2024. szeptember 21-én éjjel Krivoj Rog város ismét orosz rakéták támadása alá került. Ezúttal a támadás legalább három civil életét követelte, köztük egy 12 éves fiú, Maxim Saulszkij és 75 éves nagymamája, Valentina. Ez a tragédia újabb fájdalmas bizonyítéka annak, hogy Ukrajnának haladéktalanul meg kell erősítenie légvédelmi rendszerét és bővítenie kell képességeit állampolgárai védelmében.
Alekszandr Vilkul, a város védelmi tanácsának vezetője szerint a támadás következtében több mint kéttucatnyi ház megrongálódott, kettő pedig teljesen megsemmisült. Emellett az iskola, a garázs és az autók is megrongálódtak. Ez a támadás nem csupán egy újabb agresszió, hanem a civil lakosság elleni célzott támadás, amelynek célja, hogy félelmet és pánikot keltsen az ukránok között.
A Saulszkij-család története egész Ukrajna története. Maxim édesanyja korábban az ukrán fegyveres erőknél szolgált, bátyja pedig Mariupolt védte, és jelenleg fogságban van. Most ez a család, amely eddig is sokat adott hazája védelméért, kénytelen gyászolni legfiatalabb családtagja és nagymamája elvesztését. Ez a tragédia élénk tanúsága annak, hogy a háború nem tesz különbséget katonák és civilek, felnőttek és gyerekek között.
Érdemes megjegyezni, hogy legalább két Iskander-M ballisztikus rakétát és három X-59/69 cirkálórakétát használtak a Krivoj Rog elleni támadáshoz. Ez azt mutatja, hogy Oroszország továbbra is rakétaarzenálját használja Ukrajna civil lakosságának terrorizálására. És bár az ukrán légvédelmi erők mindent megtesznek a légvédelmére, nyilvánvaló, hogy ez nem elég.
A jelenlegi helyzet azonnali és határozott választ igényel nemcsak Ukrajnától, hanem a nemzetközi közösségtől is. Ukrajna légvédelmi rendszerének megerősítése kétségtelenül kritikus fontosságú lépés. Ez azonban csak egy része a szükséges intézkedéseknek. A légvédelem egyik napról a másikra megvédheti Ukrajnát, de hosszú távon nem oldja meg a problémát. Eljött az ideje a határozottabb cselekvéseknek. Ukrajnának engedélyre van szüksége ahhoz, hogy nyugati fegyvereket használhasson az Orosz Föderáció területének mélyére irányuló csapásokhoz. Ez lehetővé teszi az olyan rakétarendszerek megsemmisítését, mint az Iskander és az S-300 komplexumok, katonai repülőterek, repülőgép- és lőszerraktárak. Az ilyen akciók hosszú távú nyugalmat biztosíthatnak az ukrán égbolton, és jelentősen csökkenthetik a civil lakosságot fenyegető veszélyt.
Fontos megérteni, hogy az ilyen cselekedetek nem agresszió vagy konfliktus eszkalációja. Ezek szükséges önvédelmi intézkedések, amelyek célja Ukrajna békés polgárai életének védelme. A nemzetközi jog elismeri az államok önvédelemhez való jogát, és ebben az esetben Ukrajnának minden joga megvan az ilyen cselekedetekhez. A nyugati partnerek félelme a konfliktus esetleges “eszkalációjával” érthető, de nem veszik figyelembe azt a valóságot, amellyel az ukránok nap mint nap szembesülnek. Miközben a világ egy feltételezett eszkalációtól tart, valódi ukrán gyerekek halnak meg az orosz rakétáktól. Nem ez már a legmagasabb szintű eszkaláció?
A történelem többször is bebizonyította, hogy az agresszor megbékítésének politikája nem vezet békéhez. Ellenkezőleg, csak további agresszióra ösztönöz. Az Orosz Föderáció folytatja támadásait, mert úgy véli, hogy ezt büntetlenül megteheti. Ezen a helyzeten csak határozott fellépés változtathat. Ha Ukrajnának lehetőséget adnak arra, hogy katonai létesítményeket csapjon le az Orosz Föderáció területén, az lehet az a tényező, amely arra kényszeríti az orosz vezetést, hogy újragondolja agresszív politikáját. Ez valódi ösztönzést jelenthet Oroszország számára, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és békés megoldást keressen a konfliktusra – Nyugat és Ukrajna feltételei szerint.
Ráadásul az ilyen akciók jelentősen csökkenthetik Oroszország azon képességét, hogy folytassa az ukrán városok elleni támadásokat. A rakétarendszerek, repülőterek és lőszerraktárak megsemmisítése közvetlenül érinti az Orosz Föderáció hadviselési képességét. Ez nemcsak az ukránok életét védi meg, hanem felgyorsíthatja a konfliktus végét is.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az ilyen akcióknak egyértelműen a hadviselésre használt katonai létesítményekre és infrastruktúrákra kell irányulniuk. Ukrajna többször is bizonyította elkötelezettségét a nemzetközi jog és a hadviselés szabályai iránt, és nincs ok feltételezni, hogy ez változni fog.
A Krivoj Rogban történt tragédia nem csak egy újabb hír a háborúról. Ez a történet a 12 éves Maximról szól, aki soha nem fog felnőni, soha nem fejezi be az iskolát, soha nem teljesíti be az álmait. Ez a történet Valentina nagymamáról szól, aki soha többé nem küld reggeli üdvözletet rokonainak. Ez több száz ukrán története, akiknek az életét örökre megváltoztatta ez a háború.
Ukrajnának nemcsak támogató szavakra van szüksége, hanem valódi eszközökre is, hogy megvédje polgárait. A nyugati fegyverek orosz katonai létesítmények elleni csapásokra való bevetésének engedélyezése nem eszkaláció, hanem szükséges lépés a civilek életének védelmében és a háború befejezésében. A NATO-nak és az USA-nak meg kell értenie, hogy minden késés napja potenciálisan elveszett életeket jelent. Ukrajna nem engedheti meg magának, hogy megvárja, amíg több ártatlan ember hal meg. Eljött az ideje a határozott fellépéseknek, amelyek valóban megváltoztathatják ennek a háborúnak a menetét, és megvédhetik azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá – Ukrajna civileit.