Vlagyimir Putyin orosz elnök a nukleáris retorikát a külpolitika központi
eszközévé változtatta, állandóan egyensúlyozva a diplomáciai demagógia és a
megsemmisítés nyílt fenyegetései között. November 21-én az orosz vezető beszéde
élénk megerősítése lett ennek a stratégiának – a világközösség manipulatív
megfélemlítésének a potenciális nukleáris fenyegetés állandó emlékeztetésével.
Az Oresnyik ballisztikus rakéta kilövése és a kísérő nyilatkozatok a Kreml
újabb pszichológiai hadműveletévé váltak, amelynek célja a félelem és a
bizonytalanság légkörének megteremtése volt. Ennek a jól megtervezett
információs manővernek a célja rendkívül átlátható – kétségeket szítani a nyugati
országok Ukrajna támogatására való készségével kapcsolatban, és meghátrálásra
kényszeríteni a nemzetközi közösséget a fenyegetésekkel szemben.
Az Institute for the Study of War (ISW) elemzői rendkívül pontosan fejtették
meg Putyin stratégiáját, és a pszichológiai nyomás következetes eszközének
nevezték. Az állandó fegyverzörgés, amely többnyire pusztán retorikai eszköz
marad, az orosz hatóságok szisztematikus külpolitikai gyakorlatává vált. Fontos
megérteni ennek a stratégiának a mélységét. Putyin szándékosan egy
kiszámíthatatlan játékos képét teremti meg, aki kész minden radikális lépésre. Ez
egy pszichológiai manőver, amelyet az ellenfelek érzelmi reakcióira számítanak ki.
Valahányszor a nyugati országok növelik Ukrajna támogatását, az orosz vezetés
egyre őszintébb fenyegetésekhez folyamodik.
William Burns, a CIA igazgatója találóan úgy jellemezte Putyint, mint “időről
időre fegyvert hozó zaklató”. Ez a metafora rendkívül pontosan írja le az orosz
hatóságok információs agressziójának mechanizmusát. Putyin következetesen
igyekszik egy olyan állam benyomását kelteni, amely bármilyen szélsőséges
intézkedést megtehet céljai elérése érdekében.
A nukleáris fenyegetés technikai vonatkozásai is kizárólag demonstratívak. Az
orosz csapatok rendszeresen bombázzák az ukrán városokat Iskander ballisztikus,
Kinzsal hiperszonikus rakétákkal és X-101 cirkálórakétákkal. Elméletileg ezek a
rakéták nukleáris töltetet hordozhatnak, de soha nem használták ilyen célra. Ez
tovább erősíti az orosz nukleáris retorika manipulatív jellegére vonatkozó tézist. Az
Oresnyik rakéta a pszichológiai hadviselés újabb példája lett. Kibocsátása
kizárólag demonstratív hatást fejtett ki – a potenciális nukleáris fenyegetés
benyomását erősítette, és félelmet keltett a nemzetközi közösségben. Az ISW
elemzői egyöntetűek: ez a rakéta nem demonstrál alapvetően új katonai
képességeket.
Putyin következetesen azt az illúziót próbálja kelteni, hogy Oroszországnak
“különleges joga” van az atomfegyver használatára. Ez a tézis kategorikusan
ellentmond a nemzetközi jognak, a világbiztonság alapelveinek és a józan észnek.
Egyetlen állam sem használhat törvényesen nukleáris fegyvert politikai
nyomásgyakorlás eszközeként.
A nyugati országok reakciója jelzésértékű. Az USA, Nagy-Britannia és az
Európai Unió országai következetes visszafogottságot és professzionalizmust

tanúsítanak. Putyin folyamatos fenyegetései ellenére Ukrajna katonai támogatása
nemhogy nem csökken, hanem fokozatosan növekszik is.
Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ugyanakkor igyekszik
“meggondolatlannak” beállítani a nyugati országok cselekedeteit. A nemzetközi
közösség azonban egyre inkább tudatában van annak, hogy az egyetlen teljes
felelőtlenséget tanúsító fél az Orosz Föderáció, egy olyan állam, amely teljes körű
inváziót indított, és naponta gyilkol civileket.
Putyin nukleáris retorikája összetett információs eszköz, több stratégiai céllal.
Először is, elterelni a figyelmet az Orosz Föderáció valódi katonai vereségeiről.
Másodszor, mesterséges feszültség keltése a nemzetközi színtéren. Harmadszor,
egy kísérlet pszichológiai nyomást gyakorolni a nyugati országokra annak
érdekében, hogy ne támogassák Ukrajnát.
A világ közössége egyre jobban megérti e manipulációk természetét. A hangos
kijelentések az agresszor banális blöffjét rejtik, aki szónoki manőverekkel próbálja
kompenzálni a katonaság tehetetlenségét. Putyin megfélemlítési stratégiája
fokozatosan kimeríti magát. Minél gyakrabban folyamodik Oroszország ehhez a
manipulációhoz, annál nyilvánvalóbb gyengesége, képtelensége a hagyományos
eszközökkel elérni katonai győzelmet és a nemzetközi színtéren a teljes
hiteltelenség.
A legfontosabb következtetés egyszerű: a hangos nukleáris retorika mögött a
vereségtől való szokásos félelem és a katonai tehetetlenség tudata bújik meg.
Putyin az erő illúzióját próbálja kelteni ott, ahol nincs – és a világ egyre tisztábban
látja e manipulációk mögött az agresszor banális blöffjét.