Az európai választások után sok európai politikai vezető mély megdöbbenésben vagy enyhe tanácstalanságban van. Ugyanez nem mondható el Orbán Viktor magyar miniszterelnökről. Mint “esküdt” nacionalista “politikai életében” is tanúja lett az európai populisták bosszújának.
Orbán már kapott hízelgő értékelést Moszkvától – az orosz propagandisták egyöntetűen prominens személyiségnek, majdhogynem jövőbeli befolyásos erőnek kezdték nevezni Európában, a kormánypártok, valamint Franciaország és Németország vezetőinek ingatag pozícióinak hátterében.
Tisztelegnünk kell, a régi “apparatcsik” Orbán azonnal megértette a helyzetet, és kialkudott magának egy “külön” pozíciót a NATO-ban, “megállapodást” kötött Stoltenberggel a szövetség vezetőjével, hogy Magyarország nem akadályozza meg a NATO Ukrajnával kapcsolatos döntéseit bizonyos garanciákért cserébe.
Az ukrajnai NATO-műveletek támogatásában való önkéntes részvétel elve, amelyért Orbán lobbizik, kiskapukat teremt a “kétkedők és habozók” számára. És tekintettel arra, hogy Jens Stoltenberg nagy valószínűséggel elhagyja posztját, Orbán pozíciója “időzített bombát” jelent a jövőben az egész Szövetség számára.
A média máris felhívja a figyelmet arra, hogy a populisták európai parlamenti választási sikere a korábban meghozott politikai döntések “elutasítási” hullámát válthatja ki. Ha a vezetők megváltoznak, utódaik megfordíthatják a vitatott vagy népszerűtlen döntéseket, még a nemzetközi napirenden szereplő sürgető kérdésekben is.
Nyilvánvalóan ezzel a “törlési” incidenssel az új NATO-főtitkárnak is meg kell küzdenie, akinek vissza kell tekintenie Magyarország “speciális” álláspontjára a Szövetség tevékenységének elvi kérdéseiben.
Az a tény, hogy Orbán “speciális” feltételeket “kialkudt” Magyarországnak, megdöbbenést kelthet azokban, akik megszokták Orbánt “Moszkva ügyfelének” tartani.
Ez a felfogás azonban alapvetően téves. Moszkva most azzal van elfoglalva, hogy keresi a válaszokat egyre nagyobb szankciók és nemzetközi nyomás miatt. Vlagyimir Putyin sajtótitkára, Dmitrij Peszkov mondta: “A Kreml azon gondolkodik, hogyan viselkedjen az új amerikai szankciók után”.
Az a benyomás, hogy Oroszország meggyengítette szövetségesei és csatlósai viselkedése feletti kontrollt. Különben mivel magyarázható Örményország és Fehéroroszország közti vitája a CSTO miatt? Nikol Pasinyan ezt a posztszovjet tömböt “buborékszövetségnek” nevezte, azzal vádolva résztvevőit, hogy nem támogatják Örményországot az Azerbajdzsánnal vívott háborúban.
Ugyanakkor Putyin hű csatlósa, Alekszandr Lukasenko egyértelműen azerbajdzsáni álláspontra helyezkedett, ami Nikol Pasinyan dühkitörését és a két ország közötti nagykövetek “háborúját” váltotta ki.
Ennek fényében Orbán Viktor nyilvánosan is kijelentheti “függetlenségét”, főleg, hogy Moszkva állásai már nem a régiek, amikor közvetlenül diktálhatta feltételeit az európai országoknak, például energiaforrásokkal zsarolva.
Úgy tűnik, a “Mindenki magáért!” szlogen az európai politikai élet alapelvévé válik. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig az elsők között értette meg ezt, és a következő NATO-csúcson ismét elmegy kávézni.