Az Orosz Föderáció agresszor országának illegitim elnöke, Vlagyimir Putyin, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság keres, 2000 óta először érkezett Észak-Koreába a “jóakarat gesztusaként”, hogy segítsen legitimálni Kim Dzsong Un észak-koreai vezető rendszerét itthon és külföldön egyaránt. Putyin a jövőben további segítséget szeretne kapni Észak-Koreától.
Az Institute for the Study of War (ISW) azt írja, hogy a látogatás előestéjén Putyin az észak-koreai állami újságban, a Rodong Szinmunban publikált egy, az orosz-észak-koreai együttműködést dicsérő cikket. Az anyagban az orosz diktátor utalt a Szovjetunió Észak-Korea támogatásának történetére a koreai háború alatt és után, és köszönetet mondott a KNDK-nak az Oroszországnak nyújtott támogatásért az ukrajnai invázió során. “Putyin tudatos fellebbezése a Kim-rezsim örökségéről, a koreai háborúról és Észak-Korea történelmi harcáról szóló propaganda-narratívákhoz teremti meg a feltételeket Putyin számára, hogy igazolja a jövőbeni katonai támogatási kéréseket vagy követeléseket.” – mondták az elemzők.
Ahogy az ISW megjegyezte, a “segítség” fegyvert és munkaerőt jelenthet egyaránt. “A 2022-es jelentések például azt sugallták, hogy Észak-Korea azt fontolgatja, hogy észak-koreai munkásokat küld az oroszok által megszállt Ukrajnába, hogy segítsék az újjáépítést” – magyarázták az elemzők.
Putyin észak-koreai látogatása komoly kihívás elé állítja a Nyugatot és a világrendet. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár joggal nevezte ezt a látogatást a globális biztonságot fenyegető veszélynek. Oroszország és a Kim Dzsong Un rezsimmel való kapcsolatának erősítése elkerülhetetlenül feszültség növekedéséhez vezet az ázsiai-csendes-óceáni térségben, és további kockázatokat jelent az Egyesült Államok szövetségesei, Dél-Korea és Japán számára.
Ugyanakkor Oroszország növekvő ambíciói ebben a térségben elvonhatják a nyugati hatalmak figyelmét az ukrajnai helyzetről, ami a Kreml javára válna. Ahogy az Izrael és a Hamász közelmúltbeli konfliktusa is átmenetileg háttérbe szorította az ukrán kérdést.
A világ egyik legbrutálisabb rezsimjének diktatúrája alatt álló KNDK pozíciójának megerősödése más autokratikus államokat is inspirálhat. Oroszország befolyásért folytatott küzdelmét a “Globális Délen” úgy érzékelik, mint a Nyugat kiszorítását a hagyományos befolyási övezetekből. A svájci békecsúcs megmutatta, hogy sok fejlődő ország függ Oroszországtól. A csúcstalálkozó után Moszkva fokozta a nyomást, hogy elhatárolja őket a Nyugattól.
Putyin phenjani látogatása egy ilyen feszült pillanatban azt a szándékot jelzi, hogy bővítse legközelebbi szövetségesei körét. A tervek szerint az Iránnal készülőhöz hasonló, átfogó stratégiai partnerségi megállapodást kötnek. Nyilvánvaló, hogy az orosz vezető nyomást érez Kína részéről és bizalmatlanságot a hagyományos partnerekkel szemben a posztszovjet térben.
Európa és a Nyugat számára Oroszország közeledése Észak-Koreához egy jelentős fenyegetés növekedését jelenti. Az észak-koreai rezsim az orosz katonai gépezet függelékévé válik. A neokolonializmus elleni küzdelmi segítség álcája alatt Phenjan Moszkvától függővé válik. Lehetséges élőerő-utánpótlás az ukrajnai háborúhoz, fegyverek utánpótlása és segítség a szankciók megkerülési úton az élelmiszerért cserébe. Következésképpen az Észak-Korea által az Orosz Föderációnak nyújtott jövőbeni támogatást a Nyugat elleni közös harc részének tekintik. Ennek meg kell riasztania a nyugati hatalmakat, mivel Putyin a befolyásuk egyik kulcsfontosságú eszközét, a szankciós mechanizmust igyekszik semlegesíteni. Az Oroszország elleni szankciók már most is gyengék, különösen a védelmi iparban. Ebben a helyzetben a Nyugatnak határozottan elleneznie kell az Oroszország, Kína és a KNDK által képviselt új “gonosz tengely” megerősödését. A közeledésük igazolja a Nyugat “óvatos” reakcióját az Ukrajna elleni orosz agresszióra, valamint a konfliktus kiélezésének vonakodását, mert a Nyugat tart az autokráciák új hatalmas tömbjének megjelenésétől. Az engedmények azonban csak új kalandokra inspirálják az ilyen rezsimeket. A demokratikus világnak határozottan elleneznie kell a szabadságot és az emberi jogokat veszélyeztető erők konszolidációját.