Rogoff: Trump fenyegetést jelent Európa számára, de az EU mentheti a helyzetét

Az idei davosi Világgazdasági Fórumon számos kreatív ötlet hangzott el arról, hogyan lehetne megmenteni a bolygót, csökkenteni az egyenlőtlenséget és kezelni a sürgős biztonsági kihívásokat. Nagyrészt azonban az volt az esemény nagy tanulsága, hogy az európaiak mennyire borúlátóak a gazdaságuk helyzete és különösen Donald Trump miatt.

Aggodalmuk nem alaptalan: Trump három kulcsfontosságú módon jelent egzisztenciális fenyegetést Európára nézve. Először is, Trump ragaszkodik ahhoz, hogy Európának teljes felelősséget kell vállalnia saját védelméért – ezt a követelést sok politikai vezető nehezen érti meg. Washingtonból videókapcsolaton keresztül elmondott davosi beszédében Trump ismét felszólította az európai kormányokat, hogy növeljék a védelmi kiadásokat a GDP 5%-ára. Tekintettel arra, hogy számos EU-tagországnak, például Olaszországnak már most is komoly gondot okoz a Barack Obama elnöksége idején vállalt 2%-os célkitűzés teljesítése, érthető, hogy Trump követelése miért okoz komoly aggodalmat.

A Trump jelentette második fenyegetés, hogy úgy tűnik, az amerikai elnök eltökélte, hogy beváltja fenyegetéseit az átfogó vámok kivetésével kapcsolatban, ami súlyost csapást jelenthet az európai exportőrök számára, amelyeknek egyre keményebb versenyben kell helytállniuk Kínával szemben. (Pénteki bejelentése szerint az USA az EU-ból érkező termékekre is büntetővámot fog kivetni – a szerk.)

Bár Trump retorikájából úgy tűnik, hogy az egyes országoknak lesz mozgásterük arra, hogy alacsonyabb vámokról tárgyaljanak, kampányígéreteinek eddigi beváltása mást sugall. Miután visszafordította Joe Biden korábbi elnök nyitott határok és DEI (sokszínűség, egyenlőség és befogadás) politikáját, valószínűleg „gyönyörű” vámokat fog bevezetni a közgazdászok széleskörű ellenállása ellenére.

A Trump által javasolt vámok különösen súlyos hatással lennének Németországra, Európa legnagyobb gazdaságára.

Két egymást követő recessziós év után az ország exportvezérelt növekedési modellje meginogni látszik. Ha Trump magas importvámokat vet ki a német termékekre, valószínűleg egy harmadik recessziós év következik Németországban.

A tankönyvi megközelítés szerint Európának nem kellene megtorló válaszlépéseket hoznia, mivel gyakran a vámokat kivető ország sínyli meg legjobban a vámokat.

De próbálja meg valaki ezt megmagyarázni a választóknak. Mivel a megtorló válaszlépések hiányát valószínűleg a gyengeség jelének tekintik odahaza, így nem lehet ellenállni annak kísértésnek, hogy szembeszálljanak Trump erőszakos fellépésével, és megtorló intézkedéseket hozzanak.

Hogy egy ilyen konfrontációnak mi lesz a kimenetele, azt csak találgatni lehet. Trump, aki Európa USA-val szembeni krónikus külkereskedelmi többletét a tisztességtelen verseny egyértelmű bizonyítékának tekinti, nem fog meghátrálni. Nem számít, hogy a legtöbb közgazdász szerint ez a többlet nagyrészt annak köszönhető, hogy az európaiak előszeretettel fektetnek amerikai eszközökbe, amelyek hozamai folyamatosan felülmúlják az európaiakat, és várhatóan ez így is marad.

A Trump jelentette harmadik fenyegetésnek pedig az számít, hogy USA elnökének az amerikai energiaellátás megerősítésére irányuló terve nehéz helyzetbe hozza az európai zöld törekvéseket. Az Európai Unió energiaárai többszörösen magasabbak, mint Amerikáé, amit nagyrészt az orosz-ukrán háború és az EU gyors zöld átállásának költsége okoz.

A magas energiaárak egyre nehezebbé teszik az EU iparágai számára, hogy versenyképesek maradjanak, különösen az olyan kritikusan fontos, feltörekvő szektorokban, mint a mesterséges intelligencia.

Mit tehet így Európa? Először is, a politikai döntéshozóknak fókuszáltnak kell maradniuk, és nem szabad hagyniuk, hogy Trump kaotikus politikája elterelje a figyelmüket a legfontosabb prioritásaikról. Ezek közül a legfontosabb az energiaárak csökkentési módjainak megtalálása, aminél a kisléptékű nukleáris technológiák ígéretes előrelépést kínálnak fel.

Továbbá Trump klímaváltozás-tagadása és a „drill, baby, drill” programja jelentős kihívást jelent az EU számára, amelyet már most is az a veszély fenyeget, hogy geopolitikai szempontból jelentéktelenné válik. Bár a tiszta energia felkarolása dicséretre méltó dolog, Európa erőfeszítései önmagukban korlátozott hatással lesznek a globális felmelegedésre, különösen, hogy Kína és India még mindig szénből állítja elő villamos energiájának nagyjából 60%-át. Ahhoz, hogy Európa más országokat is meggyőzzön arról, hogy kövessék példáját, be kell bizonyítania, hogy egyszerre tud zöld és versenyképes lenni, különben csak egy elrettentő példává fog válni.

Trump fenyegetéseivel és a növekvő kínai versennyel szembesülve az európai kormányok jól tennék, ha mérsékelnék a szabályozások iránti lelkesedésüket. Ahogy a mondás tartja:

Az USA innovál, Kína másol, Európa pedig szabályoz.

Rachel Reeves brit pénzügyminiszter joggal gondolja, hogy a deregulációt a brit növekedési kilátások javításának lehetséges módja lehet. Az Egyesült Királyság azonban nehezen fogja helyreállítani a növekedést, hacsak az EU tagállamai – különösen Franciaország – nem teszik félre a kicsinyes sérelmeiket, és nem kínálnak az Egyesült Királyságnak egy norvég típusú kereskedelmi megállapodást. Egy ilyen alku kölcsönösen előnyös lenne: Európának szüksége van az Egyesült Királyság pénzügyi szektorára, a brit vállalatoknak pedig az európai piacokra.

Még ha Európa meg is teszi ezeket a lépéseket, nehéz dolga lesz Trumppal szemben. Ahhoz, hogy legyen esélyük felvenni a kesztyűt, az EU tagországoknak fel kell ismerniük, hogy a jelenlegi problémáik sokkal mélyebben gyökereznek.

Trump újraválasztásától függetlenül az európai kormányoknak foglalkozniuk kell a gazdasági stagnálás mögöttes okaival.

Az biztos, hogy Európát dicséret illeti a klímaváltozás kezelésére és a technológiai szektor túlkapásainak megfékezésére irányuló intézkedéseiért. Idővel az USA és Kína is felismerheti a progresszív uniós intézkedések értékét, és követhetik az EU példáját. De ha Európa továbbra sem győzi meg ezen államokat, akkor neki kell majd alkalmazkodni. Ha ezt nem teszi meg, az Európai Bizottság úgy járhat, mint a Los Angeles-i tűzoltóság – a tűz megfékezésével küzd, de a kár már bekövetkezett.

Részvény: