November 21-én reggel az orosz hadsereg példátlan agressziót követett el, interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM) először az Ukrajnával folyó fegyveres konfliktus során használt. Ez a stratégiai lépés messze túlmutat a hagyományos katonai taktikán, és nem csak Ukrajnára, hanem az egész európai biztonsági rendszerre is közvetlen veszélyt jelent.
A használt RS-26 Rubezs rakéta műszaki jellemzői ékesszólóan tanúskodnak az orosz katonai-politikai vezetés szándékairól. A Moszkvai Hőmérnöki Intézet által kifejlesztett és a votkinszki üzemben gyártott rakéta nem csupán egy újabb fegyver, hanem egy rendkívüli harci képességekkel rendelkező, nagy pontosságú stratégiai eszköz.
Az RS-26 alapvető jellemzője a manőverezési képesség, ami szinte lehetetlenné teszi a modern rakétavédelmi rendszerek általi elfogást. Hatezer kilométeres hatótávjával és 1200 kilogrammos robbanófej tömegével, ami három Iskander-M ballisztikus rakétának felel meg, a stratégiai elrettentés és megfélemlítés halálos eszköze. Az Asztrahany régióban található kilövőhely – a Kapusztin Jár gyakorlótér – földrajzi elhelyezkedése sem véletlen. A frontvonaltól mindössze 600 kilométerre található gyakorlótér villámgyors csapásmérő képességet biztosít Oroszországnak Ukrajna területére, illetve potenciálisan Kelet- és Közép-Európa országaira.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ICBM-ek használata nemcsak haditechnikai cselekmény, hanem erőteljes pszichológiai és politikai jelzés is. Oroszország demonstratívan mutatja készségét arra, hogy a konfliktust a rendkívül veszélyes pontig fokozza, és a nukleáris fegyverek használatának szélén billeg. Ez a lépés közvetlenül kapcsolódik az orosz nukleáris doktrína közelmúltbeli modósításához, amely immár lehetővé teszi a nukleáris válasz lehetőségét még nem nukleáris agresszió esetén is, az atomfegyverrel rendelkező államok támogatásával.
Az RS-26 ICBM használatának a jelenlegi konfliktussal összefüggésben több stratégiai célja is van. Először is, ez a katonai erő és a technológiai fölény közvetlen demonstrációja. Másodszor, az ukrán ellenállás és a nemzetközi támogatás lélektani megtörésére tett kísérlet. Harmadszor, ez nyilvánvaló jelzés a NATO-országok számára arról, hogy Oroszország készen áll a konfliktus korábban elképzelhetetlen méretűre fokozására. A világközösség reakciója nem váratott sokáig magára: a részvénypiacok azonnal eséssel és emelkedő olajárral reagáltak, ami sokat mond a történések komolyságáról. Ez az orosz vezetés által keltett geopolitikai feszültség ára.
A rakéta fejlődésének történeti háttere szintén figyelmet érdemel. Az RS-26-on 2006 óta nagy titoktartás mellett dolgoznak, az első tesztindítás 2011 szeptemberében történt. Eredetileg 2017-ben tervezték hadrendbe állítani a rakétát, de a programot 2027-re halasztották. Ez a tény csak az orosz katonai vezetés hosszú távú stratégiai terveit hangsúlyozza. A kilövők mobilitása az RS-26 másik alapvető előnye. A helyhez kötött rakétarendszerekkel ellentétben a mobil kilövők jelentősen növelik a rakétarendszerek túlélőképességét és sebezhetetlenségét, így ideálisak a kiszámíthatatlan stratégiai műveletekhez.
Az európai országok számára az ilyen fegyverek használata nemcsak katonai fenyegetést jelent, hanem alapvető kihívást is jelent a meglévő nemzetközi biztonsági rendszerrel szemben. Oroszország készen áll arra, hogy megsértse a nemzetközi megállapodásokat, és a legmodernebb pusztító technológiákat használja geopolitikai céljainak elérése érdekében. Alapvetően fontos felismerni, hogy nem véletlenül választották ezt a rakétát. Az RS-26 Rubezs eredetileg olyan fegyvernek készült, amely képes áthatolni az európai rakétavédelmi rendszereken. Útvonalát és pályáját kifejezetten az európai kontinens földrajzi adottságainak figyelembevételével alakították ki, ami ideális eszközzé teszi a NATO-országok elleni stratégiai elrettentéshez és potenciális agresszióhoz.
Így az interkontinentális ballisztikus rakéta alkalmazása nem csupán egy katonai konfliktus epizódja, hanem a nemzetközi kapcsolatok új valóságának szimbóluma, ahol a fegyvertechnológia a politikai zsarolás és a globális destabilizáció eszközévé válik. Az európai elemzők és politikusok számára ez az incidens közvetlen bizonyítéka a nemzetbiztonsági stratégiák újragondolásának szükségességére. Oroszország bizonyítja, hogy hajlandó a legfejlettebb és legrombolóbb technológiákat használni geopolitikai céljainak eléréséhez, függetlenül a nemzetközi normáktól és a globális stabilitásra gyakorolt lehetséges következményektől.