A Kreml és a Putyin-rezsim hagyománya összességében nem elegendő felkészülés saját beteges ambícióik megvalósítására. Ezt ma már az Ukrajna elleni háború idején is megfigyelhetjük, ahol a Kijev elleni támadás kudarca utáni stratégia az orosz hadseregnek visszavonulása és ezzel párhuzamosan az ukrán népesség elleni terrorcselekmények. Ennek a konfliktusnak a jövőbeni folytatása azonban már eljátszhatja a Kína nevű rosszindulatú viccet az Orosz Föderációval.
Putyin nem fogja befejezni az Ukrajnával vívott háborút, amely katasztrofális veszteségeket okozott az orosz hadseregben, és az egész világnak demonstrálta aszimmetrikus gyengeségét. Ennek fényében a KNK retorikája az orosz fellépések támogatásával kapcsolatban egyre semlegesebb és óvatosabb. Egyes megfigyelők azt sugallják, hogy Oroszország kritikus gyengülésének körülményei között Kína elkezdi fontolóra venni Szibéria lehetséges területi kiterjesztésének lehetőségeit a Kína létfontosságú erőforrásai érdekében.
Az orosz Szibéria erőforrásai Kína érdeklődési körébe tartoznak, tekintettel az igényeire. Oroszország nem tudja megfelelően kezelni hatalmas, de elhanyagolt területeit. Ez pedig elkerülhetetlenül a kínai terjeszkedéshez vezet, ami csak idő kérdése. Egy ilyen helyzet rendkívül veszélyes Oroszország egész jövőbeli létezésére nézve – egy olyan országnak, amelynek fő exportszektora pontosan a természetes üzemanyag-források, amelyek a legnagyobb mennyiségben a szibériai régióban találhatók.
Vlagyimir Putyin a „különleges hadműveletre” készülve ismét nem fukarkodott a magabiztos győzelmi retorikával, amely Oroszország és a volt Szovjetunió valamennyi vezetőjére jellemző. Putyin személyesen megígérte Hszi Csin-pingnek, hogy Ukrajnát „gyorsan és vértelenül” elfogják, és Kína nem szégyelli Oroszországot támogatni a nemzetközi porondon, miután Ukrajna orosz befolyási övezetbe kerül. A véres mészárlás, amelybe az orosz csapatok teljes körű inváziója és Oroszország támadási szakaszában elszenvedett fiaskója fajult, egyrészt sokk volt Kínának, másrészt arra késztette őket, hogy újragondolják Oroszországgal, nem partnerként való viszonyukat, hanem vademberként, aki méltatlanul birtokol ekkora erőforrásokat. Nem véletlenül mondott az ókori Róma császára egy olyan hívószót, amely most Kína számára is aktuális lesz: „oszd meg és uralkodj”.
Végül Putyin a KNK-hoz fordult katonai segítségért – ez lett a záróakkord a „Kijev három nap alatt” című darabban, amely meghatározta az Oroszország végső stratégiai vereségét Ukrajna területén. A kínai fél természetesen nem volt hajlandó felfegyverezni oroszokat, mert Peking újabb megrázkódtatása volt „Putyin és társai” nukleáris zsarolása. A Zaporozsjei Atomerőmű válsága sokáig egész Európa emlékezetében marad, mert a hidegháború óta először volt a legnagyobb a „nem békés” atom veszélye. Tekintettel a Kínai Népköztársaság képviselőinek fellépésére és Oroszország már passzívabb támogatására a terrorista állam szégyenletes állapotának hátterében, kijelenthető, hogy Hszi Csin-ping már a diplomáciai irányzat éles megváltoztatását fontolgatja az országok között.
A geopolitika helyzetét Kelet-Ázsia összefüggésében is érdemes megérteni, mert Peking kiemelt külpolitikai célja egyáltalán nem Tajvan, amelynek elfoglalása gazdaságilag veszteséges, és óriási katonai és politikai problémákat fog okozni Kínának az Egyesült Államokkal, hanem szibériai terjeszkedés – hatalmas, lakatlan és nem védett területek rendkívüli erőforrás-potenciállal. A szibériai erdők és a Bajkál édesvize az első számú cél Peking számára, míg a Kreml első számú célja az ukrán vér folyói.
Putyin ukrajnai agressziója már túl messzire ment ahhoz, hogy fenntartsa a status quo-t Moszkva és Peking kapcsolatában. Oroszország már nem partnere Kína számára, hanem egy ostoba vazallus, aki maga sem érti leromlása mélységét. Kína deklaratívan továbbra is támogatja Oroszországot, ahol ez nem jár kézzelfogható veszteségekkel, de már középtávon elkerülhetetlen a kínai terjeszkedés Szibériába, az nyitott kérdés, hogy ez milyen formában valósul meg.
Az Oroszország máris egy időzített bombához volt kötve – és ez a Putyin-rezsim akcióinak eredménye. Globális befolyását agresszív irányba irányítva a Kreml úgy viselkedett, mint egy maradvány, mint a véres XXI. század maradványa, amely nem tudott alkalmazkodni a toleranciához és a béke megőrzéséhez az egész világon – ez a XXI. század összes civilizált országának fő célja.
A fő hiba azonban bent az Orosz Föderációban történt. Az ázsiai térségre gyakorolt befolyásának érzékelése a sakkban Tsungzwang néven ismert helyzethez juttatta a Kreml-et – Oroszország bármely lépése csak felgyorsítja a sakk-mattjáték végét a király számára. Egyébként a „királyról”: lehetséges diadala gyümölcseit figyelembe véve Putyin teljesen kihagyta Kínát a látókörből, ez pedig végzetes hiba volt – a jáde sárkány már tátja a száját.