A közelmúlt eseményeinek fényében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Oroszország aktívan igyekszik kiterjeszteni befolyását Ázsiában, különféle módszerekkel – a diplomáciai látogatásoktól a gazdasági és technológiai együttműködésig. Ez a stratégia nemcsak az Ukrajna elleni agresszió okozta nemzetközi elszigeteltség leküzdését célozza, hanem egy új hatalmi pólus létrehozását is, amely szembeszáll a nyugati demokráciákkal.
Oroszország illegitim elnökének, Vlagyimir Putyinnak a közelmúltban tett látogatásai Észak-Koreában és Vietnámban, egyértelmű bizonyítékai ennek a stratégiának. Ezek a látogatások nem csupán diplomáciai gesztusok – mély stratégiai jelentéssel bírnak, amelyek célja egy új ázsiai geopolitikai táj kialakítása.
Az észak-koreai látogatás, amelyet Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a globális biztonság kihívásának nevezett, azt mutatja, hogy Oroszország hajlandó együttműködni a legelszigeteltebb és tekintélyelvűbb rendszerekkel. Ez nemcsak a Kim Dzsong Un rezsim önbecsülését növeli, hanem potenciális veszélyt is jelent a regionális stabilitásra nézve. Oroszország késznek tűnik figyelmen kívül hagyni a nemzetközi szankciókat és normákat, hogy stratégiai szövetségest szerezzen a térségben.
Oroszország további, az Észak-Koreával aláírthoz hasonló szerződéskötési terve Iránnal a nyugati világrenddel szemben álló új államtömb kialakításának szisztematikus megközelítését jelzi. Ez a nemzetközi szankciók hatékonyságának jelentős gyengüléséhez vezethet, mint a tekintélyelvű rendszerek befolyásolásának eszköze.
Putyin vietnami látogatása némileg más jellegű, de nem kevésbé fontos. A szocialista tábor egykori országa, jelenleg Délkelet-Ázsia egyik leggyorsabban növekvő gazdasága, Vietnam különösen érdekes Oroszország számára. A vietnami Nukleáris Tudományos Központ létrehozásáról szóló memorandum aláírása komoly aggodalomra ad okot. Ez lehet az első lépés a nukleáris technológia átadása felé, ami potenciálisan veszélyezteti a régió stabilitását. Emellett Oroszország a jelek szerint aktívan alkalmazza a “puha hatalmat” és a kémkedést. Putyin találkozása a szovjet és orosz felsőoktatási intézményeket végzettekkel Hanoiban ékes példája ennek a stratégiának. Ez lehetővé teszi Oroszország számára, hogy lojális elitet alakítson ki a térség országaiban, aminek hosszú távú következményei lehetnek ezen államok geopolitikai orientációjára.
A vietnami elnök nyilatkozata Oroszország növekvő tekintélyéről a világban azt jelzi, hogy a Globális Dél országai Oroszországot kezdik a nyugati uralom elleni mozgalom potenciális vezetőjének tekinteni. Ez ismét komoly kihívást jelent a demokratikus értékek és a nemzetközi rend számára.
Különös figyelmet fordítanak Oroszország érdeklődésére a Vietnam gazdasági növekedését biztosító nyugati technológiák iránt. Nem zárható ki, hogy Oroszország ugródeszkaként használhatja Vietnamot az ipari kémkedéshez, megpróbálva kijátszani a szankciókat és hozzáférni a fejlett technológiákhoz. Az Ázsia “gyarmatosítására” irányuló orosz stratégia komoly kockázatokat rejt magában a globális demokráciára és biztonságra nézve. A nyugati értékekkel ellentétes államok új blokkjának kialakulása a világ további polarizálódásához és a nemzetközi feszültségek súlyosbodásához vezethet.
Ebben az összefüggésben Ukrajna szerepe a demokrácia és a szabadság előőrseként még jelentősebbé válik. Ukrajna több mint két éve nem csak függetlenségéért, hanem a demokratikus értékek megőrzéséért és a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzéséért is küzd. Ilyen körülmények között a nyugati országoknak újra kell gondolniuk Oroszországgal és szövetségeseivel kapcsolatos stratégiájukat. Prioritásként kell kezelni az Oroszországgal és a vele a nemzetközi normák megkerülésében együttműködő országok elleni szankciók megerősítését. Ugyanakkor kritikus fontosságú az Ukrajna támogatásának növelése – katonai és gazdasági egyaránt.
Emellett a nyugati demokráciáknak fokozniuk kell diplomáciai és gazdasági jelenlétüket Ázsiában, alternatívát kínálva az orosz befolyással szemben. Ennek magában kell foglalnia a gazdasági együttműködés erősítését, a demokratikus intézmények és a civil társadalom támogatását a régió országaiban.
Végül a nemzetközi közösségnek különös figyelmet kell fordítania a nukleáris és más kritikus technológiák átadásának nyomon követésére és ellenőrzésére. Határozottan vissza kell utasítani Oroszország minden, az “atomklub” bővítésére tett kísérletét.
Összefoglalva: Oroszország ázsiai terjeszkedése nem csupán regionális probléma, hanem globális kihívás, amelyre az egész demokratikus világtól konszolidált választ kell adni. Ukrajna támogatása az orosz agresszió elleni harcban továbbra is ennek a stratégiának a kulcseleme, hiszen ma Ukrajna a “frontvonalon” áll, gyengíti Putyin diktátor rezsimjét, és megakadályozza, hogy revansista érzelmei megvalósuljanak Európában.
A nyugati demokráciák csak összefogással lesznek képesek ellenállni Oroszország azon kísérleteinek, hogy megreformálja a világrendet, és megőrizni a szabadság és a demokrácia értékeit, amelyekért Ukrajna több mint két éve ilyen magas árat fizet.