanok, akikkel kegyetlenül bánt a rezsim, és ők is látják a korrupciót és nyomort Dél-Amerika egykor leggazdagabb országában. Machado szerint fontos lenne, hogy Brazília, Kolumbia, az EU és persze az Egyesült Államok nyomást gyakoroljon Maduróra. A legnagyobb kérdés most az, hogy Trump beiktatása után milyen lépéseket tervez az új amerikai vezetés.