Vlagyimir Putyin és Maszúd Pezeskiján találkozója a Sanghaji Együttműködési Szervezet biskeki csúcstalálkozóján megmutatta, milyen szorosra fűződtek Oroszország és Irán kapcsolatai. Európa számára ez nemcsak az Amerika-ellenes blokk megerősödését jelenti, hanem potenciális biztonsági, energetikai és szankciós kockázatokat is.

Irán elnöke, Maszúd Pezeskiján megköszönte Vlagyimir Putyinnak a Teheránnak nyújtott támogatást, és felszólította Oroszországot és Iránt, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az amerikai szankciók elleni fellépésben. Putyin ezzel szemben kijelentette, hogy Moszkva igyekszik megadni Iránnak a szükséges segítséget, és alapvető fontosságú árukat is szállít az országnak.

A találkozóra az Irán és az Egyesült Államok közötti jelentős feszültségek közepette került sor, néhány nappal azután, hogy Donald Trump kormánya elindította az Operation Economic Outcast nevű kampányt, amelynek célja Irán gazdasági elszigetelésének fokozása. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter ezt példátlan, Irán és az ország gazdaságát segítő szereplők elleni kampányként jellemezte.

Moszkva ezzel egyértelmű üzenetet küld: az amerikai gazdasági nyomásgyakorlás nem fogja Teheránt szövetségesek nélkül hagyni.

Oroszország nem akarja magára hagyni Iránt Washingtonnal szemben

Pezeskiján a találkozón kijelentette, hogy az államoknak nem szabadna önkényesen szankciókat bevezetniük, megsérteniük a nemzetközi jogot, majd katonai erőhöz folyamodniuk.

Teherán számára ennek a retorikának egyértelmű jelentősége van. Iránt maga is kiterjedt amerikai szankciók sújtják, miközben Oroszország az Ukrajna elleni háború miatt már évek óta példátlan mértékű nyugati szankciós nyomással néz szembe.

Moszkvának és Teheránnak ezért közös érdeke: olyan gazdasági és politikai mechanizmusok kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nyugati szankciók hatásának megkerülését vagy enyhítését.

Éppen ezért az orosz–iráni partnerség messze túlmutat a diplomáciai nyilatkozatokon. A két ország 2025-ben átfogó stratégiai partnerségi megállapodást írt alá, amely a gazdasági, politikai és biztonsági együttműködés elmélyítését irányozza elő.

Oroszország Ukrajna elleni háborúja már megmutatta, hogy Irán fontos partner lehet Moszkva számára. Most, az Irán körüli háború közepette Oroszország szerepe Teherán számára is felértékelődhet.

Ez azonban még nem jelent formális katonai szövetséget

Európának ugyanakkor fontos, hogy ne becsülje túl ennek a közeledésnek a mértékét.

Oroszország nem jelentette be, hogy katonailag belépne az Irán oldalán zajló háborúba. Moszkvának saját korlátai is vannak – mindenekelőtt az Ukrajna elleni háború, amely hatalmas katonai és gazdasági erőforrásokat igényel.

Az orosz támogatás ezért továbbra is elsősorban diplomáciai, gazdasági, hírszerzési és logisztikai jellegű lehet.

Ez alapvető különbség a stratégiai partnerség és egy teljes körű katonai szövetség között.

Elemzők már arra is felhívják a figyelmet, hogy Moszkva és Teherán kapcsolatai fokozatosan a kölcsönös támogatás modellje felé mozdulhatnak: a két ország segítheti egymást a szankciók átvészelésében, katonai képességeik fenntartásában és nemzetközi elszigeteltségük részleges ellensúlyozásában.

Miért fontos ez Európa számára?

Az európai országok számára nem pusztán az jelent problémát, hogy Oroszország támogatja Iránt.

Sokkal fontosabb egy párhuzamos nemzetközi rendszer kialakulása, amelyben az amerikai és európai szankciók már nem jelentik automatikusan egy adott állam teljes elszigetelődését.

Ha Oroszország, Irán és Kína képes lesz bővíteni az alternatív kereskedelmi útvonalakat, pénzügyi mechanizmusokat és a nyugati pénzügyi rendszeren kívüli elszámolási lehetőségeket, az hosszabb távon csökkentheti a szankciók hatékonyságát.

Ez közvetlenül érinti az Európai Unió Oroszországgal kapcsolatos politikáját is.

Moszkva már évek óta keresi a módját annak, hogyan alkalmazkodhat a szankciókhoz. Teherán most felhasználhatja ezt a tapasztalatot, miközben Irán a maga részéről technológiát, katonai tapasztalatot és egyéb támogatást biztosíthat Oroszország számára.

Így egyfajta olyan államokból álló ökoszisztéma alakulhat ki, amelyek érdekeltek a nyugati gazdasági nyomás enyhítésében.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet egyre fontosabb platformmá válik

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy a tárgyalásokra éppen a Sanghaji Együttműködési Szervezet biskeki csúcstalálkozóján került sor.

A találkozón Oroszország, Kína, India, Irán és más országok vezetői vettek részt. A Sanghaji Együttműködési Szervezetnek jelenleg összesen tíz tagállama van.

Ugyanakkor helytelen lenne az SCO-t egységes Amerika-ellenes katonai blokként jellemezni.

A tagállamok érdekei jelentősen eltérnek egymástól. Kína igyekszik megőrizni mozgásterét az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolataiban, India saját stratégiai autonómiáját védi, miközben India és Kína, valamint India és Pakisztán között komoly ellentétek vannak.

Peking például továbbra is egyensúlyoz: támogatja partnereit, miközben igyekszik elkerülni a közvetlen konfrontációt Washingtonnal.

Éppen ezért a jelenlegi helyzetet helyesebb nem egy új NATO létrehozásaként, hanem egy alternatív erőközpont fokozatos kialakulásaként leírni.

Európa számára a legfontosabb jelzés: a világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik

Az orosz–iráni közeledés az Ukrajna elleni orosz háborúval, az Irán körüli konfliktussal és az Egyesült Államok és Kína közötti egyre élesebb versengéssel párhuzamosan zajlik.

Európa ennek a szembenállásnak a következményei középpontjában találja magát.

A közel-keleti konfliktus bármilyen további eszkalációja hatással lehet az energiaárakra, a tengeri szállításra és a globális ellátási láncokra. Különösen fontos kérdés a hajózás biztonsága a Hormuzi-szorosban.

Putyin biskeki kijelentései ezért többet jelentenek egyszerű diplomáciai gesztusnál Irán támogatására.

Moszkva azt mutatja, hogy kész segíteni Teheránnak átvészelni az amerikai nyomás újabb hullámát. Európának pedig számolnia kell azzal, hogy Oroszország, Irán és Kína egyre aktívabban használja közös fórumait és gazdasági érdekeit a nyugati befolyás ellensúlyozására.