Újabb részletek derültek ki a bíborosi konklávéról, amelyekből kiderül, hogyan választották meg sokak meglepetésére a chicagói származású Robert Prevostot, aki XIV. Leó pápaként kezdi meg szolgálatát – írja az Axios.

Prevost megválasztásában több tényező játszott szerepet: előnyére vált, hogy ő volt a „legkevésbé amerikai” az USA bíborosai közül,

Ferenc pápa követője volt, de nem „fénymásolata”,

valamint hallgatag, de hatékony vezetőként ismerték – derült ki bíborostársai nyilatkozataiból. XIV. Leó pápa első megnyilvánulásait alábbi cikkünkben foglaltuk össze:

A konklávé előtt a médiában alig említették Prevostot, a fogadóirodáknál sem számított esélyesnek, de a bíborosok körében intenzív érdeklődés övezte a Rómába érkezésük és a konklávé kezdete közötti napokban. Timothy Dolan, New York érseke elmondta, hogy meglepte, milyen sokan kérdezték tőle: „ismered ezt a Roberto Prevostot?”

Prevost felnőtt életének nagy részét az Egyesült Államokon kívül töltötte – hosszú ideig misszionáriusként, majd püspökként Peruban, ahol kettős állampolgárságot szerzett.

Az amerikai bíborosok konklávé előtti csoportképén nem is szerepelt.

Bár régóta tartotta magát a nézet, hogy amerikai sosem lehet pápa az USA geopolitikai nagyhatalmi státusza miatt, Robert McElroy, Washington érseke szerint Prevost amerikai származása „meglepő módon szinte elhanyagolható tényező volt a konklávé tanácskozásain„.

Prevost csak 2023-ban lett bíboros, de Ferenc pápa idén a katolikus hierarchia egyik legmagasabb rangjára emelte a püspöki dikasztérium élére történt kinevezésével. Elődjéhez mind személyesen, mind szemléletében közel állt, de mérsékeltebb temperamentummal és ideológiai kérdésekben is visszafogottabban nyilatkozott eddig, mint a tüzesebbnek tartott Ferenc.

Ez folytonosságot jelenhet, ugyanakkor elfogadható választássá teszi azok számára is, akiknek fenntartásaik voltak Ferenccel szemben.

Dolan szerint az első információ, amit Prevostról hallott: „remekül vezeti az üléseket, ami nem mindenkinek erőssége„.

Több bíboros is jó hallgatóként és hatékony vezetőként jellemezte, másokat a konklávé előtti személyes találkozások nyűgöztek le. „Nem arról volt szó, hogy felállt és olyan elsöprő beszédet mondott, ami lenyűgözte a testületet” – emlékezett vissza Wilton Gregory bíboros. „De úgy vélem, nagyon hatékonyan vett részt a kiscsoportos beszélgetésekben.”

A bíborosok titoktartási esküt tettek a konklávén történtekről, de az kiderült, hogy a második nap három szavazási fordulója során az erőviszonyok határozottan Prevost javára tolódtak el. „Nagy mozgás volt a második napon, és

ez nem lehetett más, mint Isten kegyelme, amely a konszenzus felé terelt minket

– mondta McElroy.

A meglepően korán érkező fehér füst sokakat arra a feltételezésre vezetett, hogy Ferenc helyettese és a fogadóirodák favoritja, Pietro Parolin lett a győztes. Az olasz sajtójelentések szerint azonban Parolin áldozatul esett a régi mondásnak: „aki pápaként lép be, bíborosként távozik”. A Corriere Della Serra szerint – bár ezt fenntartásokkal kell kezelni – Parolin még a harmadik fordulóban is vezetett Prevost előtt, de félreállt, amikor világossá vált, hogy nem érheti el a szükséges kétharmados többséget.

A New York-i Dolan bíboros közvetlenül Prevost mögött ült, amikor a negyedik és egyben utolsó fordulóban számolták a szavazatokat, és

látta, ahogy a leendő pápa lehajtja fejét, miközben a nevét újra és újra ismételték.

Amikor átlépte a 89 szavazatos küszöböt, „nagy ováció tört ki a Sixtus-kápolnában” – mesélte Dolan a SiriusXM „Catholic Channel” műsorában.

Ezután Parolin bíborosnak Prevost elé kellett állnia és megkérdeznie, elfogadja-e a rábízott szerepet. „Accepto” – válaszolta Prevost. Majd amikor Parolin megkérdezte, milyen néven kíván szolgálni, rövid szünet után így felelt: „Leó”.