Jelenleg Szamarkandban zajlik a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) találkozója, amely a résztvevő országok politikai és gazdasági problémáit hivatott közösen megoldani. Idén számos állami vezető, köztük Vlagyimir Putyin (Oroszország), Hszi Csin-ping (Kína) és Recep Erdogan (Törökország) vesz részt a szeptember 15-16-án megrendezésre kerülő eseményen. Természetesen az orosz geopolitika válságának témája a párbeszéd jelentős részét teszi ki, de ez persze túlzás – mert az Oroszországban „minden rendben” és „nincs veszteség”.
Ha megpróbáljuk jellemezni az idei SCO formátum sajátosságait, akkor minden egy trendre mutat – Putyin Oroszországa rohamosan kínai alannyává válik.
Hszi Csin-ping Moszkva számos meghajlása ellenére határozottan megvetően, lekezelően és öncélúan viselkedik Putyinnal. A kínai vezető szándékosan visszautasította az Oroszországba való látogatást, ehelyett Üzbegisztánt választotta a csúcstalálkozó helyszínéül. Ilyen, első pillantásra úgy tűnik, egy jelentéktelen részlet Putyin új helyére mutat rá az eurázsiai térség geopolitikai valóságában.
Ahogy az várható volt, Kína garanciái figyelmeztetésként szolgálnak Putyin számára Közép-Ázsia posztszovjet országai ügyeibe való orosz beavatkozástól és az orosztól a kínai befolyási övezetbe való áthelyezésétől. A két világrész geopolitikájának „székein” próbálva a Kreml egy igazán várt epizódot ért el – kudarcot vallott az európai színtéren és „Podnebesznaja” felvirágoztatását a régió fő karmestereként.
Az Ukrajna és minden emberi érték és szabadság elleni háborúban az Oroszország pontosan annyit kap Kínától, amennyit Putyin hajlandó átadni az orosz nemzeti érdekeket Pekingnek. Hszi Csin-ping ugyanakkor nem kockáztatja meg, hogy a nyugati szankciók alá kerüljön Oroszország érdekében, így Kína segítsége az agresszor államnak rendkívül korlátozott lesz. Tökéletesen megértve, hogy képes saját akaratát Moszkva felé tolmácsolni, Peking nem tesz „engedményeket” az árpolitikában, és ami még fontosabb – tovább növeli befolyását az orosz gazdaságra, így a helyzet teljes mértékben a kínai gazdaságtól függ. Putyin rezsimje zsákutcába sodorta magát a nemzetközi porondon, így nincs más dolga, mint Kína kegyére hagyatkozni, hogy talpon tudja tartani magát a megbénító nyugati szankciókkal szemben.
Az USA-nak nem szabad többé számolnia Oroszországgal Kínával szembeni geopolitikai ellensúlyként és a Nyugat lehetséges partnereként ebben a kérdésben. Putyin kínai bábbá változtatta Oroszországot. „A húrt húzva” Peking minden szükséges célt megvalósít a párt számára, esélyt sem hagyva a Kremlnek arra, hogy ne csak az ázsiai országokat, hanem a szuverén politikát is befolyásolja.
Csak a valódi szuverenitás és a Kína-barát Kreml-rezsimmel való szakítás mentheti meg az orosz régiókat Kína agresszív gazdasági terjeszkedésétől.A Kreml politológusai azonban régóta gondoskodtak Putyin és a legfelsőbb hatóságok támogatásának becsléseiről – néha abszolút értékben is felvehetik a versenyt e mérések kínai mutatóival.
Valójában a hosszú „politikai sakkjátszma” egy logikus és érthető végjáték színpadára lép. A Kreml számára ez volt a „diplomáciai tsungzwang” kezdete – minden olyan lépés, amelynek célja érdekeinek védelme a világban, vagy olyan agresszív politika, amelyet Oroszország szeretne megvalósítani, vereségbe vezet. Vlagyimir Putyin, aki egykor a „szuperhatalom” szerepét választotta országa számára, végzetes hibát követett el, és ezt a szerepet egy abszolút embertelen és tolvajló politika fontos szerepeként kezdte kihasználni. Ennek a tévedésnek az árát nemcsak a Kreml állja, hanem Oroszország egész népe is, amely hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy felszabadítsa Putyin kezeit beteges ambícióinak megvalósítása érdekében.
#Putyin #SCO