Orbán Viktor azért lett sikeres Európában, mert olyat tudott mutatni, amit addig a populista szélsőjobb nem látott: sikert. A helyzet mostanra nagyon megváltozott, és az új európai rend motorjai pont azok lehetnek, akikkel eddig szövetségben álltunk: Lengyelország, Csehország és Szlovákia.

Magyarország kis ország, sem gazdasági, sem politikai súlya nem indokolja, hogy a parlamenti választás előtt a világ összes nagy tévéje és újságja azzal foglalkozzon, mi lesz az eredmény, és milyen hatása lesz ennek Európára és a világra. Mégis ez történt, és ezt Orbán Viktornak köszönhetjük.

Orbán a 2015-ös menekültválság idején és az követően is látványosan az európai elittel szemben politizált, olyan félelmek mentén, amelyek a legtöbb nyugat-európai országban is jelen vannak. Amit a sorozatos parlamenti kétharmadokkal és az elitellenességgel mutatott az európai szélsőjobbnak, olyasmi volt, amire az régóta ki volt éhezve:

siker és legitimáció.

Annak a látszata, hogy a szélsőjobboldal, a populizmus, a nemzeti radikalizmus és az elitellenesség politikai ötletei működhetnek kormányon is, lehet mögöttük választói támogatottság, és lehet velük politikai sikereket elérni.

Ez nagyjából azzal egy időben történt, hogy a populista és szélsőjobboldali pártok elkezdtek kitörni a korábbi politikai karanténjaikból, és több látványos sikert értek el a világban. A két legnagyobb siker a brexit és Donald Trump megválasztása volt. De amíg Trump inkább önmaga túlméretes karikatúrája volt Európában, Orbán egy miniszterelnök, aki nagyon hasonló ötletek mentén képes volt elvezetni egy államot.

A populizmus ébredésének volt öt jó éve, de a XXI. század harmadik évtizedében várhatóan valami egészen más következik majd. A populista lázadás nem lett támogatottság nélküli, sőt Marine Le Pen ma veszélyesebb volt a hatalomra, mint korábban bármikor, és a helyzet hasonló Olaszországban is, ám a lázadás vesztett a lendületéből, és nincs, ami tovább húzza felfelé.

Ennek természetesen több oka is van, de a legegyszerűbb az, hogy

az elit mára nagyrészt átvette az elitellenes mozgalmak politikájának egy részét.

Ma már mindenki keményebb a bevándorlás azon részével szemben, amellyel Orbán keményebb volt, és hiába követel a magyar miniszterelnök kerítést az EU határaira, ha mindenki más is azt követel.

Ezzel párhuzamosan elkezdett valami más is alakulni Közép-Európában, ami a következő évtized európai politikájának motorja lehet. Az Ukrajna elleni orosz agresszió felébresztette az unió keleti felét, ami a korábbinál – valamint a nyugat-európainál – sokkal határozottabb morális és ideológiai választ adott. A közép-európai új idealizmus motorja pedig pont az a három ország, amelyekkel Magyarország az elmúlt években a legszorosabb kapcsolatot ápolta: a visegrádi négyek maradéka.

Azt, hogy Lengyelország komolyan veszi az orosz fenyegetést, eddig is mindenki tudta. Talán azt mérték el sokan, hogy mennyire komolyan. Lengyelországgal kapcsolatban ez gyakori tévedés, hiszen a lengyelek általában sokkal komolyabban gondolnak olyan ügyeket – például a saját történelmüket, katolicizmusukat és konzervativizmusukat –, amelyek a szomszédban csak politikai termékek voltak. A lengyel-magyar barátság meggyengülése ebből a szempontból nem váratlan. Eddig is a lengyelek oroszellenessége volt a fő oka annak, hogy nem tudott megszületni a nagy szélsőjobbos frakció az Európai Parlamentben.

Csehországgal és Szlovákiával kapcsolatban már más a helyzet. Andrej Babis és Robert Fico országairól kevesen hitték volna el pár éve, hogy képesek lesznek morális utat mutatni az Európai Uniónak, de a két ország két új kormánya komoly meglepetéseket okozott. Petr Fiala a visszafogott, sótlan arcát meghazudtolóan keményen lépett fel Oroszországgal szemben, kezdve a nehézfegyverzet Ukrajnába küldésétől az orosz kémek kiutasításán át a híres kijevi vonatútig.

Ezen a vonatúton nem vett még részt Eduard Heger, a szlovák miniszterelnök, aki egy olyan párt politikusa, amelyet korábban kifejezetten nem érdekelt a külpolitika, és eleve egy kormányválság után lett miniszterelnök. Heger az első kijevi vonatút kihagyása után keményebb lett, mint valaha. A szlovákok voltak az elsők, akik Ukrajna EU-csatlakozását kezdték sürgetni, és az ország átadta Ukrajnának a komplett S-300-as légvédelmi rendszerét, ami máig az egyik legjelentősebb külföldi katonai támogatás, amit Kijev kapott. Egészen szokatlan a térségben olyan cikkeket látni a független sajtótól, amelyben büszkék a miniszterelnökükre.

https://24.hu/kulfold/2022/04/30/europa-maganyos-embere-orban-viktor-kozep-europa-eu-idealizmus/

#Orbán #Európa #Magyarország #Csehország #Szlovákia #Lengyelország