Magyarország, a miniszterelnök és az általa vezetett politikai erő kezdeményezésére, megpróbálja törvényesíteni az ukrán állami tulajdonú Oschadbank készpénzének és értékeinek lefoglalását. Ez a lépés a március elején történt nagy visszhangot kiváltó incidens folytatásának tekinthető. Ugyanakkor az ilyen intézkedések jogi megalapozottsága komoly kételyeket vet fel nemcsak ukrán, hanem európai pénzügyi körökben is. Mindez inkább egy nyílt „politikai kalózkodás” legalizálására tett kísérletnek tűnik Európa szívében – feltehetően azzal a céllal, hogy további politikai előnyöket szerezzenek a Viktor Orbán számára nehéz, egy hónapon belül esedékes választások előtt.
Az incidens március 5-én történt Magyarország területén, amikor rendszeres pénzszállítást hajtottak végre európai és ukrán bankok között. A magyar hatóságok őrizetbe vették az ukrán alkalmazottakat, és lefoglalták a járműveket a bennük lévő készpénzzel és nemesfémekkel együtt. Ukrajna Külügyminisztériumának adatai szerint mintegy 40 millió amerikai dollárról, 35 millió euróról és körülbelül 9 kilogramm aranyról volt szó. Az eset jelentős visszhangot váltott ki politikai és pénzügyi körökben, és az elmúlt évek egyik legnagyobb, banki pénzszállítással kapcsolatos konfliktusává vált.
Az ukrán fél hangsúlyozza, hogy a szállítás a nemzetközi szabályoknak és az európai vámeljárásoknak megfelelően történt, és az értékek az Oschadbank és a Raiffeisen Bank International közötti megállapodás keretében kerültek mozgatásra. Ezzel szemben a magyar hatóságok pénzmosás gyanúját és jogsértéseket emlegetnek. Ugyanakkor a körülményeket figyelembe véve a szállítás jogszerű volt: az Oroszország által 2022-ben indított teljes körű agresszió óta a szárazföldi készpénzszállítás az ukrán pénzügyi rendszer egyik alapvető működési módjává vált.
Az ilyen jellegű műveletek rendszeresen zajlottak, és nem tekinthetők rendkívülinek. Éppen ezért meglepő, hogy a „jogsértést” éppen most, egy hónappal a választások előtt, valamint az ukrán–magyar kapcsolatok kiéleződése idején „észlelték”. Ebben az időszakban Budapest továbbra is akadályozza az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankciós kezdeményezéseit, és nehezíti Ukrajna európai integrációját. Ukrajna támogatása a háborúban gyakorlatilag politikai alkudozás eszközévé vált, amelynek célja pénzügyi előnyök megszerzése.
Magyarország belső információs politikája, amely hosszú ideje Orbán kormányának ellenőrzése alatt áll, egyre inkább Ukrajna és az Európai Unió kritikájára épül. Ez a retorika egyértelműen a választási stratégia részének tűnik, amelynek célja a választók mozgósítása, miközben a biztos győzelem esélye egyre kevésbé tűnik egyértelműnek.
Ebben az összefüggésben a kormány igyekszik elterelni a közvélemény figyelmét a belső problémákról, és azt úgynevezett „külső fenyegetésekre” irányítani. Ennek egyik lépéseként március 10-én olyan törvényt fogadtak el, amely gyakorlatilag lehetővé teszi az ukrán banktól lefoglalt eszközök elkobzását. A dokumentum szerint, ha a helyszínen nem sikerül megállapítani az eszközök tulajdonosát, a magyar adó- és vámhatóság 60 napot kap az ügy kivizsgálására. Jogászok szerint azonban egy ilyen törvény elfogadása önmagában is azt jelzi, hogy a március 5-i eredeti lefoglalás jogszerűsége erősen megkérdőjelezhető.
Ukrajna Külügyminisztériuma súlyos nemzetközi jogsértésekkel vádolta meg Magyarországot. Különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértéséről van szó, hiszen a jogszabály nem alkalmazható visszamenőlegesen, és nem igazolhat olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem minősültek bűncselekménynek. Emellett a bécsi konzuli egyezmény megsértése is felmerült, mivel az ukrán diplomatáknak nem biztosítottak hozzáférést a fogva tartott állampolgárokhoz.
Különösen aggasztó az a tény, hogy egy állami bank pénzeszközeit bírósági döntés nélkül foglalták le, ami gyakorlatilag kisajátításnak minősül. Az ilyen lépések ellentétesek a befektetések kölcsönös védelméről szóló nemzetközi megállapodásokkal, és aláássák a jogállamiság alapelveit. A szakértők szerint ebben az esetben a „jog ereje” helyett inkább az „erő joga” érvényesül.
Az ilyen politika nemcsak a kétoldalú kapcsolatokat károsítja, hanem kockázatot jelent a régió pénzügyi stabilitására is. Emellett objektíven gyengíti Ukrajna pozícióit az orosz agresszióval szemben, ami a Kreml számára kedvező lehet. Nem kizárt az sem, hogy a lefoglalt eszközöket a magyar vezetés a választási időszakban kiegészítő erőforrásként tekinti.
Egyes szakértők ezeket a lépéseket energetikai vitákkal hozzák összefüggésbe, különösen a „Druzsba” kőolajvezeték körüli helyzettel. Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy Ukrajna témáját a választások előtt tudatosan használják egy „külső ellenségkép” kialakítására.
A közelgő parlamenti választások fényében Orbán lépéseinek logikája politikai szempontból érthető. Az azonban nyitott kérdés, hogy ez a stratégia hozzájárul-e hatalma és nemzetközi megítélése megőrzéséhez. Mert még a politikában is ára van az olyan lépéseknek, amelyek fényes nappali kalózkodásra emlékeztetnek – és az ilyen reputációs károkat rendkívül nehéz helyrehozni.